Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z

21

Nesztelen, gyors mozgás vonta magára a figyelmét. Egy macska futott át az úton. Könnyedén és villámgyorsan szö- kellt, alighogy észrevette, már el is tűnt a szeme elől. Milyen kecses a mozgása! Milyen törékeny és mégis milyen szívós a teste! A macska is titok, amit talán sohasem fejtünk meg egészen. A szőre selymes, szikrázó, a szeme zöldesen, titokzatosan villog a sötétben. Ruganyos, hajlékony és szép. Az állatok mind szépek. Még egy apró hernyó is szép a maga módján, csak észre kell venni, figyelni rá. És milyen sokfélék az állatok. Van közöttük hosszúnyakú, ormányos, csíkos, pöttyös, apró és hatalmas. Mindegyik máshol és másként él, mással táplálkozik. S ebben a sokféleségben soha nincs fennakadás, mind megtalálja a neki szükségest. Csodálatos gépezet, s ha egy porszem - az ember? - nem akasztja meg a kerekeit, örökké működni fog. Az egyed elpusztul, de a faj fennmarad és alkalmazkodik.

A szive kitárult, a felismerés lelkessé tette. Mindezt eddig is tudta, de nem fogta fel igazán. Felsóhajtott és az égre nézett. Némán és vakítóan ragyogtak a csillagok. Csillag? Mind egy-egy nap, s a napok körül számtalan bolygó, és a bolygók körül holdak keringenek. S 'talán az egyik bolygón egy másik értelmes lény szintén az ég felé fordítja a tekintetét, s az égboltot kémlelve ugyanaz a gondolat foganik meg benne. Hisz a világűr végtelen, és minden másodpercben tágul, új napok és új bolygók születnek és halnak meg. Miért ne születhetne valahol élet is, értelmes, civilizált élet?

Tudta, hogy nincsenek egyedül a világmindenségben, valahol élnek a társaik, akik egyszer eljönnek hozzájuk a Földre. Szeretet és béke lesz akkor mindenütt. A csillagok aranysárgán ragyogtak rá.

De az is lehet, hogy az idegenek gonoszak lesznek és elpusztítják őket. Vagy egy robbanás véget vet mindennek és