Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z
20 Mennyi munkát pazarlunk így el? Egy törött üveg, egy kicsavart karú baba, lyukas fazekak... Egy szemétdomb nagyon sokat tudna mesélni! Mesélni álmokról, emberekről, életekről, boldogságról és halálról. Ahogy lépkedett, az arcához ért egy faág. Tétován megállt. A fa ágai keresztülhajoltak a kerítésen. Ahogy jobban megnézte a fát, észrevette, hogy letört egy á- ga. Talán egy járókelő törte le, mert az ő arcán is végigszántott. Milyen kegyetlen volt! Megérintette a törött ágat, és a zúzmarán át is melegnek érezte. Mintha a fa megérezte volna a szivében a szánalmat és meg akarta volna köszönni. Lassan továbbhaladt. Úgy nézett az útjába kerülő fákra, mintha most fedezte volna fel őket. Hiszen ezek is élőlények! Érzik a meleget, mert kipattintják rügyeiket és virágba borulnak, és érzik a hideget, mert ledobják leveleiket és álomba szenderülnek. De vajon mit érez a fa, ha durván és oktalanul letörik az ágát? Mit érez a levél, ha letépik, és szórakozottan morzsol- gatják, míg darabokra hull? Vajon mennyi füvet, apró bogarat taposunk el a réten séta, játék közben? Mennyi virágot tépünk le oktalanul, hogy aztán unottan félredobjuk? Hány kis halott mag lapul a műutak és a házak betonja alatt, melyből viruló élet pattanhatott volna ki? A természet csodálatos, de nem legyőzhetetlen. Az ember képes kimondani a halálos Ítéletet és végre is tudja hajtani azt. De ez az Ítélet a bírd számára is halált jelent majd... Elakadtak a gondolatai, túl messzire szárnyalt. Hatalmas, élettelen sivatagot látott, amelynek a neve - Föld.- Nem fog bekövetkezni soha - mondta, de nem sikerült megnyugtatnia magát. Valahol bent még érezte a tompa fájdalmat, az aggodalmat, amit a gondolat okozott.
