Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z

- 19 - Nincs nevem. Anyagtalan vagyok, mégis én vagyok az Anyag, az Értelem.- Mit akarsz?- A gondolataidat.- A gondolataimat? Hisz azokat senki nem veheti el tőlem.- Tévedsz. Én megtehetem, ha te is akarod.

Távoli kutyaugatás zavarta meg az este csendjét. 6 felfigyelt rá. Ahogy felemelte a fejét, egy ablakból kivilágított fenyő intett felé. A karácsony, a béke és a szeretet jelképe. Elfordította a tekintetét és ismét magába fordult. Vissza akart térni a Jelenléthez. Már nem élvezte a magányt, nem akart egyedül lenni. Mindig egyedül az emberek között, bántó, fájó gondolatokkal a fejében.- Itt vagyok megint - mondta - és lehet, hogy neked adom a gondolataimat. De mit adsz cserébe?- Nyugalmat a szomorú és kétkedő gondolatoktól. Soha többé nem leszel egyedül és nem fáj majd semmi.- Igen, nyugalom... Ezt akartam már rég. Szenvedek a gondolatoktól. Olyan homályosak, szomorúak és... Szabadíts meg tőlük! Mit tegyek, hogy segítsek neked?- Gondolkodj! Én magamba fogom szívni mindet, hogy benned ne maradjon belőlük semmi.- Rendben.

Felemelte a fejét és mélyet lélegzett. Lába alatt halkan megroppant egy kavics. Az úton eldobott papírzacskót pörgetett a szél. Az élettelen tárgy szinte életre kelt. Repült, zörgött, csúszott, meg-megállt. Titok volt ez az eldobott zacskó, az élet apró titkainak egyike. Vajon mit rejthetett magában? Milyen kéz dobta ide, és meddig hajszolja még a játékos kedvű szél? Mi vár rá? Egy utcaseprő lapátja, vagy puhán és fehéren betakarja a jó, hogy aztán tavaszra ne maradjon belőle semmi, mert eggyé vált a földdel? Hány ember munkája, érintése egyesült benne, hogy aztán megsemmisüljön?