Heves megyei aprónyomtatványok 9/Z
12 szét, és nagyon jól érezte magát. Firla is meg volt elégedve, mert sokkal nagyobb medencét kaptak, és kényelmesen úszkálhattak benne. Egy reggel újra kifutott a cirkáló. A delfinek a hajó körül, együtt úsztak vele. A fedélzetről Janett incselkedett velük vidáman. A tenger csodálatos volt. A hullámok 1-á.gyan ringatóztak és visszatükrözték a tiszta égbolt kékjét. Dél körül néhány vörösre festett, bárka nagyságú bója szakította meg a sima felszínt.- Janett! Elkezdjük! Mindent úgy csinálj, ahogy megbeszéltük! - utasította a kapitány. Horgonyt vetettek. A lány csónakba szállt JasperréL és még néhány egyenruhás matrózzal. Amint a delfinek köréjük sereglettek, Janett a vízbe ugrott, és a csónakból kiadogatott hátizsákszerű csomagokat a hátukra szíjazta. Először Lavi indult el. Az utasítás szerint a lehető legrövidebb időn belül kellett elérnie a legközelebbi bóját, de a delfinfiúnak ez nem okozott gondot még teherrel sem. Janett kiáltására nekiiramodott, és nem egészen egy perc alatt alatt elérte a célpontot. Néhányszor megkerülte, s már indult volna vissza, amikor szökőkútként felcsapott a tenger. A robbanás hangjára Janett megremegett. Lavi testének véres darabjai lebegtek a bója roncsai mellett, és vér festette vörösre a zöld vizet. A delfinek nyugtalanok lettek. A lány döbbenten fordult Jasper felé.- Mi volt ez?- Torpedó, Janett. Az ellenséges hajót sikeresen megsemmisítettük .- Nem... ugye, nem igaz? - a lány szeméből kicsordult egy könnycsepp, de keményen tartotta magát. - Mindegyik delfin hátára ilyen zsákot csatoltam fel?- Igen. Eddig csak játszottunk, de ez most hadgyakorlat.- Szóval te ezt tudtad! Tehát mind el fognak pusztulni?- Igen.- És én küldjem őket a halálba?
