Heves megyei aprónyomtatványok 9/J

letezőek, naturalisták vagy éppenséggel olcsón impresszionisták. Nagyvonalúsággal fogott hozzá az említett két Rómeó és Júlia ruháinak megtervezéséhez. A Major-féle megjelenítés jelmezei elvontabbak, nyersebb hatásúak, asszociációkat bőven keltők; egy laboratóriumi színházi törekvés, egy örökké kísérletező rendezői elme kiszolgálói is egyúttal. Vámos László mellett Vágó színpompás, nagy távolságokról is világosan érzékelhető színek, formák kavalkádját adó jelmezekre törekedett. A modern magyar jelmeztervezőiskola egyik reprezentánsa, a színpadi kivitelezés mellett nagy fontosságot tulajdonít a tervek grafikai megvalósításának is.

Az előzőekhez hasonlóan végzett Wieber Mariann is, az Iparművészeti Főiskola diplomásaként. Bár több vidéki színház is foglalkoztatta (egri Gárdonyi Géza, szolnoki Szigligeti, szegedi Nemzeti), s szinte rendszeresen tervez a Vígszínháznak, olykor más fővárosi színházaknak is, legfőbb és alapfoglalkozást biztosító munkahelye 1962 óta a Magyar Televízió. Az utóbbi helyen módjában állt a magyar és külföldi klasszikusok (például Katona, Madách, Thomas Mann) nagyszabású képernyőre vitelénél közreműködni. Színházi tevékenységének fontosabb alanyai Schiller, Katona, Madách, Salacrou, Brecht, Csehov és Gorkij, illetve ezek világszerte ismert nagy drámái. Elmondható, hogy a budapesti Vígszínház utolsó fél évtizedi tevékenységének legtöbb nagy hatású produkciójához ő tervezett (Jánoskuti mellett) jelmezeket. Terveinek önálló grafikai értékük is van, s már ezek szemrevételezésénél is kitűnik Wieber fantáziagazdagsága, gondolatokkal, ötletekkel teli, kirobbanó tehetsége. Ezek a sok esetben kollázstechnikával vegyitett „concept art”-produkciók természetesen csak előtanulmányok. Lényeges, hogy nagy biztonsággal, anyagismerettel, szín- és formadramaturgiával, plaszticitással meg is valósulnak. Jó példa minderre M. Frisch Don Juan vagy a geometria szerelme című darabjának előadásához (Vígszínház, Budapest,

5