Heves megyei aprónyomtatványok 8/D

lönfélébb eszközökkel és legkülönbözőbb stílusok­ban. Talán megegyezhetnénk abban, hogy realista minden művészet, amely az objektív igazságot szolgálja — antirealista minden művészet, amely a valóságot meghamisítja, elködösíti.'’ Ezekben a sorokban már az alkotói szabadság kérdésére is választ kaptunk. A művészi kfiejezés szabadsága megkívánja azt, hogy az alkotó maga alakítsa ki formarendszerét, amellyel a legtöbbet tudja az obejktív valóságról a befogadó, a közön­ség, a közösség számára elmondani. De ez a forma- rendszer sohasem lehet öncélú sem abban az érte­lemben, hegy a valóság egy lényegtelen részletmoz­zanatát fényképszerű naturalizmussal ábrázolja, sem olyan módon, hogy tagadva a műalkotás tár­sadalmi mondanivalójának igényét, magának a for­mai eszközöknek puszta játékává válik, vagy min­denek fölé rendelve a ..művészi én kifejezését” sa­ját maga alkotta önkényes jelképeinek rendszerébe bonyolódik. Ezért beszélünk a művészet valóságfel­táró funkciójáról — és ebből következik a művészet tudatformáló hatása, emberformáló ereje. „A mű­tárgy éppen úgy, mint minden más objektum mű­vészethez értő, a szépség élvezetére képes közönsé­get teremt. A termelés tehát nemcsak tárgyat ter­mel a szubjektum számára, hanem szubjektumot is a tárgy számára” — írta Marx. Szubjektumon pedig a tevékeny és megismerő, tudattal és akarattal bíró embert értjük, aki maga is társadalmi lény, nem elvont egyed. Önnek tehát, aki most itt végignézi a kiállított képeket, önnek kell felfogni, megérteni, azután elfogadni vagy el­utasítani az itt látható alkotástíkat. Mit kérünk Öntől elöljáróban? Figyelmet, a művészeknek előlegezett bizalmat, és azt, hogy felejtse el azt a sok-sok előítéletet, me­lyek szabad véleményalkotását befolyásolhatnák. Nincs szükség valamiféle speciális szakértelemre, a műhelytitkok valójában nem titkok, szinte ma­guktól feltárulnak előttünk, ha nyitott szemmel né­zünk, és van bennünk legalább annyi akarat és ki­tartás, mint amennyi egy könyv, vagy film megér­téséhez szükséges. Valaha iskolás korunkban nehéz feladatot jelen­tett a betűk egymás mellé rakásából kisilabilázni először a szavakat, mondatokat, majd egy hosszabb szöveg értelmét. Valamikor, a film őskorában pá­nik tört ki a nézőtéren, amikor a filmvásznon a né­zők felé robogó gyorsvonat képe tűnt fel. De aho­gyan egyénileg és társadalmilag mindnyájan hozzá­nevelődtünk az olvasás fogalmi kultúrájához, a film módszereihez, — így kell megszoknunk, meg­tanulnunk és újra felfedeznünk a képzőművészet sajátos látásmódját. Ez kicsit nehezebb feladat, mert a képzőművé­szet olyan kész, befejezett alkotásokat, objektumo­kat tár elénk, melyeket nem folyamatában, hanem egyszerre, egy időben kell felfognunk, s ennélfog­va nem élhet azokkal az eszközökkel, melyekkel más művészeitek a közönséget szinte végigvezetik világukon, a figyelem felkeltésétől a megértésen ke­resztül a mű élvezetéig. Itt a kész tárgyak birtoká­ban nekünk kell ezt az utat végigjárni — műértővé válni. A műértés a befogadó képessége a művészi alko­tás elsajátítására. A hétköznapi, vagy tudományos közlést pusztán tudomásul vesszük, a művészeti, így a képzőművészeti alkotás befogadásához többre van szükségünk. Ismernünk kell az illető művészeti ág jelrendszerét, eszközeit, de legalább olyan fon­tos, hogy az érzelmi reagálás képessége is megle­gyen bennünk. Kiállítássorozatunkban maradandó értékű képző­művészeti alkotásokat tárunk Önök elé. A kísérő katalógusok pedig arra kívánnak módot adni, hogy egy-egy anyagot történetiségében, a mű­faj sajátosságaival ismerkedve, elemzésekkel, a mű­vészek bemutatásával hozzunk közelebb a közön­séghez. Ismételten azt kérjük tehát Öntől, akarja megérteni ezeket a műveket, mélyedjen el a képek tanulmányozásában, alakítsa ki saját, előítéletektől mentes véleményét — s akkor bizonyára igazi él­ményt fog Önnek jelenteni egy-egy tárlat megte­kintése. Mai UHUjij(iv (/ráfi ka F. Ludányi Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents