Heves megyei aprónyomtatványok 6/G

színészként magában hordozott Kis János- énje is. A képek egymásra vetítődnek.” (Koltai Tamás) „Oszlopos Simeon, a vallástörténetből em­lékezhetünk rá, az a korai keresztény aszké­ta volt, aki száműzte magát az emberi társa­dalomból, kiment a sivatagba, s ott állt egy oszlop tetején talán harminc évig. Ezt a szim­bolikus címet talán azért választottam, mert ilyenfajta hősről szól a dráma is, egy em­berről, aki sértve érzi magát a világban, dol­gai nem sikerülnek, s úgy érzi, hogy a világ rossz. Manapság nem vonulhat el a világtól, ott j ár-kel hát az emberek közt, de befelé bezárulva, s ezt az alcímet adtam a darab­nak : „avagy lássuk, Uramisten, mire me­gyünk ketten” — hát a meglevő rosszat igyekszik maga is tovább rontani. Előbb- utóbb persze, hogy helyrehozhatatlan dolgo­kat művel, ebbe a magatartásba csak bele­pusztulni lehet... a darab egyébként ma ját­szódik, hiszen a korai keresztény kor elismer­te ezt a magatartást, a mi korunkkal pedig a magába zártnak szembe kell kerülni, hiszen a léte mindazzal szemben ellentmondás, ami él és mozog és boldog .. (Sarkadi Imre) „Sarkadi művéből kiderül az is, hogy nem­csak ábrázolta, de maga ellen is fordította Oszlopos Simeonjának gyötrődéseit, a „lás­suk, Uramisten, mire megyünk ketten?” ke­serűségét. Nemcsak kifejezte, lejegyezte a földúltságot — maga is részese, szenvedője volt annak; nemcsak hőseit, hanem az őket kihívó írót is vonzotta a társadalmon kívüli élet törvénytelensége. Sarkadi szemében az ember társadalmi hivatása vált kérdésessé; ezért vizsgálják újra regényei, drámái a tár­sadalmi szolgálat és egyéni függetlenség, el­kötelezettség és el nem kötelezettség eseteit. Legtöbbször kóros példákon, a betegessé fajuló önkínzás megszállottjain... Nem ne­héz belátni, hogy Sarkadi tervszerű logiká­val szabadította föl — és élte át — a társa­dalomból önmagát kiközösítő ember hangu­latát. Az Oszlopos Simeon hőse, Kis János akár egy mai Raszkolnyikov, Dosztojevszkij hőséhez hasonlóan logikusan követi pokolba vezető útjának tervszerű eszméjét. „Őrültsé­ge eltervelt és hideg fejjel végiggondolt... Sarkadi hősei nem köznapi emberek, nincse­nek híján a nemességnek sem, de a művekben kiosztott szerepük szerint önmaguk ellen vét­keznek, és hogy ezt szabadon tehessék, szánt- szándékkal lemondanak az élet egészséges vállalásáról. Kihívják az öngyilkosság kocká­zatát, a halál meredélyén egyensúlyoznak, mert meggyőződtek az élet kilátástalansága felől. Megölik önmagukban a másokért fele­lősséget érző embert, ezért árasztják maguk körül a kilátástalanság érzését. A zsákutcá­ba jutottság tudata teszi ezeket a hősöket egymás rokonaivá.” (Béládi Miklós) F. k.: Jónás Zoltán, Eger. — Ró al, Eger. F. v.: Vilcsek János. 78 160i 400 a Műsorrendező Iroda és a Megyei Művelődési Központ rendezésében Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon avagy: lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten Dráma 3 felvonásban A kecskeméti Katona József Színház vendégjátéka 1978. június 20-án, kedden este 7 órakor az egri Gárdonyi Géza Színházban.

Next

/
Thumbnails
Contents