Heves megyei aprónyomtatványok 6/G
Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon avagy: lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten Dráma 3 felvonásban. Szereplők: Kis János Mária . Zsuzsi . Vinczéné Jób . . Bálint Szabó Antal Müller Postás . Férj Feleség Orvos Andorai Péter Simon Éva Vándor Éva Vass Éva Jászai-díjas Hetényi Pál Áron László Gyulai Antal Fekete Tibor Jászai-díjas Kézdy György Budai László Varga Károly Bölcsics Ágota Tucsni András Díszlet, jelmez: Pauer Gyula m. v. A rendező munkatársa: Tucsni András Rendezte: GÄBOR MIKLÓS Kossuth-díjas, kiváló művész. Az Oszlopos Simeon „Most már minden rendben van. Átnyúltam az ötödik dimenzióba ... s mert ez körülveszi a többi négyet, mint narancsot a héja, egyszerre ott vagyok minden térben és időben ... s mert már megvan a sejtésem, ha nem is fölismerésem... hogy nem segíthetek a rosszon, ha tovább rontom.. . mert az aszkétaság korszaka a késszúrással elmúlt, hát barátságosan nézem magamat.” (Részlet a drámából) „Az OSZLOPOS SIMEON egy negatív életérzés tükre. Nem apológiája, hanem küzdelem ezzel az életérzéssel. Végállapotában mutatja meg az individualista embereszményt, szabadságeszményt, amely két századon át az emberiség legnagyobb tetteinek mozgatója volt. Kis János: a Vautrinek, a Lucien de Rubemprék, a Pecsorinok kései, a magyar fejlődés során korábban eldugaszolt utóda. Hogy az írót e hősök „fejlődéstörténete” mennyire izgatta, arról több személyes vallomásban tett tanúságot. A Lermon- tov-könyv kedves művei közé tartozott, s izgatta, hogy egy hasonló típussal mi történnék napjainkban. Erre utal a dráma publikálatlan szinopszisa is. E dráma ugyanakkor a magyar értelmiség egy részének negatív életérzésével is leszámolás, s az író legszemélyesebb műveként, legsűrítettebb drámájaként — pontot tesz egy hőstípus pályájára ... Az OSZLOPOS SIMEON írója azonban nem véletlenül választotta a Bolond Istók jelmondatát drámája alcíméül. A drámai gondolattal lehet vitatkozni, világos megfogalmazásával, ábrázolásával aligha. Az OSZLOPOS SIMEON-nak — legyen bármily szörnyű — még van logikája, s hősének — bármennyire eltorzult — még van akarata.” (B. Nagy László) „Szegény, elveszett gyerek, József Attila! Szegény lezuhant Sarkadi! Miért kell rátok gondolnom most? Hogy megértsem, mi az a lépés, amit ti nem tettetek meg? (A Mama után jajgató József Attila oly szomorúan kicsi volt ma!) Vagy hogy segítségetekkel érezzem azt, ami tágabb, mint Vinczéné világa? E pillanatban veszedelmesen közel járok ahhoz, hogy valóban szeretni tudjam Vinczénét... És nem is tudom ... talán kedvem is van hozzá, hogy szeressem . .. Sokféle értékrend van a világon. Tudom, hogy nem szabad fenntartásokkal élni. Nem gondolhatok el olyan rosszat, hogy igaz ne lenne. Nem gondolhatok el olyan jót, hogy igaz ne lenne.” (Gábor Miklós) „A kötött sísapkás Kis János a kecskeméti előadás elején az ablakpárkányon billeg- egyensúlyoz. Ez a játék a halállal egyrészt elénk nyitja azt a szakadékot, amelynek szélén a darab játszódik. Másrészt el is távolít tőle, hiszen a jelenet óhatatlanul eszünkbe jut később, amikor Jób az öngyilkossággal való fenyegetésnek nevezi Kis János aszkétaságát. Harmadrészt — ezt már valószínűleg kevesen tudják a nézőtéren — Gábor Miklós „in memóriám” gesztussal utal vele Sarkadi halálára, ezzel mintegy az életét is azonosítva Kis Jánoséval. Andorai Péter imbolygó sziluettjében tehát megjelenik maga Sarkadi. Gábor ezzel a személyes mozdulattal magához rántja az egykori emléket. Másrészt ne felejtsük el, hogy korábban, a Madách Színházban már játszotta a szerepet. A kecskeméti Kis János így — Gábor Miklós közvetítésével — nemcsak az írót tekinti modellnek; az alakításnak törvényszerű részévé válik a rendező
