Heves megyei aprónyomtatványok 5/F
CSOHÁNY KÁLMÁN A kelleténél több szó esik manapság Csohány Kálmán rajzainak szakmai vonatkozásairól. Pedig ott, ahol egy alkotó saját művészi világának kiépített ösvényeit rója, már nincs értelme a kvalitásról beszélni — ez tényszerűen adott. Bár tudjuk, Csohány rajzművészetének értékeiről legkevésbé az utókort kell majd meggyőznünk — amely a jövő pártatlanságába burkolózva amúgy is a müvek elkötelezettje — méltatlannak érezzük, hogy a pásztói mester kapcsán kicsinyes jelenünk az utókor ítészi talárjában tetszeleg. Vagy talán nem is erről van szó? Csohány első, budavári posztumusz kiállítása re- zenciójának írásakor „jóindulatúan" figyelmeztetett népszerű képeslapunk rovatvezetője: „Aztán nehogy azt írd, hogy a legnagyobb magyar grafikus!” Kettőnk között ez esetben sem a kvalitás megítélésének ellentéte feszült, hanem a művészi gondolkodás irányáról alkotott véleményünk ellentéte. Én ugyanis nem hiszek az „egyetemes" művészetben. Nem hiszek abban, hogy valaki a „legnagyobb magyar grafikus" lehet úgy, hogy nem vállal sorsközösséget a mindenkori magyar valósággal. Mert akit jó, vagy rossz sorsa Európának ebbe a szegletébe sodort és netán alkotóművész lett belőle, annak kényszerítőén szól Utassy József intelme: „Csillagok árvája, Ember, figyelsz?! őst keresel és apádra sem lelsz. Szív dobol így, vagy a temető dong? Tenger nép volt az őssejtig ősöd! Magyar vagy, mert lengyel a lengyel, mongol a mongol és dán a dán." Mert lényeges ugyan az individuum apokaliptikus lázadása — miként azt Kondornál látjuk, és lehet biblikus lepelben is előhozakodni egyetemes szentenciákkal — Szalay Lajos módján. A kvalitás náluk is adott. Fejet is hajtok előttük. De a művészileg is hiteles honi valóság szenvedőn csak Csohány egyszál-rajzaiból szól hozzám magyarul. Fecske András MLADONYICZKY BÉLA Békésben születni és oda visszatérni merész és nagyvállalkozás. Ezt vállalta Mladonyiczky Béla szobrász, aki 1936- ban indult el Békésszentandrásról. Kilencéves korában vesztette el édesapját, aki bognár volt, s akit meggyőződéses kiállásáért 1945-ben Buchenwaldban likvidáltak. Népi kollégiumok vezették el Sárospatakra, az értelem és érzelem bölcsőjéhez. Itt fedezték fel adottságait és innen indult a képzőművészeti gimnáziumba és utána a főiskolára, ahonnan 1961-ben szobrász- és tanári diplomával tért haza szülőföldjére. Itt a segíteni akarás és a meg nem értés ostromló vihara fogadta, mely viharból egy kezdő, magára utalt, társ nélküli művésznek nehéz volt épen kimenekülnie. Hosszú évek kellettek, amíg Mladonyiczky Béla magára talált, de tehetsége, elhivatottsága egy percig sem szunnyadt el benne. 1967-ben, 31 évesen állt először önálló kiállítással a békéscsabai műbarátok elé. Azóta több mint hatvan önálló kiállítást nyitottak meg munkáiból. Közös tárlatok állandó résztvevője, kül- és belföldön egyaránt. Munkáit megtaláljuk szerte a világban, Szibériától Ausztrálián át Amerikáig. Mégis legbüszkébb Piétájára, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz. Önerőből valósította meg álmai vágyát, azt a műtermet, ahol kedve szerint dolgozhat, s amire
