Heves megyei aprónyomtatványok 3

Ha továbbmenve, sétánkat befejezendő, el akarunk jutni a temető legújabban betelepült parcellájához, akkor rá kell térnünk az eddig járt útra, ami azért is szükséges, hogy ne mellőzzük el a temető legművészibb síremlékét. „Iffjú Kengyel Dániel jogtant hallgató pályatársuknak emelték barátai 1846-ban.” Az övé csak egy a sok pataki diáksír között, hiszen nem volt olyan esztendő, amikor a járványokat leszámítva is két-három diákot ne kísértek volna ki társai a temetőbe. Legtöbbjüknek kijárt a Kengyel Dánieléhez hasonlóan szépen faragott, a Nyilazó bányából származó síremlék. Sajnos, 100-120 évnél többet nem bírnak ki, az utolsóktól, s velük az alattuk nyugvóktól ezzel a mostani előadással veszek búcsút.

Sűrűn betelepítettnek tűnik a temetőnek most következő parcellája. Valamikor a legszéle volt, most, hogy a Kazinczy úti bejáró korszerűsült, s autóparkolót is kapott, a legeleje. Ez és az a körülmény, hogy a ravatalozót is itt építették fel, meggyorsították népszerűségét és ha a még mindig , jó kényelmesnek” tartott temetőben válogatni lehet a sírhelyekben, ezt választják a legtöbben. A sokáig romos temetőőrház sem riasztja el többé a látogatókat. Helyreállítva még vonzóbbá teszi a műkősíremlékekkel sajnos már telezsúfolt parcellához a Vörösmarty utcai bejárótól idáig vezető fasoron át a hozzájutást.

Itt kettős feladat adódik a történelmi séta számára. Előbb az itt is található néhány öreg sír előtt állunk meg. Hogy elszórtan bár, de jeleseink nyugszanak itt is, annak bizonyítéka, hogy jó száz évvel ezelőtt a Kiegyezés kora körüli évtizedekben éppúgy telített lehetett, mint amilyen ,,belakottá” lett napjainkban.

Csorna Mihályé az a dombra állított kopjafa, ami legelőször szemünkbe tűnik. Megvan az oka annak, miért lett kortársának, Erdélyi Jánosnak halálig haragot tartó ellenfele. Pataki diákból lett pataki tanár, ,, 1834-től szónoklati osztály tanára, 1848-ban mint nemzetőr

16