Heves megyei aprónyomtatványok 3

hetilapunknak, a Sárospataki Hírlapnak, tagja a képviselő testületnek, fordítója Comenius Patakon született latin nyelvű dolgozatainak, lapjában rögzítője millió kis történeti adaléknak, számontartott költő és irodalomtörténész, akinek Harsányi Istvánnal együtt írott két kötete Csokonairól máig megmaradt az egyik legjobb összefoglalásnak. Ugyanakkor diáknemzedékeknek is szerény, de igényes tanítómestere. Ha reá gondolunk, mégsem az osztálytermekben látjuk, hanem a Nagykönyvtárral azonosul az emléke. Mint az idősebb Harsányi Istvánnak, a „főkönyvtárnok” teológiai professzornak, előbb munkatársa majd utódja, közel húsz esztendőn át egymaga vezette a könyvtárt. A szé- niorok hajlamuktól függően, mikor idejük volt, csak besegítettek neki, s a majdnem gyerek könyvtárszolga félnapos munkáját igénybevette a takarítás meg a kikölcsönzött könyveknek helyükre vitele. Akkor úgy tűnt, hogy ha nem is meghalt, de elalélt vele ez a gyűjtemény. Most úgy látjuk, arra való volt ez az idő, a legjelentősebb állami gyűjteményekéhez hasonlóan, hogy a minimális dotációjú könyvtár átmentődjék egy olyan korra, amelyben megháromszorozhatja állományát. Pedig magányos volt ő is, mint kortársa és tanártársa Bálint József. Kötelességtudásával, agyával, hűen szolgálta ő is az Alma Matert — diákjai segítésére nagyösszegű alapítványt is tett, ám a szíve, érzelmei mindig az őt felnevelő debreceni Kollégiumhoz húzta. Sorsa volt vagy rendeltetése: az ottani kollégiumi tanárválasztáskor megpályázott irodalmi tanszékre, egy pataki diákot, S. Szabó Józsefet választották meg helyette. Öt meg magához ölelte Patak. Meggyőződésünk szerint a debreceninél jóval szélesebb körű és színesebb elfoglalt- sági lehetőségekkel. Tudom, tudta ezt ő is. Nem a kicsiségét, a nagyságát bizonyítja, hogy amikor nem is sejtve, önmaga előtt is titkolt betegségét, otthonában holtan találtuk, az Íróasztalán temérdek feljegyzés, különnyomat és egyéb írások között, ott ahol a szülők, leg12