Heves megyei aprónyomtatványok 3

szettörténelem, jogbölcsészet és művelődéstörténelem előadóját, a sokoldalú tudóst és nyelvészt, aki Pesten született és Patakon szolgált 1867-től haláláig. Radácsi György ezt írja róla nekrológjában, összehasonlítva őt Emődy Dániellel:

„Az egyik a megtestesült megfontolás és borongás, a másik a röpkedő gyorsaság és az örök derű,egyik a mélység, másik a magasság, az egyik ki sziklákba vés verejtékezve, léghajós a másik, aki vidáman röpül az emberlakta tájak felett ... A tanulóifjúságnak is mindig kedvence volt, mely szinte rajongott szónoklásaiért, s főleg a március 15.-i ünnepélyeken boldogan lelkesedett a tüzes beszédeken . . . lelkének csak derűs oldalát mutatta az emberek felé egész életében és íme nem kellett megszenvednie a halálért sem.” Szívszélhűdésnek esett áldozatul amint azt nekrológjában, amelyet Radácsy György a Sárospataki Lapok szerkesztője írt, olvashatjuk.

Aztán már egy napjainkban készült síremlék következik, Sasvári Árpádé. Máig emlékezem Szabódezsősen csúnya, de érdekes örmény arcára, s a szeme mosolygását sem felejtem. Amikor, a fordulat évében vásárolt házunkat renoválták, megállt a kapunk előtt s csak eny- nyit kérdett: házat vett, tanár úr? többet nem mondott, de a szeme mosolygott és beszélt. Én pedig máig hálás vagyok a pataki politikai konszolidáció elindítójának és kibontakoztatójának.

Az övével szemben is van egy síijel: betonszarkofág, rajta Egei István neve. Nincs köze az itteni Egei családok egyikéhez sem. A szekszárdi direktórium halálraítéltjei közül sikerült megszöknie 19-ben és most, mennyi hányódás után, itt nyugszik a pataki temetőben.

Krayzell Miklós a 30-as évek Krayzell tanácsának elnöke is a pataki csendben, atyafiak körében hunyta le szemét. Síremléke az Egei Istváné közelében a temetőkerítésnek szinte a tövében egy talpig ember, befolyásolhatatlan bíró emlékét idézi bennem, aki nem vállalt a

6