Heves megyei aprónyomtatványok 1/U
GÓDOR KÁLMÁN (1911-1991) Rajztanár, festőművész, akinek szülőföldje és a halóföldje Hatvan. Lokálpatriotizmusát mi sem példázza jobban, mint hogy harangot adományozott a belvárosi templomnak, míg alkotásait a Hatvány Lajos Múzeumnak és az Ady Endre Könyvtárnak ajándékozta. A festményeit bemutató Gödör Kálmán Galéria létrejötte részünkről tisztelgés egy nagy tudású, tehetséges ember előtt, akit a város életében nem tudott igazán megbecsülni. Aki vagyonát Hatvanra, életművét a hatvaniakra testálta Önmaga művészetéről az 1983. évi hatvani kiállításának katalógusában szerényen a következőket írta: „Csak a porszemeket szedtem össze az örökkévalóságból, s az lenne a nagyszerű dolog, ha innen folytathatnám azt, amit már kezdek befejezni. ” Őszintén és becsületesen fogalmazta meg szerepét a művészet történetében. Olyan kis mester volt, aki biztos szakmaisággal, kétségbevonhatatlan művészi, szellemi értékeket teremtett. Aki erkölcsi tisztaságát élete végéig töretlenül megőrizve emberi példát mutatott tanárként és művészként egyaránt. De hatvaniságból is példát mutatott azzal, hogy csaknem mindenét, a nem mindig édes-szülővárosaként viselkedő, mégis szeretett városának adta. Körültekintő alapossággal és a lehető legkörültekintőbb módon adakozott és hagyatkozott. Alapítványi tőkét és számottevő muzeális értékeket hagyott a múzeumra, tőkefedezetet a belvárosi templom új nagy harangjáHegedü 6 ra - az 1944. április 4-én összetört régi helyett - és az orgona kijavítására. Festőszerszámait tehetséges hatvani tanítványa örökölte meg. Életművének megőrzött, számottevő részét képező festményeit a köz javára; a múzeumra, a városházára és a könyvtárra hagyományozta. Fent említett hatvani katalógusának önéletrajzában ezt írta: „Hatvanban születtem 1911-ben, de itt születtek eleim is, ükapáig visszamenőleg.” 1935-ben Budapesten az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, ahol az egyik legnagyobb hatású főiskolai tanár, Rudnay Gyula volt a mestere. Már főiskolásként Hatvanban, a községháza nagytermében állította ki műveit 1934-ben. Pályáját rajztanárként 1938-ban Sátoraljaújhelyen kezdte, ahol tanítványa volt többek között Czinke Ferenc, a későbbi Munkácsy-díjas festőművész, aki tanárára ekként emlékezett: „Most egy szálfa - embert látok - nagyobb, mint a jegenyék, visszafordul komótosan, nagy bölcsességgel visszanéz, - már-már mindenen túlnézve, tekintete megakad bennem. Gyökerem egyik ága, sőt megindítója; ő a szárnykészítő ember. Nekem - készíti -, a magáéból ad tollakat.“ AII. világháború alatt egy évig Munkácson, Kárpátalján oktatott. A háború vége azonban már Hatvanban érte, és 1945-től itt tanított rajzot a Hatvani Gimnáziumban 1948-ig, majd Egerben a Dobó István Gimnáziumban 1972-ig. Az ötvenes években tanúsított karakánul becsületes tanári helytállása miatt egy időre segédmunkásként kényszerül dolgozni. Alapító tagja volt az Egri Képzőművészeti Csoportnak. 1972-ben nyugdíjba vonulását követően újra szülővárosába, Hatvanba költözött, ahol haláláig élt és alkotott, míg nyaranta Tihanyban festett. Munkásságáért 1982-ben Derkovits Emlékérmet kapott. Mestere Rudnay Gyula mind témaválasztásában, mind formai megoldásaiban erős hatást gyakorolt életművére. Képein lakókörnyezetét és a Balaton festői hangulatait, csendéleteket, valamint mestere Rudnay szellemében őszinte együttérzéssel nincstelen embereket örökített meg. Egyszerű munkásokat és földműveseket. Szívesen festett életképszerű széles ecsetjárású igényes színkompozícióin, harmonikus közösségben megjelenített, munkálkodó vagy pihenő embereket és gyakran láttatott művészeket alkotás vagy előadás közben; festőket műteremben, táncoló párokat, muzsikusokat a pódiumon. Gódor Kálmán festőművész emberként is egyszerű és egyenes volt, és ennek megfelelően egyértelműen fogalmazott, képben, szóban és írásban egyaránt. íme bizonyságul néhány sor egy volt diákjának írt leveléből: „A segítés adománya a legnemesebb cselekedet, s ennek gyakorlása sokkal könnyebb, mint hétköznapjaink fáradságos gürce. A jóban, az alkotás örömében, vagy az alkotás gyönyörében kell megtalálni az élet igazi értelmét és szépségét. Nemcsak az alkotó művészek osztályrésze az örömök forrása, de a kívülállóké is, kik magukévá tudják tenni a szépségek örömét. Meg kell tanulni a kiválogatás örömét.” Gódor Kálmán festőművész 1991-ben hunyt el Hatvanban. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a Hatvány Lajos Múzeum igazgatója 7
