Heves megyei aprónyomtatványok 1/J

VIVALDI: A NÉGY ÉVSZAK

Antonio Vivaldi (1678—1741) művészetének középpontjában a versenymű áll. Számszerint ma körülbelül 450 kompozíciója ismert ebből a műfajból. Természetesen ezek a művek tartalmi tekintetben nem mind egyenlő fajsúlyúak, azonban a biztos forma-, és hangszerkezelést még a kevésbé sikerültebb, szerényebb gondolatokat hordozó tételeiben is megcsodálhatjuk.

Számos koncertje kapott valamilyen jellemző címet. Ezek közül azok a legfigyelemre méltóbbak, amelyek valamilyen hangulatra, vagy valamilyen programra utálnak. Ilyenek: „A Szerelmes” a „Nyugtalanság, a Tengeri vihar, a Vadászat, valamint a Négy évszak" (Le quattro stagioni) hegedűversenyei.

Mind a négy versenymű kiváló alkotás s már saját korukban is általános feltűnést keltettek. A Harmónia és a Találékonyság erőpróbája című sorozatban jelentek meg (1725). Ajánlásuk a szerző egyik pártfogójának a cseh Morzin grófnak szól. Az egyes darabokban az évszaknak megfelelő hangulatok, képsorok és szituációk kaptak ábrázolást. Vivaldi a megfelelő programokat is mellékelte: négy szonettet, s ezeknek egyes sorait vagy szavait a kottaszöveg megfelelő helyein ínég külön is elhelyezte. A hangutánzó szakaszoknál például ilyen megjegyzésekkel találkozunk: „lombsusogás”, „ugató kutya”, „mennydörgés”, „beszakad a jég”. Tételfeliratok: „Pásatortánc” (Tavasz; III. tétel), „Nyári zivatar” (Nyár; III. tétel) „Alvó részegek” (Ősz; II. tétel).

Egy kortárs francia ilyennek érezte az egyes koncertek általános hangulatát: „A Tavasz-ban a természet újjászületését érezzük, a Nyár-ban az eljövendő dús aratást sejtjük, az Ősz-ben szinte a vonó érintésére hullanak a fákról a lombok, a Tél-ben pedig valósággal vacog a hallgató a hidegtől.”

CSAJKOVSZKIJ: FIRENZEI EMLÉKEK, OP. 70.

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840—1893) művészetének alapját az európai zenei hagyományok tisztelete mellett hazájának népi-nemzeti dallamai alkotják. Tudatosan törekedett a kettő szintézisére s legjobb műveiben sikerült is azt megvalósítania. Alkotásainak középpontjában szimfóniái és színpadi művei állnak, de jelentősek kamarazeneművei is. Vonósnégyesei, zongoratriója előkelő helyet foglalnak el a romantika hasonló műveinek sorában.

A Firenzei emlékek című vonóssextett (d-moll, op. 70) késői kompozíció. Első változata 1890-ben keletkezett, majd nemsokkal ezután (1892) egy átdolgozott formája is elkészült. Elnevezését arról kapta, hogy a darab főgondolatait a szerző firenzei tartózkodása idején vetette papírra. Nagy felkészültségről tanúskodó alkotás. Az egyes tételek zenei folyamatában nagy szerepet kapott a polifónia. Külön említést érdemel a zárótétel

7