Heves megyei aprónyomtatványok 1/J
SCHUBERT: ROSAMUNDA-NYITANY 1823-ban került Bécsben bemutatásra egy Helmine von Chézy nevű költőnő színdarabja a Rosamunda, Ciprus hercegnője. A darabhoz Schubert írt kísérőzenét, amely a korabeli források szerint lényegesen kedvezőbb fogadtatásra talált a közönségnél, mint maga a darab. A Rosamunda kísérőzenéjét általában szvitformában szokták előadni, de egyes számai — így a nyitánya is gyakran külön-külön is elhangzanak. E tétel érdekessége, hogy eredetileg nem a Rosamundához készült, hanem a szerző egy néhány évvel korábbi színpadi művéhez a Varázshárfa című darabhoz. A nyitány, a klasszikus hagyományokat követve, lassú poétikus hangulatú bevezetéssel indul, majd ezt követően csendül fel az életteljes, vidám hangulatú Allegro. SCHUBERT: H-MOLL (BEFEJEZETLEN) SZIMFÓNIA A h-moll szimfóniának csupán az első és második tétele készült el. A mű 1822-ben elkezdett komponálását szerző mindmáig ismeretlen okból félbehagyta, a harmadik tételnek (Scherzo) csak a zongoravázlatát vetette papírra. Az ilyenformán befejezetlenül maradt kompoziciót csak jóval Schubert halála után, 1865-ben adták elő, éspedig olyan sikerrel, melyről az életből oly korán eltávozott muzsikus még csak nem is álmodott. Még a közismerten szigorú s jóindulatúnak aligha nevezhető kritikus, Eduard Hanslick is csodálattal szólt a műről, mikor azt „a szimfónia-irodalom egyik legme- césebb alkotásaiként említette. De vajon csakugyan „befejezetlen” e a h-moll szimfónia? Ha a műfaj klasszikus jelentésének értelmében tekintjük, akkor természetesen igen. Amennyiben viszont tartalmi oldalról közeledünk a kérdéshez — befejezettnek is érezhetjük, hiszen az első tétel (Allegro moderato) feszültsége, az Andante con moto-ban töb- bé-kevésbé megnyugtató feloldást kapott. BARTÓK: TÁNCSZVIT 1923-ban emlékeztek meg Buda és Pest egyesítésének 50. évfordulójáról. Ebből az alkalomból ünnepi művek komponálására kérték fel az ország három zeneszerzőjét. A díszhangversenyen került bemutatásra Doh- nányi Ünnepi nyitány-a, Kodály Psalmus Hungaricus-a és Bartók, Táncszvit-je. Az öttételes kompozíció nem tartalmaz eredeti népi dallamokat, de ugyanakkor különböző nemzeti karaktereket képvisel, szerzője népzenegyűjtő munkásságának emlékeként. Ezeket maga Bartók is hangsúlyozta egy román zenetudóshoz — Octavian Beunak írt levelében. Eszerint: az 1., részben, a 4. mindvégig keleti (arab) jellegű; a 2. tánc — s az egyes tételeket összekötő ritornelló-k magyaros jellegűek, a 3.-ban magyar, 10
