Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-01 / 13. szám

XXIII. évfolyam.

Szatmár-Németi, 1914. április 1.

13. szám.

HITI SZEMLE

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Qf h

cn 'x

iió

,-*yx£

ELŐFIZETÉSI ARAK;

Eijy évre — 8 K — f. Félévre — 4 „ — ,

Negyedévre — 2 K — i. Egyes szám ára 16 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár

Felelős szerkesztő :

Dr. BAKKAY KÁLMÁN.

Laptulajdonos

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, detések stb. Ettinger János tanuitnruyi ir£jí.

gyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) ldjilder Pályázati hirdetések ----------------- Nyilttér

A luj) megjelenik minden szv

tár, Szeminárium) Wilder J^*’, egyszeri közlése V AstL sora 40 fillér. ------PÉ

NZALAPON.

Irta: EILCZ EDE.

Szokatlan gondolat, hogy a kereszténység örök igazságainak hirdetése mellett, valaki az újjászervezés, munkáját anyagi eszközökkel, pénzalapon véli elérhetőnek. Pedig ezt a gondolatot már alig lehet kikapcsolni a szervezkedés munkájából. Mert a legnagyobb hatalom, az élet kényszerít reá.

Megtanultam nyitott szemmel nézni az életet és látom a kath. szervezkedés eredménytelenségét. E szervezkedést irányitó legnagyobb egyesület, a Népszövetség is, 10 év alatt alig 300 ezer tagot tudott zászlaja alá gyűjteni a 10 millióból. Óriási munka és erő kifejtés mellett ez nem eredmény. Főkép nem az, ha figyelembe vesszük, hogy a 300 ezer tagból, jó, ha fele rendelkezésre áll akkor, mikor a kath. érdekek ingadozást nem ismerő, meggyőződést és tettet követelnek. És ennek oka nem a hithüség hiánya, hanem az anyagi lekötöttség.

Különben maga a Népszövetség is, annyi elismerést érdemlő törekvés és munka daczára, éppen az anyagi eszközök hiánya miatt, csak vegetál. Olyan erőkifejtésre, minőt a jelen idők kath. újjászervezése megkíván, képtelen.

Csak egy jelentéktelen esetet említek fel. Egyik csoportvezető, megkeresi a központi irodát bizonyos ügyben, mellékel egy meg- cziinzett levelezőlapot a válasz megadására. Azt az értesítést kapja, hogy az alapszabályok értelmében 50 fillér küldendő be a válaszra.

Teljesen megértem a központi irodát. Tény, hogy csekély pénzért nagyon sokat ad tagjainak, tehát minden fillérre nagy szüksége van. De ez igazolja egyszersmind, hogy mg a leg jobban bevált és legéletrevalóbb kath. szövetség is, anyagi eszközök hiányában kötött kézzel dolgozik.

Pedig minden támogatást megérdemel. De azért — ne adja Isten — el fog csenevészesedni, mert a mozgató erő kevés, már most is alig növekszik. A gyűlések és beszédek hallgatásában elfárad a nép. És a többi kath. újjászervezést munkáló egyesület? A közelmúltban érintkeztem a dunántúli Zala, majd Győr, Komárom, Pest megyék néhány egyesületi munkásával. Már előbb Erdély egyes, de különösen Csik megye papjaival. Szép hitélet van mindenütt. Helyzetük nem is nehéz, hisz csaknem teljesen kath. nép áll vezetésük alatt. És a gyakorlati kath. ügyek városi, megyei, politikai téren alig jönnek szóba. Mi oka ennek? Talán nincs szervezkedés? Dehogy is nincs.

Gazdaszövetség, ifjúsági egyesület, polgári kör, kath. kör, legényegyesület, kongregatio, népszövetség stb. vagy egyik, vagy másik, de a legtöbb helyen van. Sőt néhol 2—3 is. Fizetnek valami tagsági dijat. Rendeznek felolvasást, hangversenyt, előadást, bált . . . Egyébképen pedig üresen állnak a drága egyleti helyiségek, az egyesületi életben nincs lélek.

A czéltalanság határtalan. Minden vezető azt és úgy teszi, ahogy egyéni felfogása és kedve óhajtja.

Egységes szervezésről szó sincs. Nincs központ, honnét az egész országba kötelező irányítás kiindul és az eredményről az elszámolás összefut. így szétforgácsolódik minden erő; eredménytelen minden munka. De merem állítani, hogy a mai kor kath. ügyét sem szolgálja az ilyen egyesületi szervezkedés. Mert a czél a legtöbb helyen nem a tanítás, a czéltudatos összetartó - zandóság, a gyengék erősítése, az öntudatos kath. élet tettekben nyilvánuló nevelése, hanem a szórakoztatás, a nemesebb időtöltés. S mindez azért, mert nincs egységes programul, nincs egységes irányítás, nincs megjelölt közelebbi czél, melynek elérésére irányulna minden törekvés és munka, úgy Zalában, mint Csik, Temes, vagy Sze- pes megyékben.

Ez az egyik oka az eredménytelenségnek. A másik az, hogy minden egyesület a népre terhet ró, anélkül, hogy segítséget nyújtani

képes volna. Mert hiába magyarázom ón, még oly meggyőző hangon, annak az egyesületi iparosnak, kinek iparczikkét kell elzálogosítani, vagy potom áron elprédálni; annak a földmivesnek, kinek keservesen szerzett utolsó kis jószágától kell megválni, hogy az orvos- patika-adó • terheket rendezze és családjának kenyere legyen; vagy annak a 4—5 árvával özvegyen maradt asszonynak, mikor egyszerre öt száj kér kenyeret és egynek a számára sincs, hogy imádkozzál és nyugodjál meg az Isten akaratán. Nekem azt mondta egyik: Tudom. Uram, meg is nyugszom, de adj kenyeret, biztosítsd a családom, hiszen én dolgozni akarok. Akkor követlek; de ha nem adsz, oda megyek, ahol kapok, mert enni kell. Ez ma a hamisítatlan élet. Aki benne él, az igazat ad nekem.

Ha már most az én egyesületem révén annak az özvegynek 100 koronát adhatok egy varrógépre; annak az iparos, vagy földmivesnek 30—40 koronát, hogy segítsen magán, a másikon, hogy vegyen egy mázsa. lisztet és kenyérsütésből tartsa fenn magát s visszafizeti úgy ahogy tudja: akkor ezek az én embereim lesznek és a kölcsönt lassan visszafizetik, mert. a szegény ember szívesen fizet, ha sorsán segítve van.

Ezek a tények vezettek a gondolatra, hogy az eredményes szervezkedésnek, pénzalapon kell történnie. És ez nem is volna uj dolog. Megelőztek bennünket éppen az oláhok, kiknek ügye ma már országos ügy. Mit tettek ezek? Miután — valljuk meg, a magyar há- nyavetiség és gőgös önhittség — ilyen, meg olyan oláh czimen, többszörösen oldalba verte őket, feltámadt bennük a faji öntudat és azt mondták: ha nem vagyok jó magyar oláhnak, leszek majd csak oláh. És kezdtek szervezkedni ! Hogyan? A papi családok a saját és a népfiaiból azokat, akik arrava- lók voltak, összeadott pénzen, sok