Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-01 / 13. szám

2

.HETI SZEMLE

Szatmár-Németi 1914. április 1.

nélkülözések árán kitaniítalták szabadpályákra. Mivel Magyarországon a legkönnyebben elérhető a jogi képesítés: lettek ügyvédek. Mig Románia befogadó képessége tartott, ott nyertek állást, mikor Románia saját fiaival látja el hivatalait, ide lettek utalva. És megkezdődött a bankalapítás. Ma már a fél ország oláh bankokkal van ellátva, ahol fiaik elhelyezést nyertek és a nép anyagi érdekeit magukhoz fűzték.

Idegen bankoktól kiváltották az adósokat, tartozzanak nekik. Megvásárolnak minden földet, par- czellázzáka nép között. Ezek mind nekik tartoznak. Nem kell már Erdélyt meghódítani, megvették pénzen. És ma a nép a bankok révén, hová minden anyagi érdekök fűzi, követi a vezetőket vallási, társadalmi és politikai téren, feltétlen odaadással. így szervezte az intelligens osztály a föld népét pénzalapon. Most van alakulóban a kereskedő — és iparososztály. E téren a haladás oly rohamos, hogy 3 év alatt Nagysoinkuton az oláh iparos és kereskedő tanonczok száma az ipariskolában 40 — 50 perczentre emelkedett. Másutt hasonlóan. Csendben, czéldutatosan, minden beszéd nélkül.

Egy évtized és semmi téren nem szorulnak senkire. Támogatják egymást. Elveszni nem igen hagyják az erőket. Micsoda erő lesz ezeknek a kezében, mikor egy 3 milliónyi nép egységes erejével léphetnek fel? Most még azok kérnek, akkor már követelniük sem kell, az ölükbe hull minden. Mindezt elérik pénzalapon, czéltudatos, kitartó munkával.

Ezt elérhetjük mi is. Legyen szervezkedésünk alapja mindenütt a hitelszövetkezet, melyet ne sajnáljanak egy-két ezer korona betéttel támogatni azok, akiknek van, hogy a munka megindulhasson.

Adjanak apró kölcsönöket ipari, gazdasági termékekre, hogy szükség idején ne kelljen azt a népnek elprédálni. De adjanak pár korona kölcsönt a becsületes munkára is, hogy növeljék az önbizalmat és egyéni értéket. Támogatást kis emberek szerény vállalkozásához, hogy lenyűgözött munkaerejét és kedvét kifejthesse. A haszon legyen már egyszer az övé, ne a másé.

Erős a hitem, hogy nem vész el e pénz. De még ha imitt-amott el is veszne, megtérül erkölcsi tőkében. És ha valaki nem önhibájából vesztette el, ismét talpra kell állítani.

Minden egyházmegyében legyen egy központ, honnan egy hozzáértő kéz vezesse az összes szövetkezeti ügyeket. Az összes egyházmegyék szervezete egy országos központi vezetésben összpontosuljon.

Majd nem lesz szükség a sok beszédre. Megérti a nép egy szóból

is: Fénz, élet.

Tagja lesz a hitelszövetkezetnek minden ember, odahordja filléreit, mert tudja, hogy igy szükségében kölcsönt is kap. A legkisebbek millióit keltjük igy uj életre.

Akkor majd lesz alapja és értelme a Népszövetségnek, lesz működési tere, mert lesz kinek és mire tanácsot adni. Gyújtópontja lesz a hitelszövetkezet a vallási, társadalmi és politikai mozgalomnak, mert egyesíti magában a népet, ami az őserő és fundamentuma a jövőnek.

Mindez rövidesen elérhető. Az idő pedig sürget. Csak 5 évig ne épüljön se templom, se iskola s semmiféle nevelőintézet az országban, de a milliókon legyen megalapozva az egész országot behálózó hitelszövetkezet. Legyen hatalmas katholikus sajtó és támogassa sok filléres újság az ügyet. Tartsa ébren az eszmét, nevelje az öntudatot. Már egy évtized múlva lesz

katholiczizmus, erős, hatalmas és a szabadon lélegző és dolgozó nép, épit majd templomot, iskolát és mindent, a kamatban visszafizeti a tőkét is.

tiogy az életet írom, annek igazolására csak azt kérdem, vájjon a zsidóság óriási hatalmának és befolyásának alapját nem a nép fentjelzett felhasználásával érte el? Nem apró kölcsönökkel szerezte meg előbb a pajtát, majd az oszlopos kúriákat és a milliókat? Nyissuk ki a szemeinket, ne sopángas- sunk örökké és főként ne hárítsunk mindent az Ur Krisztusra. Mert még Ő is csak úgy segít, ha először magunk segítünk.

Tessék dolgozni. Az élet ma tetteket kíván. Eleven, élő tetteket. A pénz rombol, de okosan használva épit is. Istentől adott eszköz, amit be kell állítani a jelen kereteibe. Csendes kínlódás, vagy győzedelmes élet. Választhatunk.

A munkácsi várkápolnáért.

Abban a Szent Zsófla-kápolnában, amelyben egykor, 1882. julius 2-án egyházmegyénk büszkesége, dr. Schlauch Lőrincz szatmári püspök Onesimus rabszolgáról oly hatásos szentbezsédet mondott, amelyet mint a vendégkönyvi aláírások mutatják, a nagyon bókezü egyházfejedelem, Meszlényi Gyula 1888. szeptember 10-én Kádár Ambrus t. kanonok, püspöki titkár Zoltsák János szentszéki tanácsos, ungvári főgimnáziumi tanár, Búza Sándor szemináriumi alkormányzó, Sprencz Miklós bárdházai plébános kiséretében szintén meglátogatott, 1867. óta szünetel az istenitisztelet, nem hangzik az ének, csak a szél zörgeti a törött szines ablakokat.

A kápolna mellett még elbeszélget a szellő az 1848. márczius 15-én ültetett „sza- badságfá“-val, mert ez Istenszeretet kápolnája mellett szívesen öleli át a nemzet másik nagy erényének, szabadságszerete- tének dicsőséges emlékét, de a külön épített templomtorony órájának rozsdamarta arczát olyan böitöni lázadó zajjal szeretné letépni hideg szárnya, mert törvénye a múlandóság.

* *

*

Szatmári történeti adatok.

VI.

Bakócz Tamás esztergomi érsek egy adománya a szatmári franciskánusok részére.

Aki szeret a régi Írásokban böngészni, az örömét fogja találni ebben az okmányban is, amelynek hasonmását P. Tamás Alajos németi plébános ur volt szives nekem lefordítás és közlés végett átadni.

Tamás, Isten kegyelméből stb. a római szentegyháznak a hegyekben fekvő Szent Márton templomáról nevezett presbiter-kardinálisa és esztergomi érsek, konstantinápolyi patriarcha, Magyarország prímása és az Apostoli Szék született követe s egyben a felséges királyi udvarnak főkancellárja stb. az erdélyi gyulafehérvári egyházmegyéhez tartozó Szatmár városában, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére alapított kolostorban élő Szent Ferenc rendi tisztelendő atyáknak atyai áldásukkal együtt üdvöt az Urban !

Előadtátok nekünk, hogy a mi édes testvérünk, néhai jóemlékezetii nemes és körültekintő Bakócz Miklós ugyancsak szatmári lakos, mig életben volt, egyéb igen üdvös intézkedései között, múlandó és veszendő javakért örökkévalókat óhajtván szerezni, a mondott Szatmár város igazi határai között fekvő és a Szamosnak nevezett folyón levő vizimalmot, amelyet nemrég magunk vettünk ötszáz arany forintért néhai Miklósnak és bizonyos más testvéreinek, a nevezett kolostor szerzetesgyülekezetének ajándékozta az abban időszerint tartózkodó és Istennek szüntelenül szolgáló testvérek használatára és fenntartására alább kinyilvánítandó misék elvégzése ellenében.

Amint előadtátok, a fenti módon a nevezett testvéreknek adott malomért azt kívánta és parancsolta, hogy az említett kolostorban tartózkodó nevezett testvérek minden egyes szombaton a Boldogságos Sűz Máriáról egy csendes misét, vasárnapokon a Szenhárom- ságról egy énekes misét, minden egyes hétfőn pedig ugyancsak egy csendes misét tartozzanak elvégezni fent megjelölt kolostorban az ő, a mi és szüléink nemkülönben valamennyi testvéreink és vérrokonaink lelki üdvéért.

Előadatott az is, hogy nevezett néhai igen kedves testvérünknek, Miklósnak ezt az intézkedését és jámbor akaratát a mondott kolostor szerzetesei szívesen fogadták és a fent elsorolt miséket eddig elvégezték és a jövőben is el akarják végezni.

De nehogy mondott néhai testvérünknek ez a jámbor akarata és igen üdvös rendelkezése idők folyamán'akadályokba ütközzék és ennek következtében az általa alapitványilag biztosított istenitisztelet megszűnjék, alázatosan könyörögtek hozzánk a nevezett szerzetesek, hogy méltóztassunk nevezett néhai Miklós testvérünk ilyen rendelkezésébe beleegyezni, azt elfogadni és megengedni és méltóztassunk a nevezett malmot a mondott szerzetesek használatára és fenntartására ismét és újból örökbehagyni, ajándékozni és átengedni.

Mi pedig ugyanazon vallásos érzés által indíttatva s különösen azt tartva lelki szemeink előtt, hogy mi is halandók vagyunk és az Aposlol mondása szerint olyat kell vetnünk itt a földön, amiből arathatunk majd a mennyekben; és hogy minden vagyonából semmi egyebe nem marad az embernek a más világon ahová menendők vagyunk, mint az, arait alamizsnaosztogatás és vallásos élet által oda előre átküldött: néhai Miklós testvérünknek említett intézkedését és rendelkezését az előrebocsátottakra nézve elfogadjuk, helyeseljük és jóváhagyjuk; és amint néhai Miklós testvérünk maga alapította és rendelte a nevezett miséket, úgy alapítjuk és rendeljük mi is; és akarjuk és kötelességgé tesz- szük, hogy az említett kolostor idő szerint ott tartózkodó nevezett szerzetesei azokat elvégezzék.

Úgy határoztuk, hogy a nevezett szerzetesek örökös haszonélvezeti jogával együtt a fentemlitett malmot mi is ugyanazon szerzeteseknek ugyanazon teherrel adjuk és ajándékozzuk ; sőt ezennel oda is adjuk és