Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-23 / 51. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. deczember 23. S ma öt hónappal a kezdet után, van-e próféta, ki megtudná jósolni, hogy mikor lesz vége ? Vagy hogy milyen lesz a vége? Talán sohasem várta úgy a világ a Megváltót, ki békét hozan- dott a világra, mint ma ! Felforgatott a háború mindent. Évszázadok szorgos, békés munkája, templomok, közintézmények és kicsiny családi tűzhelyek romjai hirdetik ma a pusztulás egyenlőségét. S ha a már Istenben vetett erős hitünk szerint jó vége lesz is a háborúnak : mily sokáig kell várnunk, mig a vérvesztett nemzet a romokon uj tűzhelyet épit s mig megindul a produktív munkásság! De ha megindul : áldás fog nyomán fakadni! A tartós béke igazságos áldása. „Jönni fog, mint jönni kell“ egy jobb kor, melyben a gazdasági fellendülés eddig nem képzelt arányokat fog ölteni. Miután sok munkaerőnk vérzett el a harczté- ren, meg fog szűnni a kivándorlás, sőt kell hogy a régebben kivándor- lottak viszajöjjenek. Minden téren megszaporodik a munkaalkalom. Meg fog indulni egy ésszerűbb termelés, mely ápolni fogja a földet és nem bitorolni Egy egészségesebb ipar fog fellendülni, melyet eddig a külföldi alá becsültünk s e miatt az éhen- halásra volt készen. Egy feltétlenül becsületesebb kereskedelem kell, hogy kezdődjék, mely nem a pillanatnyi spekuláczi- óval, hanem az állandóan szorgalmas munka kisebb, de biztosabb kamataival fogja tőkeerőssé és megbízhatóvá tenni piaczunkat. S talán — a mi nem kevésbé fontos — jó hatással lesz a háború az immár most is visszatérőben levő erkölcsökre is. A háború megtanítja az embereket imádkozni. Az imádság megerősíti a hitet, közelebb hozza az eddig egymásiránt hideg sziveket s felkelti bennünk az irgalmasság és könyöriilet érzését. Megtanulunk egy kicsit befele is nézni s meglátni, hogy mily kicsinyek, törpék vagyunk s hogy minden a mi körülöttünk van : csak hiúság ! A Remény fehér galambja, mely félve repült el a nagy ágyú- zörejben : visszatér a békeolajágá- val s uj erőt fog önteni lankadó karjainkba, hogy képessé tegyen a mi erős várunk megépítéséhez ! így gondolom én, igy hiszem s igy remélem a háború utáni időt! S ha igy lesz : akkor soha nem volt oly kedves a karácsony, mely dicsősséget hirdetett a mennyben s békét hozott a földre a jóakaratu embereknek. Ha igaz békét akarsz még a viharokban is: lelkiismeret békéjét szerezd meg. A dzsentri. Egy konzervatívnak éppen nem mondható publiezista irta, hogy „akik a dzsentrit esztelenül magasztalják, tévednek. De még jobban tévednek azok, akik a dzsentriről csak rosszat mondanak. Ha a földjéhez hü marad: henyél, urizál. Ha hivatalba menekül: elveszi a kenyeret a magyarságtól. Ha gyárat alapit, olyanhoz fog, a mihez nem ért. És igy tovább. Most a háborús időben újra kezdik szólni — a dzsentrit. De még hogy püfölik. Hogy hát nem restelli a hadi szállítást. Per amorem Dei _. . . még a katonák élelmezését is vállalják. És ugyanazon hangok, ugyanazon Írások szinte csuka módra hallgatnak arról, hogy ezekből a dzsentrikből ugyancsak nagy százalék, ott küzd a harczmezőn. Hősöknek sorában hősök. Ott esnek, halnak meg a csatasikokon. Ez kötelesség. Erről Írni, beszélni nem is illik. Hanem, az már mégis gyalázat, hogy hát a dzsentrik itthon merészkednek hadiszállításokat és élelmezéseket vállalni. Persze, persze. Ez a munka nem a dzsentrinek való. Ilyen fogalmak, gyakorlati tevékenységek : szállítás, élelmezés ebben a hazában privilégiumok és monopóliumok. A háború sok minden kérdést meg fog oldani. Sok minden értéket újra fog értékelni. A munkának értékét is. A munka, mely közé sorakozik minden tisz tességes munka, még a termények szállítása, az élelmezés is, minden embernek a joga. Értékes, tisztességes joga. Ez a munka többé nem lesz sem vallásnak, sem fajnak, sem osztálynak monopóliuma. Privilégiuma. A polgár joga és munkája lesz. Az is. Éppen azért igenis joga van a dzsentrinek is, hogy oda álljon a vállalkozóknak, a kereseti forrásokat élvezők sorába. És dolgozzék. De dolgozzék ám. És legyen rajta, hogy e nagy nemzeti munkában becsületes, tiszta szándékot, lelkiismeretet, igaz értékű résztvevőst vigyen bele, Mutassa meg, hogy megengedett, méltó jutalmat tud kiváltani a becsületes munkáért. Fáradjon, járjon utána ő maga vállalkozásának és legyen büszke, hogy dolgozik, hogy két karjával vág utat a nemzet nehéz küzdelmeinek. De ostorozni kell és pusz titani azt a törekvést és azt a jelenséget, mely csupa összeköttetés révén egyszerűen csak vállalatot akar szerezni és szerez is, hogy jó elhelyezésekkel, csendes társakkal és albérletekkel láblógatva napi nyereményeket szerezzenek. Mint a tőzsdén. Azzal a különbséggel, hogy itt csak nyerni lehet. Az ilyen törekvés, az ilyenek pártolása és előre való tolása árt a nemzetnek, árt a közerkölcsnek. Az ilyen törekvés árt a felsőbbség tekintélyének. A A háború. Belgrád. Á milyen nyugodt, tiszta örömmel irtuk czikkünk homlokára a Nándorfehérvárt a múltkor, olyan őszinte, férfias lélekkel Írjuk most, hogy Nándorfehérvár újra Belgrád lett. Ez a modern háború játéka, ügy látszik még nem volt elég a vér, hogy teljesen megtisztítsa az ősi várost és lemossa róla a gyalázatot. Úgy látszik, a leteritett vadkan még felhörög, még van ereje, hogy szétnézzen odújában. Á gyilkosok országában, a hófuvatagos hegyeken és völgyekben. Meddig tart ez az ő ideje ? Ezt most nem kérdezi. FelhörgéséneK örömmámorában van. Erre most ő nem gondol. Csak telekürtöli a világot győzelmének ideig óráig tartó mámorának hírével és ez egy győzelméhez kapcsolja minden elfogott vitézünk számát, hogy igy nagyítsa utolsó erőfeszítésének borzalmát. Pedig ki fog ábrándulni. Már most is mámoros tekintetébe csapott az északi fény. A lengyelországi diadalmak tüze, mely bevilágította Európának, sőt az egész világnak ködös tekintetét. A limanovai győzelem hire a gyilkosok országába is elér. A valóság, hogy pártfogó, municziókat csempésző atyuskájá- nak fő hadseregét döntően raegpotyolták és a limanovai győzelemmel Magyarország is felszabadul az orosztól: még egy mámoros győ zedelem hatását is meggyengiti. Hitünk, hogy teljesen el is oszlatja. Mert fáj . . fáj nekünk hogy az igazságnak Ítélete, büntetése még nem következett be. Miért tagadjuk : testvéreink omló vére a mi szivünkbe kap. De a győzelemnek, de a mi büntető hadjáratunknak sikeréről egy pillanatig sem kételkedünk. Ma még jobban hirdetjük és hisszük. Mi volt volna reánk alapozóbb, döntőbb ? Az e, ha Szerbiát leverjük Nándorfehérvárra rátesz- szük kezünket? Vagy az e, hogy ma az egész világ hite szerint megtörtük, a német szövetségesünkkel együtt megtörtük a mi legnagyobb ellenségünknek, az orosznak büszke elbizakodott molokjait. Az északon felujult győzelmi fény kiveti sugarait déli ellenségeinkre is. És e fény fogja vezetni a mi hadseregünket most a gyilkosok országába, hogy a felhörgött vadkant végre is terítékre tegyük. Tehát csak türelem I A hadijelentéseknek klasszikus, egy tüneményesen zseniális hadvezérhez méltó típusa az a rövid, az igazság egyszerűségével és ólomsulyával világos jelenség, a mivel Hindenhurg felséges urának, császárjának lengyelországi diadalmainkat telefonon jelentette : . . . — Alásan jelentem, hogy az egész vonalon győztünk. E jelentéshez bűn volna magyarázatot magyarázni. Érezni kell azt az igazságot, a mi benne van és nem magyarázni. A Kárpátokban sem boldogultak az orosz csordák. A pusztítások, embertelenségek, a miket nyomukban hagytak nem hadjárat, de vad kulturátlan tatároknak müve. Megfizették az árát halottakban, rengeteg foglyokban és sebesültekben. Meg fogják fizetni másképpen is. Ma már világtudat, hogy a limonovai nagy győzelmünk egész télére véget vetett az orosz inváziónak. Háborús hírek. Az orosz lapok igy írnak: Feladtuk Lodzot stratégiai okokkól, és ha most szükségesnek mutatkozik, abba fogjuk hagyni Przemysl ostromát is, sőt nem lehetetlen, hogy Varsót is kiürítjük, ha a hadjárat során az derülne ki, hogy ez a város hadvezetés szempontjából nem egyéb, mint egy földrajzi pont. De nekünk nem csak pont. Több, sokkal több ám (Szerk.) — Úgy hírlik, hogy az oroszok Lembergből kezdik szállitgatni sebesül tjeiket. A kórházakat ürítik. — Francziaországban úgy soroznak már, hogy orvosi vizsgálat egyáltalán nincs és csak a vakok maradnak otthon. A púposok és egyéb nyomorékok. Mert Franczia ország az orosz sereget nem képzelte ilyen siralmasnak ! (Egy franczia újság.) — Mekkora területet foglaltak el a németek. Francziaországban a németek 20.100 négyzetkilométert tartanak elfoglalva, Belgium összes — 29.356 négyzetkilométernyi — területéből pedig csak 40 négyzetkilométert nem szálltak meg. Sokan vannak abban a hitben, hogy a színigazgatónak piros szinlappal is kell dolgozni, mert csak igy számíthat telt házra. Különösen nem élhetnek meg a színészek. Fényesen lerontotta ezt a balhiedelmet az elmúlt hét, mert a Tökéletes asszony és Vas- gyáros szintén telt házat produkáltak. Tehát csak akarni kell. Az igazi publikum mindig honorálni fogja__az irodalmi darabokat és művészi játékot. Örömmel konstatáljuk, hogy ifjúsági előadás is volt, melynél Romeo és Júlia került színre megfelelő alakításokkal. Kiss Árpád színigazgató mint jellem- szinész a Vörös talárban nagy hatást ért el. Czakó Gyula vérbeli színész, aki különösen A csúnya ember-ben remekelt. Distingvált alakításait csak élvezni lehet. Osige Böske a vasgyáros feleségét művészettel interpretálta. Megérdemelte a sok tapsot. Népszínművekben még nagyobb hatást érne el. Méltó partnere volt Nyárai. Kiemeljük még Horváth Miéit, aki a Tökéletes asszonyban a kettős szerepet pompásan vezette végig. Műsor: Kedden: Böském. Szerdán : Ikrek a táborban : Csütörtökön: Nincs előadás.
