Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-09 / 49. szám

4

HETI SZEMLE

Szatmár-Németi 1914. deczember 9.

rint cselekedni és intézkedni és ez annál nagyobb dicséret Potiorek tábornokra nézve, mert a szerb harczszintér az ott uralkodó viszonyoknál fogva már nem az, ami volt, nem mellékes harcztér, hanem jelentőségé ben nagyot nőtt.

Meddig tart a háború? Arra a kérdésre meddig tart a háború könnyebb felelni, mint az ember képzelné. Egy katonatiszt számításai szerint a helyzet a következő (természetesen csak papiroso) :

— Megbízható adataink vannak arról, a háború kitörése óta mindennap átlag 30.000 egy hónapban tehát körülbelül egy millió ember válik harczképtelenné. November közepéig tehát körülbelül három és fél millió volt a hatottak, sebesültek, betegek és foglyok száma, Ha a fegyverben álló emberiség számát egy kis túlzással 25 millióra becsüljük, ennek már 14 százaléka lett harczkép- telen. Könnyű kiszámitani, hogy ha a veszteség aránya megmarad másfélév múlva Európában nem lesz fógyverfogható ember. Minthogy azonban egy minimális hadsereget minden államnak meg kell mentenie a jövő számára, minthogy továbbá az emberéletnél is fontosabb pénz- és monucziokimerülés, fegyverekben, lovakban, felszerelésben való veszteségek és a folyton fokozódó élelmezési nehézségek is megrövidítik a háború tartamát, megállapítható, hogy a hadviselő államok, ha előbb nem, jövő ősszel minden körülmények között kénytelenek lesznek békét kötni.

Portugal mozgolódásaival kapcsolatosan irtuk a múltkor, hogy jobban tenné a dicső köztársaság, ha a maga portáját őrizné és ott végezné a szükséges sepregetéseket. Ma már megérkezett, olvassuk az önérzeti tul- tengésben szenvedő köztársaságról: Mikor a portugál köztársaság veszedelemben. Az esetben, ha Portugália beavatkozik a háborúba, a szindikalista ipáii munkások és a monarc- histák megfogják próbálni a polgári köztár saság megbuktatását. A szervezett munkások nyíltan hirdetik, hogy nem fogják engedni a csapatok harcztérre vivését és mivel a katonaság küzött a szoczializmus erősen meggyökerezett, könnyen megeshetik, hogy a hadsereg fellázad. A monarchisták terve más. Ök akkor akarják a köztársaságra a csapást mérni, ha már a katona-ág elhagyta az országot.

Háborús hírek. Hindenbárg magyar ezredtulajdonos. A király a legendás hirii vezért a 69. gyalógezred tulajdonosává nevezte ki. Ez az ezred színtiszta magyar ezred. Székesfehérváron, Pécsen van az ezred törzse békés időben. — Ilarminczkétezer az orosz tisztikar vesztesége. November húszadikáig a Russkij Invalid hiteles jelentése szerint ez volt az orosz hadsereg vesztesége tisztekben. Kilenczezerkétszázkettő halott, tizenkilencz- ezerötszáztizenegy sebesült és háromezer- hatszázhetvenkilencz fogoly. — Berlinben örömujjongással fogadták Belgrád elestének hírét. Rendkívül sok házon lobogó lengett. A sajtó mint világtörténelmi eseményt méltatja. — A szultán királyunkat üdvözölte Belgrád elfoglalása alkalmából. — Anglia felelőssége. A nagy világháborúnak közepette az egész világ figyelme mégis csak oda irányult a német birodalmi gyűlésre. Bettmann- Hollveg kanczellár, mint egy hatalmasan élő lelkiismeret oda állította Angliát a történe lem ítélő széke elé . . . Anglia viseli — úgy mond Isten és az emberek előtt a felelősséget a háborúért, a minek csapása Európára és az emberiségre elkövetkezett. Anglia kapzsisága elérkezettnek látta az időt, hogy ösz- szezuzza legnagyobb versenytársát a világ- piaczon.

El Párizstól! Nem szeretjük a jelszavakat, a papiroson maradó tízparancsolatokat. De talán a nagy tanítómester a Háború . . . ebben is változást csinál. És az értelembe, a szívbe vési, hogy az akaratot mozgassa meg. Hiszen rabszolgái voltunk a párizsi divatnak, az angol majmolásnak, talán itt az ideje, hogy ezt a rabbilincset is széttépjük. A bojkottmozgalom, harcz már megindult és hódit. Ausztriában és Németországban is. Tül a Lajtán különösen az osztrák háziasszonyok szövetsége indított hatalmas akcziót, amelynek jelszava :

— El Párizstól! — az egységes eljárás biztosítására már ki is van dolgozva a tizparancsolatja. Meg kell tanulni nálunk is. Németországban is ezt a tízparancsolatot, amely épugy érvényes az angol ellen is. így szól:

1. Minden asszonynak kötelessége, hogy magáta jövőben a párizsi divattól függetlenítse.

2. Női divatszalontulajdonosok divat- árusnők és varrónők nem zarándokolnak többé Párizsba.

3. kegyetlen asszony se tűrjön szállítóinál franczia modelleket.

4. A franczia divatlapok tűnjenek el a kávéházak és szállítóink asztaláról.

1 5. Anyagot, szövetet, hozzávalói semmi

szin alatt sem szabad Francziaországból hozatni.

6. A régi divatjelzések pusztuljanak ki! A sikk, az elegáns szavakat pótolja a szép, egyszerű, finom stb.

7. A vagyonok, amelyek eddig Párisba mentek, ezentúl a mi művészeinket, gyáriparunkat és iparmüvészetünket virágoztat- ják fel.

8. Asszonyaink végleg szabaduljanak fel a franczia divat esztelenségei alól 1

9. Bevásárlásaiknál emlékezzenek arra, hogy az apák és testvérek milliói hulltak el s honfitársaink százezret akadályozták' meg a békés hazatérésben.

10. Az asszonyok megteszik a maguk kötelességét, a féfiak arról gondoskodjanak, hogy a franczia borok, gyártmányok ötven esztendőre lekerüljenek az asztalról s franczia film ne kerüljön a szemük elé. Az asszonyok esküdjenek meg, hogy győzelemre jutatják a jelszót: „el Paristól 1 “

Egy német anya levele egy franczia anyához. A Frankfurter Zeitung érdekes levelet közöl, megly kiáltó bizonyítéka annak, hogy a németek semmilyen tekintetben nem érdemlik meg, hogy az angolok és francziák barbároknak és hunoknak nevezzék őket. A levélből a következő részleteket vesz- szük ki:

— Tisztelt asszonyom ! Egy anya, a kinek a fia úgy, mint az öné, a hazáért háborúba vonult, egy német anya kíván önnek néhány sort Írni. Egy nagy beteg szállítmánnyal ideérkezett az ön fia, Paul Lucien, a kinek súlyos sebe volt a fején. Á legnagyobb elővigyázattal beszállítottuk egy kórházba, a hol a beteg a apáczák utján azt a kívánságát fejezte ki, hogy fel akarja venni az utolsó kenetet. Ez meg is történt. Az ön fia az éjjel váratlanul rosszul lett és meghalt Nyugodjék meg tisztelt asszonyom, fiát a legnagyobb gondossággal ápoltuk és a fia mint hős halt meg hazájáért Eltemettük a legnagyobb katonai pompával. Kívánjuk, hogy békében pihenjen. Ide mellékelve küldök önnek néhány levelet abból a babérkoszorúból, a melyet fia koporsójára tettünk. Ebből is láthatja, mennyire tiszteltük őt. Tisztelt asszonyom 1 Elmondották nekem, hogy fia mindig csak azt emlegette, hogy önt szeretné viszontlátni. Épp ezért határoztam el, hogy irok önnek, mert nekem is hadba- vonult egy fiiam, a kiről augusztus 22-ike óta nem tudunk semmit. Vigasztalja meg ez a levél önt és családját hü fiók haláláért, a ki életét hazájáért áldozta fel.

Terjed a mi lapunk. És hogyan ? csak egy esettel felelünk most. Van és lesz több is. Egy család már előbb megrendelte a „Heti Szemlét“ Zsuron hallotta a mama, hogy milyen olvasmányok vannak ebben az újságban. Megrendelte. És jöttek a családba más urihölgyek is. Véletlenül meglátják a „Heti Szemlét.“

— Addjátok ide. Hadd olvassam én is. Visszaküldöm.

És ez az adjátok ide hétről-hétre ismétlődött. De mások is kérték. De már kézről- kézre nem adhatták. Mert nem került vissza. Mikor aztán a minap újra bekövetkezett, hogy „adjátok ide“ a mi előfizetőnénk kerülés nélkül kirukkolt:

— Lelkem, mi már nem adhatjuk. Mi nekünk is több napi olvasmányunk.

— Akkor nincs más, mint hogy mi is megrendeljük.

(A megrendelés már beérkezett.)

E sorokat meg lapunk egy jó barátja küldötte be. Örülünk, hogy terjed a mi lapunk.

A katonák karácsonya,

Karácsony f...

A Megváltó születés napja, az Ur Jézus Krisztusé, ki születésével a békességet és sze- retetet hozta a megromlott földre. A nagy eszme arany sugarai bearanyozták az egész világot.

Karácsony! A keresztény családok legszebb ünnepe, amikor szegény és gazdag egyaránt félreteszi e pár napra a megélhetés nehéz gondjait és örül a Megváltó születésének. Örül a messze távolból haza térő szeretteinek. És a kis gyertyáktól csillogó karácsonyfa alatt örvendező gyermekseregnek, kik összetéve ártatlan kis kezeiket, szemeiket égre emelve adnak hálát Istennek e béke és szeretet ünnepéért.

Mily kedvesen megható jelenetek is azok, a mikor a szent karácsony estén a rég idők óta nem látott fiú bekopog édes anyja szegényes hajlékába. Nyakábaborul és megscókolja; szinte 'öröm könyeket hullatnak, hogy a béke és szeretet ünnepe — ha csak egy pillanatra is, — de összehozta őket. Kigyulnak az öröm tüzek minden egyes igaz keresztény szivében és ilyenkor nincsen harag, nincsen ellenség; csak béke és szeretet.

De az idei szent ünnepen hiába várjuk a mi fiainkat, testvéreinket, rokonainkat és apáinkat. Hiába lessük, hogy mikor kopogtat az ajtón. Hiába várjuk őket meleg szobával. Ők nem jönnek . . . Nem engedi őket a hazairántt kötelesség.

Ott vannak ők a természet igazi karácsonyfái alatt, melyet fehér ezüst szálak helyett hópelyhek díszítenek. Aranyos diók helyett a sárgává száradt fenyőgyümölcsök csüngnek rajta. A templom kárpitja helyett a tisztán kéklő és csillagoktól ragyogó ég az ő angyal seregével fog lemosolyoni rájuk. Szent oltár helyett a hatalmas ágyuk fognak előttük lenni. Az éjféli mise orgonája és pásztor ének helyett a hegyek mellől bömbölő ágyuk, gépfegyverek és puskaropogások szinfóniája fogja költögetni őket.

De gondolatban velük leszünk. Együtt fogjuk a karácsonyt tölteni, mert az itthol marad hazafias szivek nem feledkeznek meg az ő hősiesen küzdő testvéreikről és nem feledkeznek meg a kórházakban gyógyuló hős sebesültekről sem, hanem nélkülözhető kis koronáikkal igyekeznek hozzájuk jutni, hogy amikor e szent békességnek ünnepén lerakják a fegyvert; a rideg harczmezőn öröm tüzek gyul- janak az ők sziveikben is.

A „Heti Szemle“ szerkesztőségébe is hoztak 16 korona 10 fillért. Károlyi Rózsika gyűjtötte, kinek érző szive munkautánni kis szabadidejét használta fel arra, hogy néhány koronát gyűjtsön a katonák karáksonyi ajándékára.

Béke és szeretet ünnepe közelegsz felénk és hozod az olajat, mely a megbőszült tenger hullámait kissé lecsendesited. Hogy aztán nem sokára megülhessük a nagy és szent békét, amikor minden fegyver lomtárba kerül, minden ellenség megbékül és megüljük az igazi karácsonyt.

Magyar fiuk ! Amig ilyen Magyar leányok lesznek ; nem maradtok árván még a harczmezőn sem. Jellinek Ede.

Károlyi Rózsika ivén adakoztak : dr. Bakkai Kálmán 1 K, dr. Uhl Károly 1 K, Simon József 1 K, Bugyi József 1 K, Sárközi Józsefné 1 K; Konstantin N. 1 K; Popod Mihály 1 K; Rathbart Miklós 1 K; Konstantinovics Demeter 1 K; Habarits Béla 1 K; Károlyi Rózsika 1 K; Mitanovits Gyéla 1 K; Lakatos Gyula 50 f; Elek Józsefné 50 f; Rácz István 1 K; Istók 50 f; Kililla József 20 f; Donka J. 10; T. J. 70 f; N. N. 30 f; N. N. 20 f; Dézsi Endre 10 fillér. (Az Oltár-egyesületnek elküldöttük. Szerk.)

Az Oltáreggesülethez adakoztak még: Dr. Tímár Zzigmondné 10 K, Dr. Lengyel Alajos 10 K, Bossin Margit 2 K, özv. Váry Antalné 3 K, Kovács Erzsébet 3 K, Győri Istvánná 2 K, özv. Örményi Lászlóné 3 K, Papp Erzsi 2 K, Kancsura Veronika 2 K, a Ferenczesek plebá- nia-templomában 15 K 42 f.

Templomi gyűjtés karácsonyra. A sebesültek karácsonyi megajándékozására e hó 13 án vasárnap templomainkban gyűjtés lesz. A kitett perselybe hullassuk oda adományainkat!