Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-09 / 49. szám
Szatmár-Németi 1914. deezember 9. HETI SZEMLE 5 A. színház. — A városi színház megnyitása. — Háború van. Egy elképzelni is nehéz, óriási színpadon folynak a rettenetes drámai eselekvé- nyek. És nem nézzük ám nyugodt fensőbb- séggel, mert a tragédia másoknak sorsa. A kik játszák Hiszen a cselekvényben mi is benne vagyunk. Lelkűnkkel, reményeinkkel, aggodalmainkkal a mieinknek hulló vérével. Családapák milliói eke, szerszám, toll helyett puskát szorongatnak. Ifjúságunknak az ar- czát az édes anya csókja, a mennyasszony mosolya helyett — a halál hideg lehellete simogatja. Ez nem színház; — ez a háború. A világ szörnyű drámája. Méltán mondhatná tehát bár ki is: — Minek most a játék ? A színház. Festett képe a valónak. A szándékos izgatás, mikor a világ színpada a maga véres drámájával, biztató, felemelő hős tetteivel, könnyet facsaró epizódjaival szinte a lelkűnkbe markol.? Vagy imigyen: — Forduljanak el egészen a világ színpadjától és vessük magunkat a színház hangulatába, életébe. Nem állunk egyik véleménynek csoportjába sem. , Jól van! Ám menjenek a színházba. Vannak tekintetek, szempontok, mikkel a színháznak ez időben való működését is védhetjük, indokoltnak tarthatjuk. Első sorban az, hogy hiszen a színésznek is élni kell. A játszás, a szereplés az ő munkájuk. Hát dolgozni akar, hogy az embereknek úgy is oly nagy mértékben való kö- nyörületére ne szoruljon. A művészet pártolása ez időben is — kötelesség. Ám, igazuk van azoknak is, a kik a nagy lelki tusák közt, a sok háborús hírek terjesztései közt — a lélek parányi fellendülése, mondjuk magasabb rendű szórakozása után vágyódnak. Jól van 1 Még hozzá tesszük mi is, hogy ,a színház egy-egy darabja hasznos is lehet. Értékes. Gondolatokat ébreszt, éleszt. Bátorít, vigasztal, lelket önt a csüggedésbe. Egy-egy órára felejteti velünk a gondot, az aggodalmat e nagy idők rettenetes súlyában. De ime ! Minden argumentum, minden csöppje az indoklásnak azt tételezi fel, mint kiinduló alapot, hogy a színház méltó legyen a nemzetnek nagy, történeti hangulatához. Hogy a színházban színre hozott darabok művészi értékűek, irodalom legyen és nem gyalázkodás. És ne malaczság. Az újabb magyar és idegenből fordító szinmü írókról azt mondja egy nagytekintélyű bécsi szinkritikus, hogy van snájdigságuk, van találékonyságuk ... de hiányzik náluk — a tisztesség érzete. Ez a hiány minden időben vétek a művészet, az irodalom, nemzet intellektuális finomsága, tisztesség érzete és főleg erkölcse ellen. Most bűn, egyenesen hazaárulás számba megy. A magyar nemzőt sose volt hálátlan. Perverz gyalázkodással sose fizetett az idalis önfeláldozásokéit és közelismert tettekért. Megkisérlették a fővárosban, hogy ezzel fizessenek az angyal ujju irgalmas nővéreknek és dicső szövetségesünknek, a hős német seregnek. Le kellett venni a sorról az ilyen gya- lázkodást. Rajta leszünk mi is, hogy színpadunkon a közvélemény felismerje és megítélje, mi méltó ma a közönség pártfogására, mi illi be a nemzet hangulatába és mi kötelessége van a színháznak e komoly időkben; a nagy áldozatok, a vórhullásoknak és a szeretet harczának, kötelességének napjaiban. Mert a ki ma pénzét a perverz, a tisztességtelen, az arczpiritó ocsmányságokért dobja oda: az bűnt követ el nemcsak a maga tisztessége ellen, de a nemzet ellen is, mely áldozatait hordja össze a haza védelmére. Az első darabok, miket színészeink előadtak biztatók. Természetes, hogy Ítéletünk még nem alakulhatott ki a színtársulat értékéről és művészi játékáról. Szerencsés gondolat volt hogy berango- gozásként Ferencz József azt izente került színre Pásztor Árpádtól : nem tulajdonképeni színdarab, hanem 5 képből álló sorozat, mely a mozgósítás és a háború egyes érdekesebb mozzanatait eleveníti fel. — A közönséget nem kellett előkészíteni az eseményekre, azonnal beletalálta magát és tapsokkal honorálta a színészek igyekező játékát — A háború hatása meglátszik mindenütt csak félig télt meg a színház. Vasárnap délután megismételték a beharangozó darabot. Mig este a Nemtudomka operette került színre. — Népszerű darab, ügy látjuk, hogy Horváth Miczi, Lukács Sári, Dési Jenő és Simon Jenő kedvenczei lesznek a szinházlátogató közönségnek. Az operette egyik főkelléke a jó hanganyag megvan. A felvonások közt a szünetet lehetne rövidebbre venni. — A kezdetet is beleszá mitva egy teljes órát várt a közönség. Hétfőn este a drámai személyzet mutatkozott be a Tündérlaki lányok-ban Csige Böske, Zsigmond Marczi, Forgách Déssi és Szécsi alakításai reményt nyújtanak arra, hogy sikereket fognak aratni. Kár hogy bemutatónak ilyen darabot választottak : Nemcsak nő, de komolyan gondolkozó férfi is megbotrán- kozik egyes helyeknél. Hisz olyan szép és érzelmes színműveink vannak 11 A hatvanhatodik évforduló. Agg királyunk a világháborúnak rettenetes drámája közepette decz. 2 án érte el uralkodá- sánának 66-ik évfordulóját. Ő, a ki az idők folyásában annyit tapasztalt, látott és ért el, amennyit halandó e földön nem élt át, most uralkodásának 66-ik évfordulóján talán csendes, népéért szálló elmélkedése közt egy táviratot kapott ... A távirat szóról szóra igy hangzik: — Tulboldogan kérem császári és apostoli királyi fenségedet, engedje meg, hogy dicsőséges uralkodásának 66-ik évfordulóján az ötödik hadsereg leghódolattéljesebb szerencsekivánatait rakhassam felséged lábaihoz azon legalázatosabb jelentésemmel együtt, hogy az ötödik hadsereg csapatai ma Belgrád városát a mieink birtokukba vették. Frank lovassági tábornok. Ezen üdvözlethez tolinak nem kell Írnia magyarázatot., A táviratra Őfelsége Frank tábornokhoz alábbi sürgönyt intézte : „A belgrádi várra kitűzött zászlónkra föl tekintvén a harczosok hódotatát örömmel fogadom megindult szívvel emlékszem meg derék s kitünően vezetett balkáni haderőmről. Az ö hősies harczaiknak köszönhető Belgrád birtokbavétele is. Fezenez József A cserncviczi érsek a miskolczi zsidó hitközséghez. Amikor az oroszok első Ízben vonultak be Csernovicba, dr. Renta Vladimir görög keleti érsek és metropolita az oroszoktól rettegő lakosságot — felekezeti külömbségre való tekintet nélkül — reziden- cziájába fogadta, életüket megmentette, a szükölködőket sajátjából élelmezte és a zsidó hitközség szentirás-tekercseit magához véve, az oroszok vandalizmusától megmentette, A miskolczi ortodox izraelita hitközség tudomást szerezve az egyházfejedelem nagylelkű ténykedéséről, köszönő iratot intézett hozzá. Áz érsek erre a következő választ küldötte a zsidó hitközséghez ! — Nagybecsű, folyó évi november hó 19-én kelt 873 számú becses átiratát, melyben a Csernovitz városát ért csapás enyhítése körüli szerény közreműködésemről emlékszik meg, szívből köszönöm. Én csak a kötelességemet teljesítettem. Imádkozzunk alázatosan a jó Istenhez, hogy kegyelmét ismét felénk fordítsa és hozza meg nekünk a béke áldásait. Dornawatra, 1914. november 24. Dr. Renta Vladimir görpg-keleti érsek és metropolita. Az öreg diszmozsarak. Egykor, nem is oly régen ismerte őket minden gyermek. Kicsattant az arczuk, a mi gyermekeinknek, mikor a székesegyház, előtt meglátták úgy nagy ünnepeken, hogy készítik a „mozsarakat“ —• lövésre. És ha elsültek, hangjuk egy pillanatra megrázták a gyermeki és gyöngéd női idegeket . . de aztán a másik perczben szinte tapsoltak . . tánczoltak örömükben. S ha egyszer másszor csütörtököt mondottak az öreg mozsaraknak egyike-másika, vége-hossza nem volt a bosszantásoknak, a mivel a mozsarak tüzérét ellátták. Tüzér bácsi pedig a város tipikus alakja volt. Emberöltőn által ismert tűzmestere. A kinek jubileumos felváltása . . . esemény számba ment. De az idők változtak. A modern kor sok más hagyománnyal egyetemben letörte, elseperte a mozsarakat is . . meg a diszlövéseket is. Raktárba kerültek ők is, mint más emléke a régi időknek. Rozsda lepte. De hogy ellepte! És ki tudja, hány esztendeig marta-ette volna még az idő kegyetlen foga. Ha háború nem üt be. Világháború Csudás, népeket meglepő ágyúival és ellenállhatatlan gránátjaival. És Belgrád- nak . . . Nándorfehérvárrá kellett változnia, hogy a rozsdamarjától még öregebbé vált mozsarak is megmozduljanak. Napfényre jussanak. És szabadon elkiálthassák magukat . . elbömböljenek a városon végig. Úgy történt. Deczem- ber 2 án alkonyaira végig futott városánkban a hir, hogy . . Belgrád elesett. Belgrád a mienk. Öreg estére már kicsattant valakinek az agyából az örömteli, csurgásig telt szívből, hogy elő az öreg mozsarakkal. Ha nem hallottunk, hallhattunk igazi ágyú szót . . jöjjön a diszágyu szó. És jött. Eldurrant . . végig bömbölt a városon. Az est csendjében . . a nagy hírnek kételkedő melankóniái közt. De modern ember már elszokott a diszlövésektől. A moziktól, a rémdrámáktól, meneküléseknek izgalmaitól jól megdolgozott városi lakosok idegei felriadtak. A szelíd ártatlan mozsár szó . . rémes pánikot kelt. A ki ült a szobában kiszaladt. A ki lassan czam- mogott az utczán . . neki iramodott . És itt is ott is hallatszott a kiszabadult sivitás. — Itt a muszka ! — Ágyuzzák a várqst. Mondják, a rósz nyelvek, hogy egy ur félborotvált arcczal szaladt az utczára. Egyik másik a gyöngéd nemből elméletileg elájult, Szegény öreg jó ágyuk. Sose gondolták, hogy ilyen riadalmat okozhatnak. Idő kellett, mig meggyőződhettek még a meggyőződhetetlen peszimisták is, hogy ezek a bömbölések disz- lövések és nem háborús dörgések. Sokan szidták a koponyát, a mely arra a gondolatra ve- temedet, hogy a diszlövésekhez nem szokott modem embert ily gyöngédtelenül molesztálta. A pedagógia azonban feltétlenül helyesli. A modern pedagógia ugyanis elrendeli az iskolában — a tüzriasztásokat. A modern gyermekek idegeit előkészítik a veszedelemre. A tűzre. Az az képzelt hangulatba illeszti a lelket, az idegeket. Hát miért ne lehetne, kellene afféle háboru-ri- asztásokat rendezni. Jó az! Kell ez! A mi modern idegeinknek. Hiszen most már aztán .. Isten őrizzen, ha igazi ágyuk bömbölnének is a városban . . a város felett . . azokat a böm- böléseket is diszlövéseként fogadnókJ Nem úgy van kérem ? Pedagógus. A hadikölcsönre utóbb szerzett értesülésünk szerint — a szatmári irgalmas nővérek anyaháza százezer koronát jegyzett. Kongregácziói élet, közös szent áldozások. Szeplőtlen fogantatás napján, mely napot a magyarok lelki világa olyan kegyelettel ünnepel : a kongregácziók me- legséges, napsugaras ünnepe volt. Urak, polgárok, úrasszonyok, polgárnők, mindkét nembeli tanuló ifjaság közös szent áldozásban vettek részt és ajánlották fel áldozásukat a mi győzelmünkért, a mi boldog jövőnkért. ostromolták meg a szivekben rejlő Jézust, a ki megsiratta hazáját. Segítséget kértek tőle, mert az ősök győzelmes hitével hisznek az emberfeletti erőben . . Istennek segítségében. Fel voltak terítve valóban e napon tehát templomainkban a szeretet lakomái, a hova az Éucharistia hívta a hívek ezrét és a hol a mi Istenünk várta lakomára vendégeit. És mentek, siettek ... Az utolsó vacsorán Szent János a Jézus keblére dőlt. Mily bizalmas együttlét. Mit tagadhat meg a mindenható Jézus attól, akit úgy szeretett, hogy ennyire keblére ölelt? Jézus még bizalmasabb együtt- létre várta e napon az ő fiait, leányait. Most, amikor Jézus kiáradó szeretetével bennünket HÍREK
