Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-02 / 48. szám

6 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. deczember 2. Mikor lesz a népfölkelők bemutat­kozó szemléje. A honvédelmi miniszter rendeletet küldött Szatmár város közönségé­hez, amelz szerint a népfölkelők bemutat­kozó sz mléjét nem deczember hó 30 ig ha­nem deczember hó 15-ig be kell fejezni. Az újabb rendelet foljdán az egyes előállási na­pok a helybeliek sorozásának kivételével változni fognak, amely változást a hatóság az érdekeltekkel közölni fogja. Á Nagybá­nyán tervezett szemle Szatmáron fog meg­tartatni. Szatmárhegy. A Szatmárhegyen a vor­herig járványszerüleg fellépett. Dr. Vajay Ká­roly kir. tanácsos polgármester ezen okból az újhegyi és középhegyi állami népiskolákat 1915. évi január hó 6-ég bezáratta. Hol a liszt? Ezt a kérdést vetettük fel egy héttel ezelőtt, mikor e lelkileg is sú­lyosan megpróbált, madár látta kenyeret fo­gyasztó agrár államot a „Miatyánk“-nak min­dennapi kenyerétől is meg, akarta fosztani a lelketlen kenyér uzsora. Es azt irtuk, hogy liszt van. Elég liszt van, mert, a termelők el­adták a búzát. Hát hol van ? És azt feleltük, hogy a pinczékben... a raktárakban és várja a rengeteg árat, a ki koplal tatások idejét. Azóta egy kis kellemetlenség történt. A kor­mány egy kis operácziót csinál. Gondoskodik róla, hogy a fák az égig ne nőjjenek. És ime az első hírek hallatára a búza ára másfél ko­ronát esett. Esik még tovább is. Ha nem lenne búzakészlet, liszt. . a kormányzat akár akasztófával ijeszthetné a búza boldog tulaj­donosait, Az a magas ár maradna. De mert van, elég búza van ... a zord spekuláczió is meggondolja a maga ügyét. Most már csak az élelmi szerek közt kell egy kis razziát csi­nálni. Ott sem lesz máskép. Száll.. szállani fog a pöfeszkedő élelmiszer uzsorás is. Megadjuk magunkat! Az oroszok katonái közül sokan átszöknek a magyar táborba. Ezt írja a magyar táborból egy szatmári nép­fölkelő század parancsnoka. Erre vonatkozólag igy ir a többek közt: — Naponta kapjuk az ellenségtől az üze­netet, hogy megadják magukat. Egy kikötésük van azonban: találjunk rá módot és fogjuk el őket oly formán, hogy a háború után, ha ha­zájukba visszatérnek, hazaárulóknak ne bélye­gezhessenek avagy főbe ne lőjjék őket. így is szökdösnek át hozzánk, minden órában 2—3 Persze nem mindig sikerül az átszökés, mert az embereimet nem tudom a lövéstől vissza­tartani. Ha muszkát látnak az én jó öreg nép- fölkelőim, mindjárt lövöldöznek és igy kényte­lenek a szökevények visszafutni saját táborukba. Visszaélés a papjelöltek és papok katonai kedvezményeivel. A honv. minisz­ter rendeletet közöl, amelyben kifejti, hogy úgy a népfölkelői, mint a tényleges katonai szolgá­latra behivottak közül nagyon sokan vették igénybe a papok és papjelöltek részére a véd- törvény 29. §-ában biztosított kedvezményt, jól­lehet arra nem is volt elegendő jogezimük. Ébből kifolyólag a rendelet kimondja, hogy kedvezmény a papjelöltek közül csak azokat illeti meg, akik e tanév elején rendes hallgatói voltak valamely papnevelő intézetnek és mint ilyenek az inté­zetben laknak. Magán, vagy rendkívüli hallgatók nem tarthatnak igényt e kedvézményre. Akik befejezték tanulmányaikat, azokról megállapí­tandó, hogy mikor történt ez és ha tartomá­nyaik befejezése után 4 esztendő alatt lelkészi, vagy tanári állást nem nyertek ugyancsak el­vesztik a kedvezményre való jogezimüket. Ke­resztény papoknál az igényjogosultságot az egy­házi főhatóság igazolja, a sambiknál pedig ele­gendő azon helyi hatóság bizonyítványa, amely­nél az illetőt a hitközség élethossziglan rabbivá választotta és ezen állásukban megerősítést nyertek. Végül a rendelet kimondja, hogy akik folyó évi október 1. óta részesültek ezen ked- vézményben, azoknak jogezimüket a fentiek szerint pótlólag kell igazolniok, záros határidő alatt különben a kedvezménytől megfosztatnak. Elmenekült. Családi asztalnál ülnek- üldögélnek egy este. Megszólal a házi-asz- szony. Az urának beszél. — Édes fiam, holnap már első Rórate lesz. — Igen, gondoltam reá lelkem. (Nagy szünet és mély csend.) — Máskor ilyenkor már disznót öltünk. — Igen . . fiam, de az idén a disznó elmenekült. (Az asszony gyengéden elpirul.) A lóalkusz. A háborús idők egyik tipi­kus alakja a lóalkusz is. Már hiába — ku- peez az ő vásári neve. ügy látszik, hogy ezek a kupeczek is nagyon operálhatnak, mert a belügyminiszter rendeletet adott ki, a melyben a hadvezetőség megkeresésére szi­gorúan meghagyja, hogy a katonai czélokra alkalmas lovaknak kereskedők és lóalkuszok által való összevásárlását meg kell akadá­lyozni. A vidék. , A vidék szivét, lelké­nek melegét, testvéries érzései­nek megnyilatkozását már a háborúnak kezdete óta érezték a mi városunknak kórházai. Sebe­sült katonáink, betegeink és a harezban hős vitézeink. A párnák ezrét, a fehérnemüek soka­ságát, a vidéken termelt gazdasági czikkeknek bőségét hozta a falu a mi dicső hadseregünk részére. Ide, a mi városunkba is. Mert a háború­hoz nemcsak katonaság kell. Nem csak vérontás, Nem csak pénz, hadi kölcsön. Mentői ádázabb, makacsabb, embertelenebb az ellenség, mentői inkább vét a czivilizáczió ellen a rablók tömege annál nagyobb szükség van a háborúban a ki­tartó szeretetre. S miként ott a hareztéren egyre azt üzenik a mi hős vezéreink nekünk, itthon- maradottaknak, hogy a mi katonáinknak első hősi erénye a kitartás: úgy a mi itthoni har- ezunkat, a szeretetnek és kötelességeknek har- czát csak a kitartás fogja eredményessé tenni. A falu szivéhez és leikéhez, a mi vidékünknek népéhez, gazdáihoz fordul a mi városunk újra és újra. Ez a város, mely egyik középpontja lett a háborús idők kötelességteljesitésének és a szeretet harczának. Folytassátok ti jó lelkű asszonyok, honleányok ott a vidéken szivetek­nek, kezeiteknek jótékonyságát. Hozzatok ele­deleket, szárnyasokat, tojást és más táplálék­nak valót a szatmári Vörös-keresztnek, hogy nagy hivatásának megfelelhessen. Az adomá­nyokat, a legkisebbeket is — juttassátok Kováts Jenőné urhölgy lakására (Deák-tér 14.) Vagy hozzátok a mi kiadóhivatalunkba (Pázmány- Sajtó) mi rendeltetése helyére juttatjuk az ado­mányt. A Futás, Az Ungváron megjelenő „Ung“ most vasárnapi száma irja: Hiába volt minden figyelmeztetés, hogy nincs veszély, azért mégis megismétlődött szept. 25-ike : futottak az em­berek. Az uj nevezetes dátum: nov. 23-ika. Arra hírre ugyanis, hogy az oroszoknak sike­rült Zemplénben, Homonna tájékáig jutni, hét­főn reggel megindult a vándorlás Ungvárról. Légvonalban is jó távolság Ungvárról Homonna, a közlekedési utakon pedig határozottan messze van tőlünk, de az ideges közönség nem gon­dolkozik, hanem — fiit. Természetesen abban a jogában — tisztviselői karokon kívül — senkit sem lehet korlátozni, hogy ne fusson. Futhat, ha van pénze és van kedve. Úgy látszik, a futás egyeseknél egyenesen passzióvá kezd válni. Az orosz zempléni sikere különben csak látszólagos volt. Seregünk, mely a legkitűnőbb katonákból áll, megfelelt a hozzája fűzött vára­kozásnak. Ung vármegyéből pedig még köny- nyebben sikerült kiűzni az ellenséget, annyira, hogy az ungi csapattestből nagy megerősítést küldhették a zempléni sereghez. A dohány * tőzsde és a muszkák. Kincsesy Bogdán a szigeti nagytrafik bérlöjé- jének Írott okmánya van róla, hogy okt. 3-án 959 kor. 50 f. vittek el a muszkák üzletéből. — Fizetésről persze szó sem esett. Ez az érték a hadisarcz megfelelő értékösszegének pótlására szolgált volna. — s mivel attól le­hetett tartani, hogy a megrendelők a zárat feltörik, — a rendőri tennivalókkal megbízott Paray valahonnan előkeritett lakatossal kul­csot készíttetett s miután a pompás üzlet lebonyolítását ellenőrizte át is vette azt a kulcsot. Mikor a czigaretta készlet megdézs- málását Papp Péter boltiszolga nagy lelki rőkönyödések között végig élvezte, puritán becsületességre valló találékonysággal jókora lakatot tett a bezárt vasredőnyre s a lakat kulcsát magához vette. — így biztonságo- sab lesz az üzlethelyiség, — gondolta magá­ban. — De a muszkák túljártak a becsületes szolga eszén. A szombaton elemeit czigaret- ták illatos füstja eagyon izgathatta az orru­kat. Kevés is juthatott belőlük a Szigeten tartózkogóknak. Hisz a nagyobb készletet Szlatinára vitték. Az ebéd menüjét fűszerez­ték vele. — Aztán még egyéb kiválóságok mellett olyan olcsón jutottak hozzá, hogy lehetetlen volt a trafik iránt a további ér­deklődéseket beszüntetniük. Mikor a hűséges szolga látta, hogy nem jó dolog készül s a kozákok az üzlethelyiségbe hatolnak, ő is közéjük ment, hogy gazdája érdekeit lehető­ségig védelmezze. — Oda is szólott nekik Minden kertelés nélkül megkérdezte tőlük r Miféle jogon törték fel a trafikot ? — Mi közöd hozzá ? — mondották. — De ha tudni akarod, — azért, mert ez kincs­tári s igy már a miénk. — Nőm kincstári biz ez ! — hanem a gazdámé, — hangzott az erélyes válasz. — Ne hazudjál! — s szuronyt szegeztek a mellének. — Ha megöltök is, — csak az igazat mondom. Ez az üzlet a gazdámé. Ami itt van és amit már elvittetek, azt saját pénzén vá­sárolta. Készpénzzel fizet minden árut. A kozákok előbb kutatni kezdtek. Pénzt kerestek a szekrényekben, —■ a fiókokban; a záros helyeken. — Mem találtak. — Boszan- kodva szólítják fel a szolgát: — Mutasd meg: hol a pénz 1 — Élvitte a gazdám. — Hova vitte ? — Nekem nem mondta. De úgy gon­dolom, hogy Budapestre. — No majd utolérjük I Mikor a muszkák látták, hogy itt a kész­pénznek nyoma veszett, kárpótolták magukat a raktárból és az üzlethelyiségben talált olyan tárgyakból is melyek szorosan a trafikhoz nem tartoznak. Látogatásuk nyomát 8338 kor. 30 f. értékben megállapított hiány jelzi. — No de figyelmességők is elismerésre méltó — Egy ott felejtett kézibaltával és rókabőr- béléses rossz kabáttal kárpótolták Kincsesy üzlettulajdonost. — Este 6 óra tájban végző­dött figyelmes látogatásuk, mely után a tu­lajdonukba vett üzlethelyiséget becsukták s bolt és raktárhelyiség védelmére kozák-őrsé­get állítottak. — Biztosítani akarták a trafik forgalmát is. — Magukhoz rendelték Hal- pertet, a Korona-utcza sarkán levő árubódé tulajdonosát s ajánlatot tettek neki a kiáru- sitás folytatására. — Mig a főtrafikban a készlet tart, addig onnan tartozik venni do­hányt és szivart — abban az árban mely a dobozokon jelezve van. Ezt az árut aztán 20o/° al drágábban adhatja. — Ha a készlet elfogy Oroszországból kap szállítmányokat. Hogy Halpert elfogadta-e ezt az aján­latot s ha elfogadta, milyen lelkismeretesség- ggel felelt meg a belé helyezett bizklomnak — ezekről nem tudok. vili ISIOI LA Hivatalos. Pályázat. A láposbángai (Szatmár m.) róni. katli. kántortanitői állásra deczember 8-ig pályázat kirdettetik. Pályázhatnak úgy férfi, mint kántori képesítéssel biró nő tanítók is. Javadalom : uj lakás, 810 D-öl területű kert, 48 m2 tűzifa 64 kor. értékben, melyből iskola is fütendő, 80 kor. egyházmegyétől, 50 kor. stóla, 6 kor. faiskoláért és 1913. évi 16. te. szerint megfelelő államsegély. Állás azonnal elfogla­landó. Felszerelt kérvények Felsőbányára Pály Ede esperes úrhoz küldendők. Szépi Béla iskolaszeki elnök. A Kath. Tanügyi Tanács ülése. Az Országos Kátholikus Tanügyi Tanács csütörtökön délelőtt dr. Giesswein gSándor prelátus országgyűlési képviselő elnöklésével tartotta ebben a tanévben első ülését, melyen a pedagógiai tárgyak megvitatásán kiviil az ország több városából összegyűlt tanácstagok

Next

/
Thumbnails
Contents