Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-02 / 48. szám
Szatmár-Németi, 1914. deczember 2. HETI SZEMLE r a aáboruval összefüggő és a tanítóságot közelebbről érdeklő kérdéseket is tárgyalták. Dr. Giesweiu Sándor elnöki megnyitójában üdvözölte a megjelenteket, akik anehéz viszonyok között is összejöttek, majd megemlékezet X. Pius pápa haláláról és az uj pápa trónralé- péséről. XV. Benedek pápa iránt a gyűlés hódolatát fejezte ki. Ember Károly világi elnök ismertette ezután a központi irodának nyári és őszi szünet alatti működését és különösen kiemelte, azokat az intézkedéseket, melyek a hadbavonult katholikus tanítók és az elesettek családtagjlinak segélyezésére megindnultak. Majd ismertette az uj tanitó- képesitő vizsgálati szabályzatot és az ehhez fűződő nyomtatványmintákat. A részletes előterjesztés után beható vita után, elhatározták, hogy a magyar tanitásügy egysége érdekében mindenben követik az állami nyomtatványok formuláját, ee a képesítő oklevélben alkalmas módon feltüntetik a katholikus jelleget is. Ezzel kapcsolatban megállapították a püspöki karhoz seendő felterjesztés czéljá- ból a kántori oklevelek mintáit is. Ugyancsak beható vita folyt a katholikus polgári leányiskolák, felsőbb leányiskolák és tanitónőkép- zők kézimunkatanitóinak képesítéséről intézkedő szabályzatáról, melynek végleges kidolgozására bizottságot küldöttek ki. Az elemi tanító- és tanitónőképzők rendtartási szabályzatának kidolgozására szintén megtörténtek az előkészítő lépések Karácsonyi pásztorjáték. Két szólamra hangjegyezett alkalmi énekekkel, katholikus elemi iskolák számára. 22 oldalas füzet, II„ átdolgozott kiadás, ára 60 fillér. Irta: lósvay Gábor poroszlói kántortanitó, a „Pro Ecclesia et Pontifice“ érdem kereszt tulajdonosa. — Karácsonyi tárgyú verses gyermekszindarab. Nyelvezete zamatosán népies. Rímei jól csenegnek. Hangulata üde, vidám. Menete eleven. Tárgya és alkalmi dalai éppen megfelelők a gyermek kedélynek. Színi előedására a hozzávalók a legegyszerűbbek. és, ami fő, könnyen, olcsón beszerezhetők. Az előadás mérsékelt beléptidijait bizonyosan örömest megfizeti a közönség — kivált, ha e dijakat a „Vörös Kereszt“ vagy a hadbavonultak elesettek árvái és családtagjai számára fordítja a rendezőség. Ugyaneme czélokra a kiadó is (Novotha Andor jászberényi könyvkereskedő) minden eladott példány után 6 fhat) fillért adományoz és nyilvánosan nyugtáztat. Halálozás. Böhm Endre erdődi tanítót nagy csapás érte. Feleségét Fugel Margitot boldog házasságánák ötödik évében — a halotti szetségek felvétele után f. hó 25-én eltemette. Á megboldogultat nagy kiterjedésű rokonság is gyászolja. Az ö. v. f. Mozgó képek. — Pillanatnyi felvételek. — (Nagy tömeg ember a Pannónia előtti hirdető, háborús táblánál.) Peszimista. Mivel ámítják már megint az emberiséget. (Izgatottan oda rohan. Ököllel csinál szorost.) Optimista. (A ki a tömegben megpillantja Peszimista urat.) No olvassa csakl Csudaember 1 Tüneményes ember. Negyven ezer muszka. Egy rakás zsákmány. No de olvassa csak 1 (Lesi, kipirult arcczal Peszimista urnák arczát.) (Szünet.) Optimista. (Türelmetlenül.) No de beszéljen hát. Hiszen ha a muszka egy csirkét elfog — szóhoz nem lehet magától jutni a kávéházban. (Indulnak.) Peszimista. (Egy hitetlen, nagy gesztus.) Persze . . . most is a németek ... ha igaz .. Optimista. (Dühösen.) Magának semmi sem igaz. Magának csak az igaz, a mi rossz, a mi leverő.. Peszimista. (Egy másik hitetlen gesztus.) Maga nem ért ahhoz . . . Optimista. Jó, jó, én nem értek. Nem vagyok hadtudomány, mint maga. De ott van az öreg . . . Peszimista. Kicsoda? Optimista. Az öreg Hindenburg ... Optimista. (Egy uj alakú, hitetlen gesz- us.) Hagyjuk el... Optimista. Mit beszél ? Peszimista. Hagyjuk el. Nem is él. Sose is élt. Fantázia . . . Vízió — az egész . . . Optimista. (Dühösen.) Maga nem ^normális ember. Maga abnormális ember. Érti ? Peszimista. Maga meg bolond. Érti 1. .. Vagy legalább is fantagozmora — érti? Optimista. (Kikelve magából.) Ön muszka, ön franczia, ön angol, ön szerb — együttesen. Ezek is olyan őrültek, mint maga. Érti? Ezek se hiszik, hogy az öreg él . . . Érti ? (Szünet.) Peszimista. (Meghiggadtan.) No jó. Hát tegyük fel, hogy az a vén szellem testileg él. Optimista. De még mennyire él . . . Peszimista. Tegyük fel, hogy ama bizonyos Hindenburg negyvenezer muszkát fogott el . . . Optimista. Igenis, negyvenezer muszkát. Peszimista. Hát mi ez a muszkáknak ? Meg se kottyan . . . Optimista. Negyven ezer a mazuri tóban ; husz-harmincz ezer a minap ... most megint negyven ezer ... ez magának meg se koty- tyan ? Mi ? Meg se kottyan ? (Szünet.) Peszimista. Hallja . . beszéljünk okosan.' Optimista. No annak már ideje. Peszimista. Tudja én nem hiszek semmit, mig a győzelem a markunkban nincs. Optimista. Maga még akkor sem fog hinni. Mert Tamások vannak a hit országában. De a háborús világnak Tamásai különbek. Azok még akkor sem hisznek, mikor már a hitbeli Tamás felkiáltott, hogy én Uram, én Istenem! Peszimista. Hallja . .. maga mond valamit. De Hindenburgot mégis csak szeretném szemtől szembe látni . . Optimista. Szeretné látni, igazán ? Peszimista. De igazán. Optimista. Akkor szedje az inát, induljon a harcztérre ... és gratuláljon Hinden- burgnak'. . . a kit a német császár most éppen tábornaggyá rukkoltatott. (Szünet.) Peszimista. No hát a háborúba . . . még Hindenburgért sem megyek. A NÉPHUMOR. Háborús—Mókaságok. A baka házassággal biztatja a herczegnőt. A Vossische Zeitung jegyzi fel a következő, egyszerűségében is kedves tréfát: a kamenzi vasútállomáson nagyon csinos ifjú hölgy' kinálgatja étellel itallal és szivarral a harcztérre vonuló katonákat. Sem vöröskeresztes karszalag, sem egyéb jelvény nem volt rajta és csak a helység lakói s az állomás hivatalnokai tudták róla, hogy a katonák körül annyi buzgalommal fáradozó ifjú hölgy a kamenzi kastély úrnője, Frigyes Vilmos porosz herczeg felesége. A bakák hálás köszönettel tekintettek a kedves urinőre és egyikük, amikor a vonat megindult, ezzel a jóakaratu biztatással veregette meg az ifjú hölgy vállát: Ne tessék búsulni kisasszonykám. Ha hazajövünk nem marad ám férj nélkül. És olyan biztatólag kacsintott a háborúba vonuló baka. Háztartás. — Hát aztán pajtás, ölég lesz-e három hónapra két rend gyócsgatya ? — kérdi egyik szabolcsi baka a másikat. — Hát hogy a csudába ne vóna 1 Az egyiket egy hónapig visejjük. Azalatt a másik a tornyiszterbe vakácziózik. Mire aztán mögöst az elsőre kerül a sor, addigra már odadjuk mosásba a muszka czár lyányának. Orosz ellenes ló. Az északi harcztérről Írja egy haditudósító : Az utczán közel négyszáz orosz katonát kisérnek a bosnyák vitézek. A jablonkai hegyek felől jöttek s fáklyafénnyel haladnak a sor oldala mellett. Asszonyok átkozódva köpdösnek feléjük, a férfiak az öklüket rázzák. A városban nagy a zsongás, körül a hegyeken tábortüzek égnek, előttünk az utón trének, .huszárok és katonák állnak összeszorulva. És egy huszár leszól a foglyokhoz. — Közel ne gyere a lovamhoz te mocskos. Ha megérzi hogy muszka vagy: leharapja a fejed. A miért az ellenséget szeretné már látni. A czigány katona már három hét óta volt a csatában, de még egy szál ellenséges hadat sem látott. Csak ágyu-bömbölést és puskaropogást. Kapitány nram — szólalt meg végre a czigány éppen a legnagyobb ágyú tűzben — mutassa meg már főkapitány uram, kezét lábát csókolom, melyik hát az ellenség ? — Mit akarsz vele, te pimasz 1 Csak lőjj 11 — Karácsonyi szent ünnepekre nagyon szeretnék vele kibékülni. A malacz, mint közvetítő. Egy magyar tiszt a következő kedves kis történetet Írja a szerb harcztérről: A tüz- vonalunkban egy forrás van, a melyet hallgatólagos megegyezéssel a szerbek is használnak. Egy nap, világos nappal szerb katona ment a forráshoz vízért. Egyikünk sem lőtt rá. Erre mi történt ? A legény eldobta a kannát és futva közeledik felénk. A szerbek észrevéve a szökést, tüzelni kezdtek, de egy lövés sem talált és a szerb katona sértetlenül érkezett meg a lövészárkunkba. Lélegzete egészen elfulladt; mikor aztán magához tért, teával kínáltuk meg. A menekült boldogan szürcsölte a meleg italt, aztán elbeszélte, hogy ő nem szerb, hanem bolgár és erőszakkal kényszeritették harczolni a szerbek. Csodálkozó arcczal nézegette lövészárkaink berendezését, mire megjegyezte, hogy ha ezt odaát tudnák, tömegesen jönnének hozzánk. Erre az a gondolata támadt, hogy tapasztalatait megírja egy czédulán. Egy káplár vállalkozott arra, hogy az üzenetet elviszi a forráshoz, de alig tett pár lépést, a szerbek tüzelni kezdtek rá, mire kénytelen volt visz- szatérni. A katonák azután segítettek a dolgon, fogtak egy malaczot, rákötötték a nyakára a czódulát és átkergettók az ellenséges táborba. S az eredmény ? Még aznap éjszaka hat fegyvertelen ellenséges katona érkezett. ÜT « ....................ft........................Ilal Sze rkesztői Üzenetek p T. G. gazda. Azt a takarmányt a hadvezetőség nőm fogja megfizetni: Bírói szakértőt kérdeztünk meg ez iránybm. — Sokaknak Az „Egy irgalmas nővér naplóját“ eleven érdeklődéssel olvassák és különösen várják százan és százan. A kezeink közt levő levelek, élő szóval adott lelkes és meleg nyilatkozatok arról tanúskodnak, hogy ez az irás lelkeket fogott. Lapunk e számainak példányait mind elvitték a kiadóhivatalból. Hogy akad egy-két lélek, mely egészen naiv dolgokat várt, az csak arról tanúskodik, hogy még most is vannak oly naiv emberek, a kik nem veszik észre, hogy egy apáczatanitónőnek nemcsak szép, de okos, müveit lelke is van. — Győr. A „Sz. Család" képes folyóirat egész évi füzetei érkeztek hozzánk. Hiszen kaptuk számonkint is. Szerkesztőnknek, minttanárnak nevére czimezetten jött Csak nem von maga után kötelességet. — Gyertyánliget. Annak az itthon maradt családnak joga van a hadi segélyre. Jelentkezzék a község elöljáróságánál, mikor a szolgabirő ott tárgyal. Ha itt nem boldogul, kérvényt nyújtson a főispánhoz. — Nagykároly. A mérki reform. Legényegyletről mi nem adhatunk értesítést, mert csak az „É. K“-ból értesülünk, hogy a sebesültek részére adományozott. — Falusi. A hadba bevonultak hátramaradott családtagjainak jár az államsegély abban az esetben, ha azok minden vagyon ős jövedelem nélkül vannak. Az államsegély változik községenként és a gyerekek száma szerint. Jelentkezzék az elöljáróságnál vagy pedig a főszolgabíró urnái. Ha jogos a kérelme megadják. — M. Mátészalka. A karácsonyi számban fog jönni a bájos téma. Az előbbinek lehetőleg az ünnep előtt csinálunk helyet. Mégegyszer ennyi tér kellene! — Sokaknak. Lehetetlenség, hogy minden olvasónak ügyes-bajos dolgában tett kérdezősködésére külön levélben válaszoljunk. Még ha bélyeget mellékel is. Irodát kellene erre berendezni. Csak a főbenjáró esetekre adhatunk külön választ és nem az üzenetben. Okmányokat egyáltalán ne küldjön senki. Mi nem őrizhetjük és felelőséget nem vállalunk értük. — M. Ungvár. Pompás. Köszönjük. A muszkától meg ne féljetek. — Sokaknak. Mi is várunk egy kis karánsonyi ajándékot. A rettenetes hátralékok beküldését. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.
