Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-02 / 48. szám
4 HETf SZEMLE Szaéraár-Németi. 1914. deczember 2. — Persze, lehet . . . bizonyos, hogy kap. De a németnek, de nekünk is van ám még emberünk. Embereink. Hát azt olvastad ? Mit ? Portugáliának vérszerződése van szövetségesével — az anglussal. Mert ezt a szövetséget vérrel is össze akarja forrasztani. Neki katonai segítséget is kell nyújtania I És nyújtja is, mihelyt szükségesnek találja. Hallod ? — Halottá ezt már Vilmos német császár is. És azt mondotta úgy a baj’sza alól: — Tehát Portugália is német akar már enni. — Persze . . Portugália is jobban tenné ha a maga háza korül sepregetne. Az ólombetűk harcza. Mentői inkább látja az entente (orosz, franczia az angol és társai), hogy a fegyveres harczok kiábrándítják nagy álmaikból: annál nagyobb harczot kezdenek, sajtóharczot az ólombetűkkel. Most például azt hiresztelik, a többi közt — hogy egy állítólagos magyar újságíró — egy londoni lapban kij Jentette, melyszerint az 1, a 7, és 16. magyar huszárezred Belgiumban teljesen megsemmisült. De ezt a magyarok előtt titkolják. Hát elsőben is soha, egy pillanatig se volt belga földön egyetlen egy huszárunk sem. Másodszor: A mi hadvezetőségünk nagyon jól tudja, hogy hol harczol most az a három, említett huszárezred. És harmadszor: azt is nagyon jól tudjuk, hogy az az állítólagos magyar újságíró sem nem magyar, sem újságíró. Az ólombetűk hareza sem fog tehát sikert, győzelmet szerezni. Feltámadtak egy közös sírnak halottai. Még a roha ini csata után történt, hogy a 46. gyalogezred nehány embere azt beszélte, hogy Szobotka István tartalékos hadnagy és Szarvady és Kúp hadnagyok elestek és közös sírba temették őket. Otthon is elsiratták, eldicsérték a hősöket. — Hát bele kell abba nyugodni, mondották a komámasszonyék. A mit egyszer százan, ezren láttak, nincs az másképen. Nyugodjanak — békességben. Az ám.. de tévedni pedig emberi dolog. Még ha százan látták is, a mit látt. Néhány nappal ezelőtt október 14-iki kelettel levél jött Szobotka Istvántól, ki értesítette hozzátartozóit, hogy orosz fogságban van. Minap pedig Szarvady és Kúp levelei érkeztek Szegedre, a melyekben közölték, hogy teljesen jól érzik magukat. Levél Przemyslből Szatmárra. Repülőgéppostával érkezett Szatmárra egy nyitott levél egyik előkelő és ott harczoló főtiszttől N . ... L-tól. — Sietve irok egy pár sort — igy szól a levél. Mert úgy értesültem, hogy ma egy repülőgép fog postát vinni. Bár úgy volna! s kezeitekhez jutna e levelem, hogy megnyugtasson, melyszerint semmi bajom. Mint előre látható volt a postaközlekedés már egy hete szünetel, de legyetek teljesen nyugodtak. Minket most nem ostromolnak és ha ostromra is kerül a sor, nyugodtak lehettek, oly megerősített helyen vagyunk, hogy baj nem érhet. Bár a posta most nem jár, ti csak Írjatok minden második nap. Majd megkapom egyszerre. Ismételten nagyon kérlek, miattam ne aggódjatok, mert arra nincsen semmi ok. Star L ... . * Egy másik levelet is közölnek, mely Przemyslből Nagyváradra érkezett a napokban repülő postán. Csanada Endre nagyváradi gyógyszerész Przemyslben harczoló fiától szintén repülőgéppostával a következő levelet kapta : E lapot repülőn küldöm Przemyslből. Körülzárva vagyunk ugyan de, jól vagyunk. Megingathatatlan a hitünk, hogy az oroszok második kisérlete épp oly véres vereséggel és kudarcczal fog végződni, mint az első. Háborús hírek. Mennyibe került eddig a háború Francziországnak? Az Echo de Paris szerint Francziaországnak a hadsereg és a flotta fentartására kiadott eddigi költségei meghaladják az öt és fél milliárdot. — Görögország cserben hagyta szövetségesét — a boldogtalan Szerbiát. •— A szerb menekülök közül sokan megfagynak. Az utakon sok megfagyott szerb családtagot lehet találni. — Kedvező időjárás van a harcz- tereken. Közép Európában deczemberre is ilyen időt jósolnak. — Amerika tiltakozik az ellen, hogy Japán beleaavatkozzék a fehérek harcába. Nem csak Európa fél hát a sárga uralomtól1. —■ 120 ezer embert vesztettek az oroszok egy hét alatt. — Bulgáriai megszállja Mlaczedóniát. — Írország nem felejt. Egyetlen ir sem akarja kezeit megmozgatni az angolok segítségére. — A Szepességben és Sáiosban nincs veszedelem. — Az egész Monarchiában a hadiköksönjegy- zés három milliárd. Az oroszok katasztrófa előtt a Kárpátokban. A kárpáti orosz seregeket egy helyre terelve Ungból előnyomuló seregeink megtámadták. Az oroszok helyzete kataszrófális A foglyok száma nagynak Ígérkezik. HÍREK M Karácsonyfa a sebesült katonáknak. Az Oltáregyesület karácsonya a vasúti internátusbán. Karácsonyfa! Gazdag, bűbájos fogalom! Öregek, ifjak, gyermekek, szenvedők, örvendezők örök bűbájos fája. Harczmezőknek rózsája. Kórházaknak balzsama ! Karácsonyfa t Városunk katonai kórházának legnépesebbje — a vasúti internátusbán van. Az Oltáregyesület ezt a családot, ezt a telepet aranyozza be az ő szerető, beczéző anyai gondosságával — karácsonyra ! Minden egyes‘betegét, sebesüitjét gyermekének tekinti. Készít egyenként számukra kalácsot, hideg ételeket, ruhát, szivart és jó olvasmányokat. A Jézuska már most kopogtatott a szivek ajtaján és bebocsájtatást is kapott. Boromisza Tibor dr. megyéspüspök 300 K, Pemp Antal prelátus-kanonok 50 koronát, Benkő józsef apátkanonok-plebános 100 koronát. Maár Béla főhadnagy is 50 koronát adományozott az Oltáregyesület karácsonyfájára. Az ám, de ez csak mag ... a hatalmas, a nagy karácsonyfára. Mert sok kéz fogja szedni ennek a fának termését. Sok szív. dobban meg, mikor meglátja zöldelő leveleit. . Jó szivek ! Érezni és cselekedni tudó lelkek : járuljatok hozzá ennek a karácsonyfának édes gyümölcseihez! Legalkalmasabb, legfrissebb idő a decz. 21—24 közti idői A Jézuska már közeleg ilyenkor. A szivek szinte kinyílnak. Az akarat soha .sem erősebb és fogékonyabb, mint ezen napokon. Természetben való ajándékokat is elfogad az egyesület. Sőt éppen ilyenek termékenyítik meg a karácsonyfát. Hozzatok, küldjétek a kis Jézuska nevében ! Az Oltáregyesület hálás szívvel várja és fogadja. (Irsik konviktus, Rákóczi-utcza). Csak a gyermekek és szenvedő szivek érzik meg igazán a karácsonyfa csudás jelentőségét ! 2Ü Rekviem a mi hőseinkért. Szombaton mutatta be megyés; püspökünk a székes- egyházban — teljes oltárszolgálattal — az engesztelő szent mise áldozatot a csatatéren elesett hivő vitézeink lelki üdvéért s emlékezetére ... A hajó előtt felállított katalfalkon ott foglaltak helyet a harczi jelvények ... a késő ősznek még virulásban maradt virágko- szorui közt. Á rekviemen részt vettek : a városunkban maradt és működő katonaságnak képviselete. Megjelentek : a városi hatóság, a kir. tanfelügyelőség, a járásbi róságnak stb. személyzete. Zászló alatt vonult a székesegyházba a kir. katb. tanítóképző intézetnek ifjúsága. Ott voltak az irgalmas-nővérek kolostora minden- rangú iskolájának növendékei. A püspöki elemi és az állami népiskolák kath. tanulói. A polgárság és a női világ számos tagja. A székesegyház méltósággal teljes hangulatába vegyült a műkedvelőkkel erősített kórus éneke a búgó orgona hangjaitól kisérve. Szerettük volna, ha mise végén intézeteink minden iskolája ifjúságának ajkán és szivéből is felzendült volna egy gyászónek. Az egy szerű, de föőségében páratlan „ Ments meg Uram“ . . . Hogy főleg az ifjúságnak leikéből rezgeti volna ki és szállott volna a boltívek alatt a jövő idők diadalmas életérzetének hangja ... A gyászból az élet; a halálból a dicső önfeláldozásnak megnyugtató, magasztosan imádéágos éneke. Hogy belevegyülhetett volna ebbe az imádságos énekbe öreg, ifjú, katona és czivil . . . mindnyájan, a kik dicsőséges gyászunkban is együtt érzünk, egyek vagyunk — és a győzelmes feltámadás hitében erősek vagyunk!' A karácsonyfa. Takarékoskodnunk kell most a karácsonyfa termésével? is. Nem kicsinyeljük ennek ai fának jelentőségét, mikor takarékosságra intünk. Hiszen a karácsonyfa gyökere a megváltásnak talajából sarjadt ki. Éppen azért annak jelentőségét emeljük ki,, mikor arra hívjuk fel a szmőr figyelmét, hogy ennek a fának boldtog örömét, jelentőségét a legkisebb tárgygyal is megadhatjuk, ha a gyermekek lelkében nem a rajta levő tárgyak értékét, de a karácsonyfa iránt való érzületet és szellemet erősítjük. Nem azt mondjuk, hogy megfosszuk a gyermekeket a szent karácsony örömétől, hanem hogy legyenek a karácsonyfák termései most szerényebbek. Hiszen a gyermeki létek is hajlékony azokra a szempontokra, melyek mindnyájunk gondolatkörét elfoglalják.. Ezt az időt a gyermekek is megértik, lelkűknek kis világában első helyet fogja elfoglalni a haza sorsa, a mi hős katonáink iránt való kötelességünk. Személyi hir. Szabó Norbert ez. püspök, székeskáptalani nagyprépost huzamosabb tartózkodásra Budapestre utazott. Hazádnak rendületlenül. Tegnap, deczember elsején volt a magyar költő királynak, Vörösmarty Mihálynak születési évfordulója. Száztizennegyedik évfordulója. A Szózat írójának születése évfordulóját Székesfehérvár, (mely városhoz közeli községben született és a hol tanulő-ifjuságát töltötte) minden évben ünnepnek tekinti e napot; mementónak, világra szóló valóságnak, hogy a magyar vére hullásáig, győzelmének, dicsőségének kivívásáig . . rendületlen marad az ő forrón szeretett hazájához. Emlékezzünk mi is a költő királynak azon napjára, mely nekünk őt adta. Emlékezzünk meg arról, hogy a „Szózat“, melyről a nemzet irodalom- történetének atyja mondotta, hogy „nem csak költemény, de politikai tett“ ma is az marad. Imádság, tett, harczi ének, és a nemzet életének, megpróbáltatásnak, diadalmas életérzelének és győzelmének részese. Mert Vörösmarty költeménye örök aranybányája marad a nemzet nyelvének és tiszta forrása a magyar géniusznak, de a „Szózat“ békében és harciban idézi a magyar költő szellemét, hívja, hogy közénk jöjjön és közöttünk maradjon. Hogy tanúja tegyen a valóságnak: A magyar rendületlenül hive az ő hazájának. Mende-monda ? Jó ideje, hogy már e verebek is csiripolják itt a mi városunkban, hogy . . . hogy ... Az mondják . . Azt mondják igen, azt mondják . . De igazán nem vetettünk súlyt reá és amolyan mende-mondá- nak tartottuk, amilyen száz és egy, még több is — a háborús világ levegőjében — teremni szokott. Hanem . . . mert lapunkat is lépten- nyomon zaklatják, innen is — onnan is, hogy van e bátorsága és élő lelkiismerete azt — a már közhitté jegeczesedett és unos-untalan hallható és nemis mende-mondának tartott jelenséget) megpiszkálni, hogy sebesült katonáinknak élelmezése olyan kezekbe is adatott, mely kezek nyomban albérletbe adták és ezen albérletekből most már a harmadik kézbe jutott. És innen, harmadik leszűrés, illetve leszámolás után jutnak a mi kórházainkba az élelmezések. És számításosokat is tesznek, hogy az első kezek minden más aktiv közreműködés nélkül, (azonkívül, hogy ezt az élelmezési vállalatot megkapták, a szerződést aláírták) mit és mennyit nyernek naponkint. Újra és újra szeretnék hinni, hogy ezek a hirek csakugyan puszta mendemondák. Annál inkább, mert hiszen éppen ma hozhatja lapunk a biztos értesítést, hogy a katonai vezetőség, de egyáltalán az illetékes fensőbbségek a legszigorúbban őrködnek hogy holmi közvetítések, manipulácziók egyáltalán ne történhessenek e téren. Sem a
