Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-25 / 47. szám

4 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. november 25. menjek az ebédre, mert a parancsnok nem vár tovább egy perczig sem.,, Gyorsan elme­gyek s megmagyarázom késésem okát, mire a parancsnok megnyugszik. Áz ebéden a tá­bornok, az ezredes, s 25 kozák és tüzértiszt vesz részt. Mindnyájan teljes fegyverzetük­ben ülnek az asztalnál. Az előszobában a kozákokból alakult fuvózenekar játszik. Ke­serű nekem e pompás ebédnek minden falatja, de ennem kell, mert a mellettem ülő ezredes figyelemmel kiséri minden mozdulatomat s valósággal kényszerít az evésre. Mikor pezs­gőt bontanak, az ezredes a tisztikar nevében felköszönti a tábornokot. Majd a tábornok emel poharat a „nagy“ czárért, az oroszfegy­verek dicsőségéért s a tisztikarért. Minden felköszöntőt ülve kezdenek s a vége felé áll fel csak a szónok, s beszédét „urrá“-val fe­jezi be, mire az összes tisztek nagy kard- csörgetéssel ugranak fel s harsány hangon háromszor „urrát“ kiáltanak. Zenekaruk elő­adja az orosz himnuszt, mindnyájan felállanak s könnyes szemmel lelkesen éneklik végig. Az egész ebéd alatt folyton hangoztatják az oroszfegyverek dicsőségét úgy veszem ki beszédükből, hogy Delatin felől erős orosz csapatokat várnak s ezekkel megerősödve akarnak menni Budapestre, illetőleg Belg- rádba. Velünk az igazságos Isten, nem fog nektek sikerülni, gondoltam magamban. Ebéd vége felé két fiatal kozák hadnagy eljárja az igen változstos, festői mozdulatokkal gaz­dag kaukázusi kozáktánczot. Majd a tábor­nok felszólítására egy tüzérhadnagy a zon­gorához ül s hatalmas bariton hangjával bánatos orosz dalokat ad elő. A tábornok halkan beszélget az ezredessel, süriin emle­geti Máramarossziget, Szatmár, Debreczen és Budapest nevét. Közben kihivatnak az ud­varra, 10—15 összeverődött szegény hívem sírva panaszkodik, hogy községünknek külső utczáiban a kozákok rettenetesen garázdál­kodnak, lopnak, rabolnak, a nőkkel szemben erőszakoskodnak. Azonnal a mellettem ülő ezredes elé terjesztem súlyos természetű pa­naszunkat, ki nem valami szives hangon jgér orvoslást. Öt óra tájban a tábornok fel­áll, elköszön s tiszti kíséretével együtt, fegy­veres kozákoktól körülvéve hat kocsin Már- marosszigetre megy. Csakhamar elbúcsúzom én is, szomorú gondoktól eltelve ballagok haza szakadó őszi esőben. Vacsorára nem tudok húst bapni, mert községünk minden készlete elfogyott. Megmondom ezt Wodob- schin kapitánynak, mire ő egy czédulára nehány sort irt s átadja egy fegyveres ko­záknak. Egy óra múlva visszajön a kozák egy hatalmas párolgó marhaczombbal. Étke­zés közben a tisztek elmondják, hogy minden kozák földet kap az államtól. Énnek fejében 26 éves koráig folyton, mint fegyveres katona szolgál s csak a mezei munka idejére kap egy kis szabadságot. Huszonhat éves korában megnősül s gazdaságával foglalkozik, de min­den évben két hónapi íegyvergyakorlatra kell bevonulnia, háború esetén pedig minden külön felszólítás nélkül fegyvert kell fognia. A ló minden kozáknak sajátja, fegyverzetét az államtól kapja. Október 5. Rettenetes éjszaka, szegény maroknyi népem egész hajnalig kétségbeesett siránsozással keres oltalmat nálam. A kozá­kok gyalázatos módon erőszakoskodnak s garázdálkodnak. A csüggedő férfiakat báto­rítom, a védetlen nők részére menedékhely­ről gondoskodom. Reggel férfiás nyíltsággal teszek panaszt az ezredesnek. Alig hallgat meg, mert összes tisztjeivel Mármarosszigetre megy, a hol a tábornoknál katonai tanács­kozás lesz. A nálam lakó hírom kapitány is oda megy. Délután négy óra tájban jönnek vissza. Ekkor érdekes jelenetnek vagyok a szemtanúja. Wodobschin kapitány a faluszla- tinai határban észreveszi, hogy egy kopott ruházatú, züllött külsejű férfiú három kozá­kot vezet egy házba, a melynek lakói elme­nekültek, hogy ott fosztogassanak. A kapi­tány utánuk megy, a kozákokat kegyetlenül megkorbácsolja, majd a kozákok vezetőjéről tépi le felső ruháját s a három kozákkal körülbelül ötven kancsukát méret rá. A je­les férfiú e példás büntetés után a kerteken át ordítva menekül a tiszai hid felé. Este felé az oroszok előőrsei úgy látszik értesülnek a mi katonáinknak közeledéséről, mert a va­csoránál a kapitányok sűrűn emlegetik Apsa nevét, s hét óra tájban egy körülbelül 70—80 kozáklovasból álló erős előőrs csapat indul Apsa felé. Este nyolcz óra tájban a három kapitány visszavonul, de még 10 óra után is beszélgetnek. Valami nagy veszedelemnek a közeledését érzik. Hála neked Ur Isten, hogy idáig eljutottunk, segítsd győzelemre a mi fiainkat! Október 6. Éjjel 2 órakor Plottnikofí ka­pitányt egy fegyveres kozák kelti fel, s írá­sos parancsot kézbesit neki. A. kapitány gyor­san felöltözködik, lóra ül, s hajnali négy órakor már 4—500 kozákból álló csapat élén lovagol Apsa felé. Délelőtt 11 órakor Wodob- sohin és Bogodrusik kapitányok is lóra ülnek s csapataikhoz vágtatnak. Dél tájban az egész máramarosi és aknaszlatinai orosz had­erő a falu és aknaszlatinai határokban készen­létben áll. Ablakom előtt vonulnak fel az orosz tüzérek 4 ágyút a Kunigunda; 2 ágyút a Ferencz sóbánya tisztásán, 2 ágyút a Cse- tatye nevű magaslaton állítanak fel, a többi ágyuk a faluszlatinai mezőn készenlétben vannak. Délután fél 1 órakor dördül el az első orosz ágyú, azután szakadatlanul böm­bölnek a többiek is, a hegyek visszaverik menydörgésszerü szavukat, lakásomon az aj­tók ablakok állandóan rezegnek. A közelebb fekvő házak vakolata pattog le a rettenetes légnyomástól. A mi katonáink az apsai és az aknaszlatinai erdőknek védelme alatt nyo­mulnak előre, s irtózatos sortüzet adnak a lovaikról leszálló s feléjük közeledő kozák csapatokra, az orosztüzérek pedig rettenetes srapnel tűzzel igyekeznek szétrobbantani a mi katonáink csatárlánczait. Egy óra tájban jön lóháton az orosz tábornok tisztikarával együtt. Két fegyveres kozákkal elvéteti tőlem a templom kulcsát, néhány tiszt társaságá­ban felmegy a toronyba, s onnan távcsővel nézi a harcz menetét. Rendeletéit papírla­pokra Írja s lehajigálja a toronyból, lenn lovas küldönczck szedik fel és vágtatva vi­szik a harczoló kozák és tüzércsapatokhoz. Az ágyuk pedig bömbölnek, a fegyverek ropognak szüntelen, a háború véres madara vijjog szegény községünk fölött. 3U 4 óra tájban egy manlicher golyó repül be a plé­bánia egyik ablakán. Oly örömmel fogadom e gyilkos kis jószágot, mint egykor Noé a rettenetes vízözön után a békeség fehér galambját. Hisz a mi katonánk lőtte ki, te­hát közelednek, Uram segítse őket. Négy órakor a mi katonáinknak tüzelése már be­éri az orosz tüzérség állását, ekkor a tábor­nok parancsot ad a visszavonulásra, az ágyuk elnémulnak, a tüzérség csendben megy visz sza ablakaim előtt. Lassanként a kozákok is visszavonulnak, egy sebesült ló az utczán rogy össze, a kozák leugrik róla, lekapja nyergét, vállára veti s tovább megy. Fél öt órakor a tábornok is lovára ül ablakom előtt s kíséretével együtt távozik Öt óra után már nincsen orosz katona Aknaszlatinán. Kime­gyek az utczára, de csakhamar vissza kell térnem, mert még mindig fütyülnek a man­licher golyók. Vacsorát készíttetek, jó szív­vel várok rá magyar katonákat, de a mi fiaink nem jönnek, lassan reánk borul a sö­tét esős őszi éjszaka. Október 7. Reggel nyolcz óra tájban szakadó esőben egy magyar káplár vezetése alatt 10 tagú előőrsünk kikémleli Aknaszla- tinát. Egy fél óra múlva jön már vagy 2000 katonánk. A magyar szív minden melegével köszöntjük őket, oda adjuk utolsó darab ke­nyerünket is nekik. Aztán megyünk a sebe­sültekért, s kórházunkba hozzuk őket. 17 súlyos sebesült van, kettő gyónni óhajt, meggyóntatom őket egy; csakhamar meg is hal, négy halott is van még, erted haltak meg én édes magyar hazám 1 Háborús hírek. Belgiumot éhínség fe­nyegeti. — 110.400 angol katona és 8500 an goi paripa lett harczképtelen eddig a fran- czia csatatereken. Az angol alsóház ülésén Asquith ministerelnök ennyit vallott be. Ez a szám azonban, noha borzalmasan nagy, bizonyára szépítve van, mert tudjuk, hogy a németek dühe Belgiumban is, Észak-Fran- cziaországban is az angolok ellen viharzott. Ám még Asquith bevallása szerint is a kon­tinensre rakott angol seregnek több mint eg.yharmada pusztult el; a Times épp a na­pokban irta egy feltűnő vezérczikkében, hogy Anglia eddig 300.000 katonával segítette a francziákat, s nincs tovább. — A ezár kije­lentette, hogy csak akkor fog békét kötni, mikor ellenségeit végkép legyőzte és igy az ősök által reá hagyott kérdést — a muszka világ uralmát megoldotta. Fog ő, az atyuska előbb is. — Nincs orosz Zemplénben. Sem a Szepességben. Harczok sem voltak. Az oro­szok betöréséről szó sem lehet. A Kárpáto­kat csapataink hatalmasan megszállották. — Szerbiában még 100 ezer harczos van. A mi hadseregünk háromszázezer főből áll. — Az ostromolt Przemy síről is érkezett hivatalos jelen­tés. A vár vitéz védőseregével nagyszerűen állja az ostromot és az oroszoknak azt a kí­sérletét, hogy erősebb biztositó csapatokat vigyen közelebb a vár déli arczvonaláboz, visszaverték és az ellenségnek súlyos veszte­ségeket okoztak. A három hetes erős ostrom után Przemysl változatlan erővel tartja ma­gát és az orosz hivatalos jelentések is elis­merik a hős védőseregről, hogy élénk tevé­kenységet fejt ki Megint a vészhirek. Okulásul elmond­juk a következő esetet: Egy hadbavonultról a sebesülten visszatért sógor, koma és isme­rősök _ egyhangúlag kijesentették, hogy ele­sett. És ime teltek múltak a napok, amikor egyszer csak levelet kap az állítólag elesett gyászoló feleség magától az urától, amelyben irj t, hogy súlyos sebéből felgyógyult, Moszk­vában van orosz fogságban ! íme itt a szem­tanuk tévedtek 1 Mennyivel inkább tévedhet­nek tehát azok, akik csak hallomásból be­szélnek 1 Legyünk tehát óvatosak a hírekkel és a hiresztelőkkel szemben 1 Szlávok és magyarok. Hogy a musz­kák mily különbséget tettek a magyar és szláv lakossággal egy szavahihető tudósítás igy ir — a különbségről a muszkának Máramaros- ban való tartózkodása kapcsán: Mindenképen nagy a különbség a ma­gyar és a nem magyar, vagy helyesebben a nemzeti érzésű s az áruló között. Mutatóul egy ilyen különbségtételt. Többeket elfogtak az orosz katonák. ítélet-hozatalra a parancs­nok elé vezették őket. Szlávok és magyarok álljanak külön! Megtörténik. — Szlávok jöttök velünk, vagy itt ma­radtok és akkor elmehettek; magyarok tart­sátok fel a két kezeteket. Megteszik. Sorba állítják őket s velük szemben fegyveres orosz katonákat. Vigyázz ! Sortüz és az elfogottaknak át van lőve mind a két keze feje. Most már elmehetnek. Takarékoskodjunk! Egy statisztikus kimutatta, hogy nálunk a háztartásokban igen nagy pazarlás folyik. Az ételek nagy része a tányéron marad é3 fehasználatlanul kerül a csatornákba, Kimutatja a statisztikus azt is, hogy nálunk az emberek sokkal többet fogyasztanak, mint amennyi az egészséges életmód mellett szükséges. Bizonyos, hogy most, háború esetén a közönség maga reájön arra, hol és mint lehet takarékoskodni, de az is bizonyos, hogy ez az intelem inkább a városi, mint a falusi fogyasztó közönségre vonatkozik 1 Egy belga apa magyar utódai. Kedves levél érkezett a honvédelmi minisz­térium Hadsegélyző Hivatalához, mely a harcztéren küzdő katonáknak meleg ruhákat gyűjt. A levél, melynek aláírása adja meg különös érdekességét, szóról-szóra a követ­kező : „Időnket, ami a sebesültek ápolásán kivül megmarad, 12 magyar katonának téli holmik készítésével töltöttük. Minden kötött szem egy sóhaj, egy ima volt a magyar fegyverek győzelméért.. Adja a mindenható, hogy úgy legyen 1 — Ózd, 1914. október 29. Egy belga apának lelkes magyar utódai.u Ne feledkezzünk meg a harcztéren küzdő és a kórházainkban szenvedő se­besült katonáink karácsnxjjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents