Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-25 / 47. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. november 25. menjek az ebédre, mert a parancsnok nem vár tovább egy perczig sem.,, Gyorsan elmegyek s megmagyarázom késésem okát, mire a parancsnok megnyugszik. Áz ebéden a tábornok, az ezredes, s 25 kozák és tüzértiszt vesz részt. Mindnyájan teljes fegyverzetükben ülnek az asztalnál. Az előszobában a kozákokból alakult fuvózenekar játszik. Keserű nekem e pompás ebédnek minden falatja, de ennem kell, mert a mellettem ülő ezredes figyelemmel kiséri minden mozdulatomat s valósággal kényszerít az evésre. Mikor pezsgőt bontanak, az ezredes a tisztikar nevében felköszönti a tábornokot. Majd a tábornok emel poharat a „nagy“ czárért, az oroszfegyverek dicsőségéért s a tisztikarért. Minden felköszöntőt ülve kezdenek s a vége felé áll fel csak a szónok, s beszédét „urrá“-val fejezi be, mire az összes tisztek nagy kard- csörgetéssel ugranak fel s harsány hangon háromszor „urrát“ kiáltanak. Zenekaruk előadja az orosz himnuszt, mindnyájan felállanak s könnyes szemmel lelkesen éneklik végig. Az egész ebéd alatt folyton hangoztatják az oroszfegyverek dicsőségét úgy veszem ki beszédükből, hogy Delatin felől erős orosz csapatokat várnak s ezekkel megerősödve akarnak menni Budapestre, illetőleg Belg- rádba. Velünk az igazságos Isten, nem fog nektek sikerülni, gondoltam magamban. Ebéd vége felé két fiatal kozák hadnagy eljárja az igen változstos, festői mozdulatokkal gazdag kaukázusi kozáktánczot. Majd a tábornok felszólítására egy tüzérhadnagy a zongorához ül s hatalmas bariton hangjával bánatos orosz dalokat ad elő. A tábornok halkan beszélget az ezredessel, süriin emlegeti Máramarossziget, Szatmár, Debreczen és Budapest nevét. Közben kihivatnak az udvarra, 10—15 összeverődött szegény hívem sírva panaszkodik, hogy községünknek külső utczáiban a kozákok rettenetesen garázdálkodnak, lopnak, rabolnak, a nőkkel szemben erőszakoskodnak. Azonnal a mellettem ülő ezredes elé terjesztem súlyos természetű panaszunkat, ki nem valami szives hangon jgér orvoslást. Öt óra tájban a tábornok feláll, elköszön s tiszti kíséretével együtt, fegyveres kozákoktól körülvéve hat kocsin Már- marosszigetre megy. Csakhamar elbúcsúzom én is, szomorú gondoktól eltelve ballagok haza szakadó őszi esőben. Vacsorára nem tudok húst bapni, mert községünk minden készlete elfogyott. Megmondom ezt Wodob- schin kapitánynak, mire ő egy czédulára nehány sort irt s átadja egy fegyveres kozáknak. Egy óra múlva visszajön a kozák egy hatalmas párolgó marhaczombbal. Étkezés közben a tisztek elmondják, hogy minden kozák földet kap az államtól. Énnek fejében 26 éves koráig folyton, mint fegyveres katona szolgál s csak a mezei munka idejére kap egy kis szabadságot. Huszonhat éves korában megnősül s gazdaságával foglalkozik, de minden évben két hónapi íegyvergyakorlatra kell bevonulnia, háború esetén pedig minden külön felszólítás nélkül fegyvert kell fognia. A ló minden kozáknak sajátja, fegyverzetét az államtól kapja. Október 5. Rettenetes éjszaka, szegény maroknyi népem egész hajnalig kétségbeesett siránsozással keres oltalmat nálam. A kozákok gyalázatos módon erőszakoskodnak s garázdálkodnak. A csüggedő férfiakat bátorítom, a védetlen nők részére menedékhelyről gondoskodom. Reggel férfiás nyíltsággal teszek panaszt az ezredesnek. Alig hallgat meg, mert összes tisztjeivel Mármarosszigetre megy, a hol a tábornoknál katonai tanácskozás lesz. A nálam lakó hírom kapitány is oda megy. Délután négy óra tájban jönnek vissza. Ekkor érdekes jelenetnek vagyok a szemtanúja. Wodobschin kapitány a faluszla- tinai határban észreveszi, hogy egy kopott ruházatú, züllött külsejű férfiú három kozákot vezet egy házba, a melynek lakói elmenekültek, hogy ott fosztogassanak. A kapitány utánuk megy, a kozákokat kegyetlenül megkorbácsolja, majd a kozákok vezetőjéről tépi le felső ruháját s a három kozákkal körülbelül ötven kancsukát méret rá. A jeles férfiú e példás büntetés után a kerteken át ordítva menekül a tiszai hid felé. Este felé az oroszok előőrsei úgy látszik értesülnek a mi katonáinknak közeledéséről, mert a vacsoránál a kapitányok sűrűn emlegetik Apsa nevét, s hét óra tájban egy körülbelül 70—80 kozáklovasból álló erős előőrs csapat indul Apsa felé. Este nyolcz óra tájban a három kapitány visszavonul, de még 10 óra után is beszélgetnek. Valami nagy veszedelemnek a közeledését érzik. Hála neked Ur Isten, hogy idáig eljutottunk, segítsd győzelemre a mi fiainkat! Október 6. Éjjel 2 órakor Plottnikofí kapitányt egy fegyveres kozák kelti fel, s írásos parancsot kézbesit neki. A. kapitány gyorsan felöltözködik, lóra ül, s hajnali négy órakor már 4—500 kozákból álló csapat élén lovagol Apsa felé. Délelőtt 11 órakor Wodob- sohin és Bogodrusik kapitányok is lóra ülnek s csapataikhoz vágtatnak. Dél tájban az egész máramarosi és aknaszlatinai orosz haderő a falu és aknaszlatinai határokban készenlétben áll. Ablakom előtt vonulnak fel az orosz tüzérek 4 ágyút a Kunigunda; 2 ágyút a Ferencz sóbánya tisztásán, 2 ágyút a Cse- tatye nevű magaslaton állítanak fel, a többi ágyuk a faluszlatinai mezőn készenlétben vannak. Délután fél 1 órakor dördül el az első orosz ágyú, azután szakadatlanul bömbölnek a többiek is, a hegyek visszaverik menydörgésszerü szavukat, lakásomon az ajtók ablakok állandóan rezegnek. A közelebb fekvő házak vakolata pattog le a rettenetes légnyomástól. A mi katonáink az apsai és az aknaszlatinai erdőknek védelme alatt nyomulnak előre, s irtózatos sortüzet adnak a lovaikról leszálló s feléjük közeledő kozák csapatokra, az orosztüzérek pedig rettenetes srapnel tűzzel igyekeznek szétrobbantani a mi katonáink csatárlánczait. Egy óra tájban jön lóháton az orosz tábornok tisztikarával együtt. Két fegyveres kozákkal elvéteti tőlem a templom kulcsát, néhány tiszt társaságában felmegy a toronyba, s onnan távcsővel nézi a harcz menetét. Rendeletéit papírlapokra Írja s lehajigálja a toronyból, lenn lovas küldönczck szedik fel és vágtatva viszik a harczoló kozák és tüzércsapatokhoz. Az ágyuk pedig bömbölnek, a fegyverek ropognak szüntelen, a háború véres madara vijjog szegény községünk fölött. 3U 4 óra tájban egy manlicher golyó repül be a plébánia egyik ablakán. Oly örömmel fogadom e gyilkos kis jószágot, mint egykor Noé a rettenetes vízözön után a békeség fehér galambját. Hisz a mi katonánk lőtte ki, tehát közelednek, Uram segítse őket. Négy órakor a mi katonáinknak tüzelése már beéri az orosz tüzérség állását, ekkor a tábornok parancsot ad a visszavonulásra, az ágyuk elnémulnak, a tüzérség csendben megy visz sza ablakaim előtt. Lassanként a kozákok is visszavonulnak, egy sebesült ló az utczán rogy össze, a kozák leugrik róla, lekapja nyergét, vállára veti s tovább megy. Fél öt órakor a tábornok is lovára ül ablakom előtt s kíséretével együtt távozik Öt óra után már nincsen orosz katona Aknaszlatinán. Kimegyek az utczára, de csakhamar vissza kell térnem, mert még mindig fütyülnek a manlicher golyók. Vacsorát készíttetek, jó szívvel várok rá magyar katonákat, de a mi fiaink nem jönnek, lassan reánk borul a sötét esős őszi éjszaka. Október 7. Reggel nyolcz óra tájban szakadó esőben egy magyar káplár vezetése alatt 10 tagú előőrsünk kikémleli Aknaszla- tinát. Egy fél óra múlva jön már vagy 2000 katonánk. A magyar szív minden melegével köszöntjük őket, oda adjuk utolsó darab kenyerünket is nekik. Aztán megyünk a sebesültekért, s kórházunkba hozzuk őket. 17 súlyos sebesült van, kettő gyónni óhajt, meggyóntatom őket egy; csakhamar meg is hal, négy halott is van még, erted haltak meg én édes magyar hazám 1 Háborús hírek. Belgiumot éhínség fenyegeti. — 110.400 angol katona és 8500 an goi paripa lett harczképtelen eddig a fran- czia csatatereken. Az angol alsóház ülésén Asquith ministerelnök ennyit vallott be. Ez a szám azonban, noha borzalmasan nagy, bizonyára szépítve van, mert tudjuk, hogy a németek dühe Belgiumban is, Észak-Fran- cziaországban is az angolok ellen viharzott. Ám még Asquith bevallása szerint is a kontinensre rakott angol seregnek több mint eg.yharmada pusztult el; a Times épp a napokban irta egy feltűnő vezérczikkében, hogy Anglia eddig 300.000 katonával segítette a francziákat, s nincs tovább. — A ezár kijelentette, hogy csak akkor fog békét kötni, mikor ellenségeit végkép legyőzte és igy az ősök által reá hagyott kérdést — a muszka világ uralmát megoldotta. Fog ő, az atyuska előbb is. — Nincs orosz Zemplénben. Sem a Szepességben. Harczok sem voltak. Az oroszok betöréséről szó sem lehet. A Kárpátokat csapataink hatalmasan megszállották. — Szerbiában még 100 ezer harczos van. A mi hadseregünk háromszázezer főből áll. — Az ostromolt Przemy síről is érkezett hivatalos jelentés. A vár vitéz védőseregével nagyszerűen állja az ostromot és az oroszoknak azt a kísérletét, hogy erősebb biztositó csapatokat vigyen közelebb a vár déli arczvonaláboz, visszaverték és az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak. A három hetes erős ostrom után Przemysl változatlan erővel tartja magát és az orosz hivatalos jelentések is elismerik a hős védőseregről, hogy élénk tevékenységet fejt ki Megint a vészhirek. Okulásul elmondjuk a következő esetet: Egy hadbavonultról a sebesülten visszatért sógor, koma és ismerősök _ egyhangúlag kijesentették, hogy elesett. És ime teltek múltak a napok, amikor egyszer csak levelet kap az állítólag elesett gyászoló feleség magától az urától, amelyben irj t, hogy súlyos sebéből felgyógyult, Moszkvában van orosz fogságban ! íme itt a szemtanuk tévedtek 1 Mennyivel inkább tévedhetnek tehát azok, akik csak hallomásból beszélnek 1 Legyünk tehát óvatosak a hírekkel és a hiresztelőkkel szemben 1 Szlávok és magyarok. Hogy a muszkák mily különbséget tettek a magyar és szláv lakossággal egy szavahihető tudósítás igy ir — a különbségről a muszkának Máramaros- ban való tartózkodása kapcsán: Mindenképen nagy a különbség a magyar és a nem magyar, vagy helyesebben a nemzeti érzésű s az áruló között. Mutatóul egy ilyen különbségtételt. Többeket elfogtak az orosz katonák. ítélet-hozatalra a parancsnok elé vezették őket. Szlávok és magyarok álljanak külön! Megtörténik. — Szlávok jöttök velünk, vagy itt maradtok és akkor elmehettek; magyarok tartsátok fel a két kezeteket. Megteszik. Sorba állítják őket s velük szemben fegyveres orosz katonákat. Vigyázz ! Sortüz és az elfogottaknak át van lőve mind a két keze feje. Most már elmehetnek. Takarékoskodjunk! Egy statisztikus kimutatta, hogy nálunk a háztartásokban igen nagy pazarlás folyik. Az ételek nagy része a tányéron marad é3 fehasználatlanul kerül a csatornákba, Kimutatja a statisztikus azt is, hogy nálunk az emberek sokkal többet fogyasztanak, mint amennyi az egészséges életmód mellett szükséges. Bizonyos, hogy most, háború esetén a közönség maga reájön arra, hol és mint lehet takarékoskodni, de az is bizonyos, hogy ez az intelem inkább a városi, mint a falusi fogyasztó közönségre vonatkozik 1 Egy belga apa magyar utódai. Kedves levél érkezett a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatalához, mely a harcztéren küzdő katonáknak meleg ruhákat gyűjt. A levél, melynek aláírása adja meg különös érdekességét, szóról-szóra a következő : „Időnket, ami a sebesültek ápolásán kivül megmarad, 12 magyar katonának téli holmik készítésével töltöttük. Minden kötött szem egy sóhaj, egy ima volt a magyar fegyverek győzelméért.. Adja a mindenható, hogy úgy legyen 1 — Ózd, 1914. október 29. Egy belga apának lelkes magyar utódai.u Ne feledkezzünk meg a harcztéren küzdő és a kórházainkban szenvedő sebesült katonáink karácsnxjjáról.
