Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-11 / 45. szám

Szatmár-Németi 1914. november 11.

nyos és tisztességes jövedelmet, kamatot nyerhetnének.

Csak jajgatunk és tehetetlenek vagyunjc és maradunk.

Ellenségeinkkel ott a harcztéren végezünk. Legyőzzük. A kolerát, epidémiát megállítjuk utjokban. De a piaczi ellenségekkel szemben . . . tehetetlenek vagyunk.

Megérdemeljük itthon való sorsunkat.

A

Édes anyám

megérkezett az a drága levél, a kiben azt Írja, hogy Pistáról egy árva szót sem hall már hat nehéz hét folyása óta, talán már nincs is az életben. Laczi szegény a vad, gyilkos szerb közt sebet kapott és Szeraje- vóban fekszik. Hát te szegény fiam élsz-e még?

Élek ám édes anyám, de élek ám. Az a jó Isten, a ki nekem életet adott, meg is tartotta eddig la ezt az életet,. De ha úgy határozta, hogy el is essem, legyen meg az ő szent akaratja. A mi édes hazánkért esek el.

Ne sirassa bátyámat, öcsémet se’ édes drága anyám. Három szép száll legények vagyunk mi a magyar vitéz hadseregben. Édes jó anyánk büszkesége. Mert ám biisz- kélkedhetik az az anya, a kinek ilyen három fia szolgálja a hazát meg királyát.

Pista is csak előkerül, bizonyosan nincs ideje még a levélírásra se’, úgy elfogja a puskája, meg a szuronya. Lac/.i is meggyógyul, hiszen az Isten is segíti ebben, meg azoknak az apáczáknak, akik ápolják kimondhatatlanul gyógyító kezük van.

Csak egy busit édes anyám engemet. Hogy azt gondolja, melyszerint ón szegény vagyok. Úgy elgondolom, mikor erre egy kis időt lophatok, hogy édes anyám napjában százszor is elsóhajtja, Szegény fiam. Édes anyám ne igy sóhajtson. Azt sóhajtsa, hogy drága fiam, vitéz gyermekem. Vagy sóhajtson akármit, csak azt ne, hogy szegény fiam 1 Jobban fáj az nekem, ha édes szegénynek gondol, mint a feltört lábamnak a sajgása.

Miér’ mer azért, hogy nem vagyok én szegény, édes jó anyám. A jó Istennel békességben vagyunk. Itt a harcztéren is van papunk. A múlt héten is majd az egész század nagy mosást tartott a szent gyóntatásban. Szegény az ördög, mert nincs neki lelke. Szegények mindazok otthon la, a kik nem hiszik, hogy mi győzni fogunk. Hát félnek, rettegnek minden kis haszontalan csate-patéra. Szegények bizony, meg gyávák otthon azok is, a kik a drágaságot okozó pióczákkal nem tudnak megharczolni, elbánni, hogy irja édes anyám, milyen méreg drága időt élnek otthon. Szegény mindenki, a ki nem dolgozik, a ki nincs rajta, hogy győzzünk itt is, meg otthon is, ha a szükséggel, a drágasággal marakodni kell.

Édes anyám se szegény. A kinek ilyen három iszáll-legóny fia van a csatában . . . az gazdag asszony-anya. Ne búsuljon, ne sirasson hát édes anyám minket. É3 ne só- ' hajtsa, hogy szegény fiam! Sóhajtja azt, hogy drága vagy vitéz gyermekeim. Most ezeket a sorokat bőségesen szánthatom ezen az papíron, mert egy kis pihenést kaptunk. Ki tudja, mikor irhatok. Ne sirasson édes. Ha élek, ha halok. Az Istenért, a hazáért élek-halok. Csókolom áldott kezét. András,

magyar honvéd.

Még csak elején vagyunk a télnek

s Francziaország máris siránkozik. Mi lesz majd később ? ! Hogy milyen az általános hangulat Francziaországban, talán elég lesz egy pár szót idéznünk egy kiváló francia katonatiszt nyilatkozatából: .

— Jaj nekünk, ha korai tél köszönt be ! A harminc éves háború nyomorúsága elkerülte Francziaországot, de ha ezt a telet végig kell harczolnunk, két hónap alatt végig szenvedjük a harminc éves háhoru minden nyomorúságát... Rémülve nézünk a nagy — ürességbe. Ürességbe a szó szoros értelmében.

Az Országos Kath. Tanítói Segélyalap XXX. közgyűlése.

Ez a nagy jelentőségű és szívós kitartással működő egyesület még aug. hó 27-ére készült XXX. rendes közgyűlésének megtartására.

E sorok Írója is szerény czikkekben óhajtotta méltatni — a XXX. esztendőnek mesgyéjén azokat a küzdelmeket, tevékenységet, sokaknak érdeklődését, de sokaknak közönyét, a mivel a segélyalap odáig is juthatott, a hol ma van. S teljesíthette azokat az áldozatokat, melyekkel a tanítók gyermekei legalább némi gyámolitással pályát, hivatást érhettek el. Azoknak gyermekei, a kik milliók jövőjének alapjait vetik meg.

A szinte villámgyorsasággal megérkezett háború minden rendszeres munkát megbénított. Következményeiben osztozkodni kellett a Segély alapnak is. Elmaradt a közgyűlés, elmaradtak a Segély-alapra méltató közlemények és bizonyos szünetelnek a segítő adományok is.

És a háború még mindig folyik. Azért, hogy az egyesület működésében teljes szünet ne álljon be, dr. Csernoch János bíboros, her- czegprimás — az Országos Kath Tanítói segélyalap“ középponti bizottságának hatáskörét a f. évi segélyek és ösztöndíjak kiosztására nézve, kivételesen az esztergomi egyesületi tanács tagjaira ruházta át.

Az említett ügyek elintézése czéljából dr. Walter Gyula igazán elnök lelkes, a mai időket tömör vonásokban jellemző beszéddel nyitotta meg az értekezletet. Indokolta e tanácskozás szükségességét; fejtegette, hogy mily érzékenyen érintené a tanítóságot, ha hosszabb időn át meg lenne fosztva az alap jótéteményeitől stb. A mostani kivételes tanácskozás feladata tehát, a segélyek és ösztöndíjak kiosztása, a számadásoknak jóváhagyása és a felmentvények megadása tekintetében határozni. A tanácskozást megnyitotta tehát és a kivételes közgyűlés teljesítette is feladatát. Rendezte a folyó ügyeket, meghallgatta a különféle jelentéseket. számadásokat, költségvetést. És végre előterjesztést tett az elnök az ösztöndíjakra nézve. Elsőben is felhatalmazza az elnököt, hogy a rendelkezésére bocsátott összegből különösen n hadbavonult tanítók családjának sürgős segítséget utalhasson. Az ösztöndíjakról szóló kimutatást ezekben ismertetjük:

Régi ösztöndíjas volt.............................30

Tanulmányát befejezte

..............................8

Ma

radt régi ösztöndíjas 22

A bizottság megállapította, hogy a régi 22 ösztöndíjat 100 koronájával kap............................ 2200 K

Be

töltendő 8 uj hely 100—100 koronájával ....................................... 800 K

S igy az ösztöndíjra kiutalt 3000 K

ki van merítve.

Végül tudatja az elnök, hogy a megüresedett 8 helyre összesen 28 kérvény érkezett be. Idevonatkozólag bemutatja a minősítési adatokat magában foglaló részletes jegyzéket és kéri a bizottságot, hogy azok közül a legérdemesebbeknek szavazza meg az ösztöndíjat.

A bizottság az ösztöndíjat egyházmegyénket a következőnek adományozza:

Beszterczebányai egyházmegye-; Steller Nándor főgimn. VII. o. t. Egri egyházai.: Szabó László főgimn. IV. o. t. Eperjesi egyházai.: Hriczó Mária tképző II. o. t. Esztergomi egyházm.: Laffers Margit tképző I. o. t. Nyitrai egyházm.: Molcsán Kóza tképző III. o. t. Szombathelyi egyházm. : Kraszner Mária tképző I. o. t. Váczi egyházm. : Misik Mária polg. leányisk. IV. o. M

Az alapból leendő segélyezés végett összesen 96 kérvény érkezett be. Kifogás alá esett 15, jogosult folyamodó maradt 81.

A bizottság 50 folyamodót részesített 40—40 kor. segélyben.

Végül Számord Ignácz bizottsági tag a bizottság nevében megköszönte az elnök odaadó, lelkes és fáradhatatlan működését a Segélyalap terén, mire az elnök őszinte szavakkal mondott köszönetét a bizottság fáradságáért. Szeretné úgymond, ha a Segélyalap minél nagyobb sikereket érne el, hogy a 20.000 tagból álló tanítói testület gyermekeiből minél többet lehessen segélyezni. Sajnálja, hogy a tanítóság nem pártolja eléggé az alapot s nem ragaszkodik hozzá úgy, mint vagyonkájához, amelyre mindig nagy szüksége van. Reméli, hogy a jövőben lelkesebb pártfogásban fog részesülni a Segélyalap az illetékes tantestületek részéről.

S ezzel a tanácskozás véget ért.

Pedagógus.

A háború.

Háborús hírek. Haladunk Lemberg felé. E szép városért folyik a küzdelem. — A német és angol első nyílt tengeri ütközetben találkozott. A németek győztek. A „Monmuth“ a világ legnagyobb flottájának óriása, a büszke angolok szemefénye — tengerbe sü- lyedt. A legénység nem menekülhetek Berlin ünnepelt. — A Kárpáti kalandért 10 ezer ember életet áldozott fel az atyus, az oroszok czárja. — Oroszország veszteségei. A „Neue Freie Presse“ érdekes összeállítást közöl, amely részletezi Oroszország eddigi veszteségét, amelyből hétszázötvenezer a halottak és a sebesültek száma. — Francziaország állítólag hadat üzent Törökországnak. — Az antant erőlködik, kapkod. Görögországot uszítja a török ellen. — Csingtau elesett. Megtörtént, hogy az angolok japán kommandó alatt állottak. — Az orosz támadás Németország ellen kudarezot vallott. — A mi balkáni haderőnk főparancsnoka még a tél beállta előtt be akarja íejezni a szerb győzelmes hadjáratunkat. Hadseregünk Szerbiában győze- lemről-győzelemre halad. — Valótlan, hogy Belgrádot újra ostromoljuk. Nem kell azt már bombázni. — Az oroszok visszavonultak a Stryj völgyben.

Törökország háborújának jelentősége. Törökország háborúja elsőrangú segítsége a magyar, osztrák, német szövetséges hadaknak — Oroszország ellen. Ez a segítség jelentősége abban áll, hogy nemcsak a Kaukázusban, de különösen a Fekete-tenger északi partjain nagy orosz haderőket fog lekötve tartani. Oroszországnak ugyanis a legérzékenyebb pontja Krimia, Odessza s az e fölött elterülő Ukraina, amelyek Oroszország éléskamrái. Eme földrészek elfoglalása, vagy csak megszállása is szinte pótolhatatlan csapás; volna Oroszországra nézve. Ettől eltekintve, az Odesszánál partra szállított s a Kaukázusból nyugatra törő török hadak Besszarábia fölött az osztrák és magyar hadakkal könnyen megtalálhatják az együtt való operálás lehetőségét, s ebben az esetben Kiew felé már együtt masírozhatnak a törökkel. A muszka kígyót a saját fészkében fojtanék meg s utána pusztulna a Törökországot és Magyarországot fenyegető czári hatalmi törekvését is. Törökország tehát a világháború ütőerejére tapintva, megértette annak lüktetését és a velünk való szövetségben életkérdése^ háborút indít Oroszország ellen.

A háború napjai.

Szeptember 22. A Reims körül vívott ütközetben a németek meghódították Crao- nelle vár erődszerii magaslatait és előnyomulásuk közben az égő Reims ellen elfoglalták Béthény helységet. Verduntól délre a záróerődvonal ellen sikeresen túllépte a keleti szélen Cote Lorrainet, melyet a VII fran- czia hadtest védelmezett. Az ellenség egy kitörési kísérletét Verdun északkeleti frontján a németek visszautasították. Toultól északra a német tüzérség meglepetésszerűen rajtaütött a táborozó franczia csapatokon.

Szeptember 23. Az orosz hadszíntéren az utóbbi napokban nem folyt harcz. Szerbiában a Krupanytól nyugatra fekvő (Jagod- nya-Biljek-Crni vrh összes urakodó magaslatok, amelyek birtokáért napokon át elkeseredett harcz folyt, immár birtokunkban vannak s itt a szerb ellenállás is meg van törve. Balkáni haderőnk zömének ezen harczai közben egyes szerb vagy montenegrói bandáknak sikerült olyan területekre előnyomulniok ahol csupán csekély számú csendőrség és a

T