Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-21 / 42. szám

V 4 HETI SZEMLE* Szatmár-Németi 1914. október 14. mi HÍREK >m A közönségj m egnyugtatására írhatjuk, hogy tévedéslen van, ha azt hiszi, hogy városunkba való kolera betegek szállításáról és elhelyezéséről van szó. Nem ! Sőt teljes megnyug­vással fogadhatjuk az intézkedést, a mit a kö­vetkezőben ismertetünk: Mintegy 14 város van kijelölve a sebesül­tek, illetőleg betegek elhelyezésére. Ezen városok lesznek a nagy középpontok, a hova a sebesül­teket, betegeket szállítják. Egy ilyen középpont Szatmár is. 5000 sebesült, illetőleg betegre. Ha akár sebesültet, akár beteget hoznak majd, első kérdés, milyen vidékről való ? Vagy nem gyanús e? Es milyen betegségben van? Ha kolerás vidékről való a sebesült, vagy legkisebb gyanú merül fel a beteggel, sebesülttel szemben, be se hozzák a városba. Hanem elébb a városon kívül (Mikolába vezető ut felé) felál­lított havakba kerül megfigyelésre. Ót napi meg­figyelés után dől el, ott marad-e a barakban (kolerás és vérhasos osztály) vagy jöhet be a városba, a hol nem szerteszét, hanem nagyobb középpontokban leszek elhehelyezve most a bete­gek és pedig a polgári hatóság kezelése alatt. ' Ezekből látható, hogy itt nincs <•emmi a mi városunk nyugalmát megzavarná. Sőt ellen­kezőleg : orvosoknak itten való működése; a megfigyelések; a szigorú rendszabályok, mikkel a fertőző bajt mintegy meg fogni akarják : a mi városunknak prevenczióul és megnyugtatásul szolgálhat. Őfelsége, a király nevenapja Gáli cziában. Ő felsége nevenapját a galicziai harcztereken kegyelettel ünnepelték. Egy huszár főhadnagy tudósitóként erről az ünnep­ről igy számol be: „Őfelsége névnapján temp­lomban voltunk, s az egész misét végig or- gonáltam. Nem egy szem nedvesedett át a mise alatt, mikor a szomorú magyar ének végig sirt a templomban s utána a Himnust a templomban levő lengyel lakosok a pappal együtt felállva végig hallgatták s annak fen­séges melódiái ezer ember énekével kisérve biztosan felju ottak a magyarok Istenéhez, s bizva benne újra megerősödve nyugodtan megyünk Oroszországba, hogy fegyvereink­nek a végleges diadalt megszerezzük.“ Ezüstmise. Rónai István csanálosi plé­bános f. h. 15-én mondotta el a szatmári székesegyházban ezüst miséjét. Rónait ugyan­is 1889. év okt. 15-én szentelték pappá. Mint ilyen segédlelkészkedett Nagyszőlősön, Do- bóruszkán, Császlóczon, Nagybányán, Szin- falun. Aztán lelkész volt Kőrösmezőn. Itt érte a kitüntetés, hogy az aránylag fiatal pap Csanálost, a szép és nagy hitközség plébániáját nyerte el. Csanáloson tevékeny működést fejtett ki úgy egyházi, mint szo- cziális téren. Az ezüst mise alkalmával az Ur oltáránál két paptársa Kaufmann Gyula és Czier Ferencz plébánosok szegédkeztek az ezüstmisésnek. Az egészen csendben lefolyt ünnepségen az édes anya és rokonságon kí­vül paptársai is résztvettek. Kilencznapi ájtatosság. Az Oltár­egyesület a háború folyása alatt f. hó 17 én megkezdette második kilenczedét a zárda templomban. Ez ájtatosságot naponkint fél 6 órakor tartják. Október hó 25-én fejezik be. Jöjjetek és kérjétek Oltáriszentségben jelen­levő Jézust, ki hazájának sorsán könnyezett, hogy mi szemeinkben a győzedelemnek öröm­könnyei ragyoghassanak. Engesztelő szentmisék az elesett hős katonákért. Már most bontakozik ki az a mélységes nemzeti kegyelet, kötelesség, a mivel a nemzet az jő elesett hős katonái lelkének és emlékének tartozik. Olvassuk, hogy országszerte ünnepélyes engesztelő szent miseket mondanak templomainkban a nagy halottak napja kapcsán, a milyen nagy, mélységes halottak napja alig volt az ország­nak. Emlékeztetjük olvasóinkat ama sorainkra itt, melyeket a siiok díszítéséről és ezek he- yett a jó cselekedetről irtunk a minapában. Visszaköltözött már a nyugalom és bizalom városunk kebelébe. És velük visz- szajöttek csaknem mindnyájan, a kik a szo- rongattatás nehéz napjaiban, a hihetetlen gyor­sasággal elterjedt rémhírek hatását elbírni nem tudták. Meg kell érteni a lelkek nyug­talanságát és akkor senki sem fog rajta csu- dálkozni. Ánnyi bizonyos, hogy a márama- rosi menekülőktől ide plántált és mesében is tekintélyes rémhírekkel szemben nem érke­zett városunkba oly erős és kifejezetten bi­zonyos megnyugtatás, a mely a lelkekben hitelt találva, az otthonhoz kötötte volna. Hiányzott az érczkar, mely a háború moraja és villámlásai között felemelkedik. Hiányzott a helyzetbe való beletalálás gondolata és előkészülete, a mi ilyen esetekben megmenti a lélekjelenlétet. Egyszóval hiányzott annak tudata, bogy itthon mivel állunk szemben. Azért érthető a tömegfélelem, a mely hála Istennek elmúlt. A miért most már senkit sem kell okolni vagy senkinek se tegyünk szemrehányást. Hanem keresse ki-ki a maga lelke és ideg világában azt az áldozatot, me­lyet lelke és családja nyugalmáért megtett. Dr. FODOR FOGORVOSI rende­lését folytatja. A helybeli kir. kath. tanítóképző­ben. f. hó 23-án, pénteken úgy a képzőben, mint a gyakorló iskolában a tanítás meg­kezdődik. . Magyar lapot kérnek Innsbruckba. Egy magyar származású jezsuita ápoló meg­ható szeretettel ir a magyar sebesültekről. Felhívásában azt mondja, hogy mint ápoló szorongó szívvel várja a sebesülteket, hogy vájjon lesz-é köztük magyar? És volt. Volt a Tisza vidékéről, Zalából és Szatmár tájéká­ról. De földieinknek hiányzik valami. Magyar újság, magyar könyv. Az az van, de kevés. Kath. újság pedig egy sincs stb. Az egy magyar jezsuita ápolót szeretettel üdvözöljük innen a szőke Szamos partjáról, hálás szív­vel köszönjük ápoló munkáját és jelezzük, hogy lapunkat nyomban megindítottuk „Für ungarischen Verwundeten“ Innsbruck (Tirol). K. u. k. Garnisonspital No. 10. Abt. XII., a honnan a magyar jezsuita páterek majd el­juttatják Innsbruck 16. kórházban szenvedő honfitársainknak a hazai küldeményeket. Vigyázzunk az asztalkendők hasz­nálatánál! Nincs hatalmasabb óvszer a ko­lera ellen, mint — az elővigyázat. Az asztal­kendők azon tárgyak közé tartoznak, melyek az emberi szájjal, ajakkal, kézzel leggyak­rabban és legközvetlenebbül érintkeznek. Te­hát . . . felesleges több és bővebb magyarázat. Több városban már betiltották a kávéházak­ban, éttermekben a járvány idején az asztal­kendők használatát és papír vagy vattelin szalvétákat rendeltek el. Mindezen óvintéz­kedésekkel kapcsolatosan legjobb védelem a szigorú önvigyázat. Mi magunk óvjuk legin­kább magunkat ... a kolerának legközvetle­nebb terjesztője ellen. Hivatal a sebesült hősöknek. A ke­reskedelmi miniszter rendeletet intézett az államvasutak szolgálati főnökeihez, amelyben felhívja őket, hogy a vasútnál megüresedő i azokat az állásokat, amelyeket a törvény az igazolványos altisztek számára rendel fentar- tandónak, csak föltétien szükség esetében és akkor is csak ideiglenesen töltsék be. A háború végeztével, a leszerelés után ugyanis ezeket az állásokat olyan altisztekkel töltik majd be, akik a háborúban megsérültek és igy katonai szolgálatra képtelenekké váltak, de polgári szolgálatra még alkalmasak. Nem szabad telefonon riasztó hí­reket terjeszteni. A kereskedelemügyi mi­niszter a riasztó hírek terjesztőinek a távbe­szélő használatából való kizárása tárgyában a következő rendeletet bocsátotta ki: „Az utóbbi időben ismételten előfordult, hogy egyes távbeszélő-előfizetők olyan riasztó hí­reket terjesztettek távbeszélő utján, a melyek minden alapot nélkülöznek és a hadiesemé­nyekről kiadott hivatalos értesítésekkel hom­lokegyenest ellenkeztek. Figyelmeztetem a közönséget, hogy az ily közlésektől tartóz­kodjék és megjegyzem, hogy a posta- és tá- virdaigazgatóságok utasítást kaptak, hogy ily esetekben az illető előfizetői állomást a hasz­nálatból zárják ki.“ Klerikusból aktiv katona. Nagyvá­radról írják : Görög Pál, a helybeli latinsze­minárium harmad eves növendéke az idén a szeminárium helyett a csatamezőre ment és beállott katonának. Társai levelet kaptak tőle, amelyben azt Írja, hogy a magyar emberek háborús kedve az ő szivét is megejtette, fegy­verrel kívánja szolgálni édes mugyar hazáját és jelenleg suhogó reverenda helyett csuka­szürke egyenruha feszül a mellén. Mire van igen égető szükségük a mi harczoló katonáinknak ? E kérdésre idézzük Krausz Alfréd altábornoknak a ma­gyar közönséghez intézett e kérelmei: — A hideg beáltával katonáinknak — a kik földbe ásott árkokban heteket töltenek — meleg ruhadarabokra rendkívül nagy szük­ségük lesz. Hasmelegitőre, csuklővédőre és hósapkára különösen. Bizalomteljes szívvel kérem a magyar közönséget, hogy ezeket a melegítőket mielőbb csinálja meg és küldje­nek ide nekem magyar részről mindegyikből még ötvenezret. — Hiszen a legnagyobb részének már mindez meg is van, de minden katonát el akarok látni e holmikkal és igy még ennyire van szükségem. Bizonyos vagyok benne, hogy a magyar közönség nagyszerűen harczoló katonáinak jó szívvel lesz ilyen irányban segítségére. Nem is gondolják hogy meny­nyire fontosak az ilyen melegítők. Azért még egyszer nagyon kérem az urakat1 hogy tol­mácsolják a kérésemet. Szomorú halál. Szomorú halál ragadta el Csizmadia Józsefet a mármarosi harcztéren. Hivatalos irás jöt a városházára, melyben Troknya Ferenc, a técsői állomás osztálypa­rancsnoka jelentette, hogy’ Csizmadia József, a szatmári 12. gyalogezred népfölkelő had­nagya két napi kínos betegség után e hó 14-én Técsőn elhunyt. Holttetemét ugyanott helyezték örök nyugalomra e hó 15-én. Az elhunyt Csizmadia József a Szatmári Egye­sült Bank és Takarékpénztárnak vol a czég- vezetője. Széles körben ismerték, szorgalmas, munkás ember, akit éppen ezért sokan be­csültek is. Értesítés. A szatmári irgalmas- nénék anyaházában fennálló tanin­tézetekben az oktatást novemberben megkezdjük. November 2-án lesznek a fölvételi és javító vizsgálatok, 3-án a „Veni Sancte“, az iskolai év megnyitása és az oktatás megkez­dése, tehát a növendékeknek 2-án itt kell lenniök. Az irgalmas nénék elöljárósága. Lelketlen emberek. Nincs benne két­ség, hogy az általános és hihetetlenül gyors pánikba, megrémülésbe lelketlen emberek kezei is belejátszottak. Különösen a vidéken, a falusi népnél. De itt városunkban is. Ezek a lelketlen emberkupeczek szándékosan ter­jesztették a rémhíreket. Egyenesen avval a czélzattal, hogy a menekülő lakosok kótya- vetéljék el ingóságaikat. Bútoraikat, beszer­zett télire valójukat. Sőt jószágaikat, szarvas- marháikat, lovaikat stb. Esetekről beszélnek, hogy ingatlanokat is. Mások uzsoráskodtak a pánik napjaiban vagy — zálogház tulajdo­nosokká tették magukat — fojtogató kama­tok biztosításával. Most a szatmári kir. ügyész nyílt felhívásban kéri a közönséget, a népet, hogy ha ily lelketlen emberekkel dolguk volt vagy van —_ juttassák az adatokat a kir. ügyészséghez. És ezt a kizsákmányolt la­kosok tegyék is meg. Félre minden titkoló- dással, álszégyennel; le kell ezeket az em- berkupeczeket rántani. Készül a katonák téli ruhája. Az. orszok bizonyára fel vannak készülve a téli hadjáratra, de a mieink katonaköpenyege nem elég védelem az orosz időjárás ellen. Az ag­godalmaskodókat megtudjuk vigasztalni. Mert a hadvezetősóg okos előrelátással, bundát ké­szíttet a katonáknak. Sok százezer, talán millió bunda is készen van már s gyors menetben elkészül a többi is. Minden katona meleg bundát kap térden alul érőt, bárány­bőrrel bélelve. Az oroszok ilynemű felszere­lése messze mögötte marad a mienknek. A

Next

/
Thumbnails
Contents