Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-21 / 42. szám
‘Szatmár-Németi 1914. október 21.. HETI SZEMLE 3 valevő, hogy Oroszország és a római Kúria között konkordátum áll fenn és az itt uralkodó felfogás szerint az ügyet az orosz birodalom vatikáni képviselőjének a pápai állam- titkársággal kellett volna elintézni. Ugylát- szik, hogy ezt Nelidow, a mostani vatikáni orosz követ is érzi, mert mióta Oroszországnak az érsek ellen irányuló intézkedései nyilvánosságra jutottak, aggodalmasan kerülni látszik a vatikáni köröket. Ilyen módon a Vatikán diplomácziai akciója ebben a kinos ügyben nagyon nehézzé vált, de — amint mértékadó helyeken határozottan beszélik — nem fog elmaradni. A külömbség. Egy hir szökött a minapában szemünkbe. Az elesett franczia katonákról, főleg ifjú katonákról szóló hir. Azt mondja ez a hir, hogy az elesett franczia katonáknak tarsolyájában, ruhájában a leg- frivolabb olvasmányokat, füzeteket és leg- ocsmányabb képeket találnak. Sajnáljuk, mély bánattal halljuk ezt a hirt — a szerencsétlen franczia felebarátunkról. Mily Jcülömb- ség. Mily vigasztaló reánk nézve, hogy a mi katonáink, mint azt számtalan esetben közvetlenül tapasztaljuk, a maguk kis pénzükön imádságos könyvet vesznek. Vagy ajándékba kapott imádságos könyveket visznek magukkal a harctérre. A Sz. I. Társulat alig győzi szállítani az imádságos könyveket, melyeknek példányait maga az ősz király is megszemlélte és róluk elismeréssel nyilatkozott. A mi katonáink szent érmekért esengenek, azoknak ezreit és ezreit kapják a zárdákban, a plébániákon és templomainkban. A mi elesett katonáink mellén a szent keresztecs- kéket találják száz és ezer esetekben. Ezeket a keresztecskóket édes anyjuk, hitvesük, jegyesük' tűzték dobogó szivük felé- A mi katonáink templomainkból, gyóntatószékeinkből indultak a csatába ... A mi katonáink imádságainkat kérték . . tőlünk ; ott a csatatéren ők maguk is imádkozva rohannak a tüzbe . . . Igenis ez a külömbség. A szerajevoi tárgyalás. A háborúnak morajai közül is kihallatszik egy vadállatnak, a trónörököspár gyilkosának vallomása az igazságszolgáltatás terméből. Cabri- novics, az egyik vádlott bevallotta, hogy a kijelölt merénylőt bemutatták Sándor szerb trónörökösnek, akivel beszélgetett. Hogy mit beszélgettek, azt nem árulja el a merénylő: de mindenki elképzelheti, hogy nem az időjárásról és a terméskilátásokról folyt a diskurzus. Ez a vallomás kétségtelenné teszi most már, hogy nemcsak szerb állami tisztlélektanilag ítélek. Lelki állapotot rajzolok. A nöpsichologiája kezembe adja a kulcsot, a mivel a, menekülő nő lelkének mélyébe tekinthetek. És megláthatom ott azt a magas és tisztaságos szentséget, mely előtt meg kell hajolnunk. Hogy vannak a kiknek lelki világában árnyak, errotikumok is vannak, az mitsem változtat e világnak alapjaiban. Csak az az egy előttem biztos, hogy mi a nő menekülési jogosságának psichologiája. Én utaztam a máramarosi otthonba visszatérő nőkkel. S láttam a nő lelkében küzdeni a félelmet, (a mivel még mindig eltelve volt a megriadt lélek) az otthonba vajó vágyás édesen gyötrő boldog gondolatával. És én megértettem a magyar nő világát ... a mostani világban. * És előttem van, mint valami mozgó kép . . Lemberg ősz érsekének egész sorsa. Sorsának lélektani folyamata. Bámulom bátorságát. Aggságában is nagy lelkét. Mint akar helyt állani a nagy igének : ahol a nyájak, ott a pásztor helye is. De a hívek maguk belátják, hogy vannak esetek, mint ez is, mikor a gyakorlat éppen az elméletben czélzott szándékot üti agyon. Kérlelik menjen . . Az ősz ember marad. S mi történik ? Hogy éppen nem maradhat híveivel. Elfogják. Fogságba vetik'. Elhurczolják az aggastyánt. S talán kényszeríteni fogják, hogy tagadja meg a hitét. Fönséges, isteni sugaraktól környezett jelenség. De vájjon reális értékben, éppen a hívek, az ügyek, a még bizton remélhető és visszatérő normális élet folytatására okos, czélszerü és Istentől kívánt martirságe? Mikor annak az egyháznak, azoknak a híveknek éppen ő reá, az ő megmaradt testi ereviselők voltak beavatva a merényletbe hanem a gyilkosságnak egyenesen a Karagyor- gyevicsek voltak értelmi szerzői. Szép czim- boraság igazán. Nagy hatalmakhoz méltó czimboraság. Hiszen a szerajevoi merénylők az a másfél tucat elvetemült gazember hozzátartozik a mi ellenfeleink táborához. Megindítója annak a világháborúnak, melynek felelőségét ezek a gaz gyilkosokat illetőleg orgyilkos országot támadó orosz és franczia- angol fogja viselni mindörökre. Ez a tárgyalás befog világítani a történelem világába és sulylyal fog nehezedni a szörnyű ítéletre, mely megoldja a felelőség nagy kérdését. A háború. Az oroszok rabló betörései Már- marosba . . minden részletében jellemzi az orosz hadsereget. Ez a betörés megcsufol minden katonai fogalmat. Ez a barbárok eljárására tér vissza. Nem csak a rombolást értjük, a mit még a háború eseteivel szemben érteni lehetne. Hanem a lakossággal szemben tanúsított embertelen eljárásokat és a legáltalánosabb emberi tekinteteket, miket embernek védtelen öreg nőkkel és gyermekekkel szemben tanúsítani kellene, ha soha a kultúrának egyetlen sugara sem érintené. Ökörmező, Bocs/có, Rahó, Lonka, Vizköz, Majdánka Repenye és sok más községek úgy szólván porszemek a nagy világháború színterén. De ezeken a kicsi p.ontokon, ezekben az apró összezúzott kis tükördarabckban is örök szégyene fog maradni az orosz hadsereg barbárságának a modern hadviseletben. Még most nem is lehet teljes képet alkotni az oroszok mármarosi pusztításairól s ha a pillanatok hatása alatt nagyítottnak látszanak a jelentések, megérthető jól péld. Nyegre' László főispán jelentéséből, mikor azt mondja, hogy az oroszok visszavonulásukkor a Visó völgyében a házak nagy részét felperzselték az Iza völgyében pedig a hátakat szétrombolták. És igy tettek, amerre csak vissza kellett vonulniok, szaladniok. A kép mindenütt egyformán borzalmas ; az orosz gazság mindenütt felháborító. Felforgatás, rablás, házak szét- rombolása és embertelenségek. Megtették azt hogy mikor pl. Ökörmezőre bevonultak : jelentették a lakosok, hogy a hórházban egy beteg és egy sebesült katona van. Ezeket az oroszok agyonlőtték. Hitelesen be van be van igazolva, hogy nem kiméltók az asz- szonyokat, leányokat sem. S ha valamit nem jére és lelki nagyságára leszen szükségük. Oh, hányszor kérlelték a bujdosó első keresztények öreg szent Pétert: vigyázzon drága életére, melyre nekik oly nagy szükségük van még. És elrejtették. És vigyáztak reá, ne hogy veszély érje . . . Bocsánat e kitérésért. Mikor láttam a máramarosi papságnak szomorú, sőt rettenetes helyzetét; mikor beszéltem velük ott és itthon . . ezek az eszmék rajzottak lelkemben. Nem tudom megállani, hogy le ne Írjam. Ne bántsátok e bujdosó, menekülő embereket és részvéttel legyenek irántuk. Hiszen püspök, pap . . a helyzet egyforma. Tehát itt is a lélektani indokok mellett mily szépen megférnek az okosságnak, a belátásnak törvényei. Okosan, hősiesen cselekedett a máramarosszigeti íőesperes, hogy adott körülmények közt úgy cselekedett. De ugyan ez a törvény érvényesül azoknál is, a kik híveik számára még vissza kell, hogy vigyék munkás életüket. Adja Isten minél előbb. Igazságtalan lennék azonban, ha a muszkagenerálist még egy dicsérő szó nélkül hagynám. A mint a jelenségek teljes összevetéséből megállapítható — és ezt Nyegre főispánnal folytatott igen érdekes eszmecserénk folyamán megállapítottuk, a mi muszka generálisunknak sorsunkra nézve igen szerencsés, előkelő, nyugodt temperamentuma, egyénisége, felfogása volt. Hogy vájjon mi szándéka volt a jövőre nézve, ha királysága még sokáig tart — azt most ne firtassuk. De hogy bemutatott egyénisége a hároranapi és egész esemény lefolyására szerencsés volt, bizonyos. Egy fenhéjázóbb, tüzesebb, a dolgokat nem mérlegelő, elbizakodott natura . . esetleg más helyzetet teremthetett volna. pusztíthattak el, azt kiszórták az utczára zsákmányul a belső orosz lakosságnak. Á lakosok kínzásától sem tartózkodtak ; a foglyul ejtett szerencsétleneket puskatussal agyba főbe verték, házakat gyújtottak fel. Két zsidó leány bele is halt embertelen vad- állatias kegyetlenkedéseikbe; az áldozatukat alig tudták eltemetni. Ezeket az itt elmondottakat mind olyan tudósításokból adjuk, melyek cenzúrán mentek keresztül. Bár túlzottaknak bizonyulnának, de írttól tartunk majd még borzalmasabb képek kerülnek napfényre. Az oroszok Aknaszlatinán. Az oroszok mszigeti vizitelésük előtt tudvalevőleg Aknaszlatinán szerepeltek. Kabolya Polyána (Gyertyánliget) felől jöttek s lehettek úgy 3—4 ezren. Mikor a falu alá érkeztek hárman : a róm. kath. plébános, a gyógyszerész és a jegyző az orosz katonaság elé mentek. A paraucsoló tisztet felkérték, kímélje a közönséget, mert itt békés polgárok laknak. Az orosz kapitány meg is Ígérte. A mint az oroszok a községháza elé értek egy 50 éves ruthén asszony elárulta, hogy az erdőben magyar katonák vannak. Az orosz kapitány járőrt küldött, a mieinket lefegyverezte. 75 magyar népfölkelő került fogságba. De csak rövid időre. Most az orosz tisztikar a plébánián ütött tanyát. Vacsorát főzettek és megkezdődött a pezsgőzés, borivás a magukkal hozott készletből. Rövid ideig a plébánosnak gyógyszerésznek és jegyzőnek is részt kellett venni a vacsorában, de aztán elküldötték őket. A faluban lakó ruthének már javában fosztogattak, az oroszok csak élelmet harácsoltak. A jegyző panaszt tesz a kapitánynak a ki azt mondotta, hogy az orosz katona csak élelmet szed. A többiről ő nem tehet. Az oroszok már megérkezésükkor 10 ágyút- állítottak fel a bányák mellett és lövészárkokat is ástak. így telt kinos bizonytalanságban f. h. 6:áig az idő, mikor a mi katonáink egyszerre három oldalról támadták az oroszt. Megkezdődött az ütközet, mely este 6 óráig tartott. A pap, gyógyszerész és jegyző az ütközetet végignézték. Az oroszok aztán lassan megkezdették a visszavonulást. Elmenőben meg integettek a papnak, jegyzőnek, gyógyszerésznek. Az oroszok elvonulása után a mi katonáink bejöttek mindjárt a községbe. Rátették kezüket a zsákmányra. Az otthagyott 200 mázsa zabra 27 lóra, fegyverekre és foglyul ejtettek egy sebesült orosz tisztet, a kinél 12. ezer korona értékü^orosz és magyar pénzt találtak Az ütközetben a mieink nem nagy veszteséget szenvedtek. Az áruló orosz asszonyt Szigetre vitték, valamint a 75 magyar fogoly is szabaddá lett. Az oroszok a sóbányák gépeit megrongálták a Tisza hidját felgyújtották, de a bíró idejében eloltotta. A lakásokban bizony némi kár esett. A templom sértetlen maradt. Csak egyik falat ütötte meg egy sbrapnel. Az oroszok Rahón. Október 2-án d. e. 10 órakor vonult be Rahóra az ellenség. Első dolga volt, hogy feltörte a boltokat és korcsmákat. A tisztek parancsot ,adtak, hogy bántani senkit sem szabad. _ És ételt, italt vihetnek a honnan tudnak. Étel ital hamar elfogyott és valahogy megtudják, hogy a rutén harangozónak rablott bora van. Nosza, követelik tőle, hogy adja ki. Ez vonakodik. Erre a kozákok agyonszurták a harangozó feleségét, a harangozót megsebesítették. Két hétig voltak itt a kozákok. Aztán kivertük. A vasút most már Rahóig közlekedik. Rahó környékén a mieink ezer kozák lovat fog- dostak össze.- A rombolás pusztítás itt nem olyan nagy. Mármarosból kivertük az oroszokat. Az oroszok utolsó csapatai átmenekültek a’ határon. Kőrösmező felszabadult. Rohanásuk közben Kőrösmezőt felgyújtották. Sebeikben itthon elhunyt vitéz katonáink sírhelyéről a síremlékeket gondozó kőniggratzi bizottság azt a szép gondolatot vetette fel, hogy a harczban sebesült és itthon elhunyt hősöket egymás mellé temessük el. Ezt a nemes gondolatot magasabb helyen is pártolják. Talán a mi kegyeletünk is megvalósíthatja ezt a szép ideát.
