Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-14 / 41. szám

Szatmár-Németi 1914. október 14.

Ez a csuda fog végbemenni most a mi kálváriás hadi utainkon.

Jól van. Beszéltünk mi a jóról, a rosszról, dicsőről és leverőről. Ágyunknak világdicsőségéről és népfölkelőink fegyvereinek gyengeségéről. Majd okolunk. Majd — talán éppen az ellenség ad nekünk reá pénzt.

De egy bizonyos!

Ám egy tagadhatlan!

Hogy az egység meg van. És ez a mi Istenünknek, a mi hitünknek és győzelmünknek az egvsége.

... És mikor ott láttam azt a kis barna gyermeket. A lengyel legionistát, már őrmestert. Szemében a nagy szabadságnak és életérzet diadalával.. lelkem szinte megittasodott. Á sarok asztaltól nézi egy menekült hölgy és férfi . . Nézi ,. nézi a mint ez a kis csu- dás gyerek sürög forog. És elég hangosan mondja a férfi feleségének.

— Ez van egy katona?

Akkor szerettem volna nekik odakiáltani:

— Igen . . ez katona. Ez hős. És nem puli. És ilyennek kell lennie a magyar ifjúnak is. Mert lehet. Lesz. Pubikat többé nem nevelünk. (Majd még találkozni fogunk egy ilyen hőssel, lengyel ifjúval . .) És nem lesz olyan megkülönböztetése a nemzet ifjúságának :

— A harcztéren . . . hősök.

— És itthon marad . . . hüsölők.

*

Két órakor d. u. elmentem Sziget plébánosához, a főespereshez. Már öleléssel várt.

Ott találtam a vármegye főispánját. A ki legutolsó perczig Szigeten maradt. És a legelső perczben, a mint az első vonat a városba beérkezett visszajött

Világi és egyházi hatóság egymás keblére borulva.

Egyik magyar (?) lapunk azt irta a minap, hogy félő: Franczia ország újra klerikális lesz. Mert Franeziaország újra imádkozik. (Folytatom.)

Bodnár Oáspár.

A huszár és a kozák.

Érdekes 'jelenet játszódott le a napokban a debreczeni pályaudvaron. Orosz foglyokat szállítottak az ország belseje felé, s a szállítmánnyal Debrecenben és megpihentek. A muszkák élénk érdeklődéssel néztek ki a vaggonokból, miközben az egyiknek a szeme megakadt egy, a pályaudvaron sétáló huszáron. Félelemmel, vegyes bámulattal nézte és odaszól az egyik társának :

— Huj, Matyasovszki, Hujhuj 1 A huszár odanézett, majd fenyegetőleg közeledik feléjök s odakiáltott, miközben peczkesen kihúzta magát.

— Hát osztán ilyet akartok ölni, mi ? (S magára mutatott,)

Nem tudni, az oroszok értették-e, vagy gyanitották-e, hogy mit kérdez a huszár, csakhogy igenlőleg bólintottak rá.

Több se kellett a huszárnak, dühösen a kardjához kapott s odaugrott feléjök. Ám az orosz sem volt fest, idejében úgy leugrott társai közé, mintha puskából lőtték volna. A vitéz huszár pedig nem tehetvén másat, megfondirozva tovább ballagott.

A szivárvány.

Kora, hajnali idő volt. Megy előttem egy csapat falusi ember. Népfelkelők. A régi honvéd-laktanyát keresik, a hol jelentkezniük kell. Borult az ég. Ólom fellegek úsznak. Egyszer csak szemükbe tűnik a nagy, hatalmas ivü szivárvány. Csudás szépségével. Örök szép színeivel. Szelíd, biztató képével.

— Látod ezt a szép szivárványt, mondja az egyik.

— Látva-lálom, felel a másik mindannyi nevében.

Egy öreg ember is van köztük. Apa lehet. Vén szempárjával ő is elmerül a csudás látványba és igy szól:

— Lássátok, Az a szivárvány most csak a mi egünkön van. Az ellenség nem láthatja. Jíem is értené meg. Az csak mi nekünk szól:

— Nem veszünk el. "Győzünk !

A háború.

Békét sürget a szerb sajtó.

A Nisben megjelenő Naiodna Liszt a legerélyesebben sürgeti a békét s legutóbbi számainak egyikében élesen támadja a Pasics kormányt a zilált közegészségügyi állapotok miatt is. A nevezett lap többek között ezeket Írja :

— Az osztrák és magyar és német hadsereg offenzivája, úgy látszik, az orosz hadsereget is meglepte. De különösen meglepte az orosz hadvezetőséget a német seregek felvonulása a keleti harcztérre, amellyel ugy- látszik, teljesen kiegyenlítették azt a tulsujt, amivel az orosz hadsereg eddig az osztrák és magyar hadsereggel szemben előnyben volt. Az egyesült osztrák és magyar és német hadsereggel szemben pedig igen súlyos helyzete van az orosz hadseregnek és ezt annál is inkább kénytelenek vagyunk elhinni, mert hiszen az oroszok maguk is beismerik, hogy a monachia hadseregének harcmodora felülmúlja a legvakmerőbb támadásokat. Ugy- látszik, hogy a helyzet most már elérkezett a legkritikusabb stációhoz s minél mélyebben ereszkedünk bele a háborúba, annál többet fogunk veszíteni. Itt a kormánynak most már nincsen hallgatni valója, hanem gyorsan meg kell tenni az utolsó lépéseket is arra, hogy a rettenetes veszedelmet, amely nemzetünket fenyegeti, minél előbb lokalizálják. A közegészségügyi állapotok ijesztő mérveket öltenek az egész országban.

A háború napjai.

Szeptember 8. A szerb Timok-hadosztály megsemmisítése újabb részletes hírek szerint igy folyt le: a szerbek szeptember 5-én éjjel több helyen átkeltek a Száván, körülbelül 10—I2_ezeren s a sötétben Ruma felé nyomultak előre. A mieink Ruma körül félkörben várták őket, engedték előnyomulni, kedvező pillanatban a félkör előre nyomult s nagy tűzharcot kezdett. A tüzérség, mely Sasinczi és Jarak községek közt jól védett magaslaton foglalt helyet, felrobbantotta a szerbek rögtönzött Száva-hidját é^ megkezdte a tüzelést a szerb csapatok ellen, melyeket a mieink erős tűz alá fogtak. A szerb seregot neki nyomták a Szávának, úgy hogy csaknem teljesen megsemmisült, igen sokan a vízbe fúltak s aki el nem esett vagy meg nem sebesült csaknem mind megadta magát. A szerb főhadiszállást áttették Kragujevácz- ból Valjevóba. — A franczia harcztéren Mau- beuge erőd megadta magát a németeknek, 40 ezer főből álló helyőrsége foglyul esett, köztük négy tábornok, négyszáz ágyú, sok hadiszer a németek zsákmánya lett. A Páris védelmére szolgáló franczia hadsereg néhány előretolt csapata és a német hadsereg jobb szárnya között egyre nagyobb arányt öltő ütközetek kezdődnek. II. Vilmos császár nyomatékos tiltakozó iratot küld Wilsonnak, az egyesült államok elnökének amiatt, mert, a francziák és angolok a nemzetközi egyezmények ellenére dum dum golyókat használnak és a belga lakosság válogatott kegyetlenkedéseket követ el a német katonákon. Az ebből származó megtorló rendszabályodért, melyek ezt a háborút a legkegyetlenebbek egyikévé teszik, a felelőséget a belgákra és a francziákra hárítja.

Szeptember 9. Lemberg körül uj csata kezdődik. Parisból érkezettt hírek szerint Pá- ristól nem messze keletre nagy csata folyik.

Szeptember 10. Lemberg mögött elhelyezkedett hadseregünk uj offenzivába fogott, mely igen nehéz küzdelmek közt lépésről- lépésre halad előre. A francziaországi harcztéren a Marne-folyó mellett és rajta túl az ellenség üldözése közben előnyomult német csapattesteket Páristól keletre, Párisból és Meaux és Móntenirail között túlerőben levő ellenség támadta meg. A németek két napig tartó nehéz küzdelemben feltartóztatták az ellenséget, sőt sikereket is értek el. Midőn azonban uj, erős ellenséges csapatok közeledését jelentették, a németek ezen szárnyát visszavonták. Az ellenség nem követte a visz- szavonulókat. A német csapatok ezekben a harczokban 50 ágyút zsákmányoltak és né____ „HETI SZEMLE“

3

há

ny ezer foglyot ejtettek. A Verduníól nyugatra levő bsapatok még mindig harczolnak. Joachim porosz herczeget a német császár fiát, ki mint parancsőrtiszt teljesített szolgálatot a csatavonalban, egy srapnell-lövés megsebesítette.

Szeptember 11. Lembergnél a csata folyik. A délkeleti hadszíntéren, mialatt mi a Drinán átkeltünk, a szerb- hadsereg egyes részei betörtek a Szerémségbe, a hol a támadás elhárítása megindult. — A keletporoszországi harcztéren a finnországi 22. hadtest kísérletet tett arra, hogy Lyck felől beavatkozzék a harczba de vereséget szenved.

Az oroszok Máramarosszigeten A

sajtó és közönség arról a nehány napról, mig az oroszok Máramarosszigeten tartózkodtak úgy ir vagy beszél, mintha a várost kiürítették volna. Vagy át adták volna. Nem ez történt. Hanem — mint a máramarosí főispán mondotta: Máramarosszigetet nem kiürítették és nem átadtuk, hanem egyszerűen nyílt városnak nyilvánítottuk s csapatainkat kivontuk onnan. Tartottam tőle, hogy az oroszok kivonulásukkor felégetik a várost. De kellemesen csalódtam. Máramarosszigét nem szenvedett tulajdonkép a muszka bevonulástól, mint környéke, főleg pedig Bocskó, a miről csak későbben lehet majd tisztaképet szerezni.

Kiverjük az oroszokat az ország határain túlra. A Mármarosszigetről kiszorított oroszok most már az utolsó erőfeszítéseket teszik. A mai nap folyamán a helyzet ez: Toronyánál az ütközet folyik, Kaszómezőt Csapataink visszafoglalták. Terebesfehér- pataknál az oroszok vereséget szenvedtek és menekülőben vannak.

Ezen hivatalos czenzurán keresztülment híradás mellett a Szamos szerl^sztője a közönség számára ezeket jelenti :

Az oroszok Toronyéról nagy vereséggel kivonultak. Csapataink kiverték őket fedett állásaikból. Tüzérségünk toronyai ütközetben hősiesen kitüntette magát.

Az oroszok üldözése a határ felé feltar- tóztathatlanul erélyesen folyik.

Ma délután az oroszok átlépték a gali- cziai határt. Előőrseink Wyszkow és Lud- vikowka felé követik őket a galicziai területen.

Csapataink Toronyánál három oldalról támadták meg az oroszokat, akik mindinkább alábbhagytak az erélyesen megkezdett védekezéssel, végül eszeveszett futásban menekültek ki a határon át.

Néhány itt rekedt kóbor csapaton kivül komoly orosz katonaság nincs Toronya környékén. Ezekkel a kósza kozákokkal pedig járőreink rövidesen és könnyen fognak végezni.

Az „untauglich“ Kinizsi.

Szegedről Írják a lapok : A király hivó szavára bejöttek a bus magyarok Szegedre. Nótásan, énekszóval, mint a kikre fölviradt a nagy vitézkedés napja. Az Ökrös Csepreg- hyek, Nacsák, Szijjártók, Gombkötőt meg a többiek mind bejöttek Szögedébe, hogy elmenjenek a muszkára meg a ráczra. Eljött Makóról egy nagy darab ember, a ki a harmadik honvédhuszárezred tartalékosa lett. Fölhúzta a magyar a király ruháját, fölkötötte a fringiát és lovat kapott maga alá. Nagy hatmarkos lovat, de hiába, a ló az első rukkolásnál megroppant. A mikor már a harmadik lovat Toppantotta meg a vitéz, rászólt a kapitány :

— Mi baja magának ?

— Nekem semmi! A lóba van a hiba 1

— De hisz mind megrogyik alatta 1

— Egy csöppet nyomós embör vónék I

Megmázsálták huszárt. Kiderült, hogy

százhúsz kiló a súlya. Rá is förmedt az ez- redorvos:

— Mit evett kend annyit?.

Nem ettem én semmit. Éppen, hogy csak ivós voltam.

Kiszuperálták a huszárt. A mikor megkapja az írást, forgatja, nézi majd fölsóhajt:

— Egy Kinizsi Pál lett volna közietek, azt kihajítjátok 1