Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-30 / 39. szám
XXIII. évfolyam. Szatmáp-Németi, 1914. szeptember 30 39. szám ELŐFIZETÉ-Sí ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Dr. I Siikkfiv Kálmán szemináriumi vice-rector czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kOzlése S korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdán. Himnus. Isten segíts ! királyok Istene ! Emeld fel hozzád a király szivet, Értelme legyen mint napod szeme, Hogy végig lássa roppant helyzetét, Hogy aki fényben milliók felett van, Legyen dicsőbb erényben, hatalomban. Isten segíts ! népek Istene ! Tedd jóra munkássá e nemzetet, Hogy amihez fog óriás keze, Végére hajtson minden kezdetet. Add, hogy mit emberész és kéz kivihat, Ne várja mástól mint szerencsedijat. Isten segíts ! országok Istene ! Ruházd fel áldásoddal e hazát, Hogy mint az őskor boldog édene, Dusán virítson bérczen, síkon át. És mig keblén a hűk örömben élnek, Pallost mutasson fondor ellenének. Isten segíts ! szabadság Istene! Add, hogy megértsük e nagy szózatot, Adj csüggedetlen szivet is vele, Hogy tűrni tudjuk, mint szent közjogot; Tiszteljük azt a törvény érczszavában, S ha víni kell, a vérnek bíborában. Mindenható egyesség Istene, Ki összetartod a világokat, Engedd, hogy bármi sorsnak ellene Vezessen egy nemes s nagy gondolat, Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára. Vörösmarty Mihály. * Október 4-én, a reánk következő vasárnapon lesz a mi agg királyunknak, Ferencz József Őfelségének neve napja. Ez a nap a koronás király iránt való hódolat napja volt mindenha. A mostani, a vasárnapi névünnep a történeti időnek, a monarchia csudás összefor- radásának, egységes érzelmeinek nagy ünnepnapja. Ennek az ünnepnek középpontjában az az ősz fejedelem áll, a kinek a Gondviselő Isten azt a történeti hivatást adta élte alkonyán, hogy megharczoljon a hamissággal és diadalra juttassa az Igazságot. Hogy egy jobb, istenesebb és emberiesebb világba vezesse és lássa még az ő hü népét. Ennek a kegyelemnek hatása alatt e történeti napnak előkészítésére és üdvözlésére nem tűzhetünk a mi szerény lapunknak élére hatalmasabb, közérthetőbb és az emberi tolinak benső érzelmeket kiváltó ragyogóbb vezető czikket, mint a magyar nemzet költő királyának, Vörösmarty Mihálynak himnusát. Annak a költőnek himnusát, a kinek halálakor a „Religio“ azt irta, hogy költészete a keresztény eszmék tiszta forrásából fakadtak. A királyról és a nemzetről Írott him- nusa is abból fakadt. Az imádságnak szárnyaival égbe törő óda ez. A melyet méltán nevezhetünk a király és nemzet himnusának. Ez a himnus mintha várt volna a mai történeti időre. A mikor minden magyar lélekben, királyát szerető szívben a ke esztény igazság győzedelmének hite hévül. Ezt a himnuszt ma fogja megérteni igazán az a nemzedék, mely benne van és éli a nagy történeti időt . . királyával össszebo- rulva, szinte egymás keblére hajolva. Ennek a himnusnak nem szabad többé a magyar nemzet szellemi javainak bányájában, mint a legnemesebb éreznek szuny- nyadnia. Vagy csak olykor-olykor felhang- zania, zúgnia templomainknak boltivei alatt és iskoláink hazafias ünnnepein. A nemzet szivét, lelkét kell elfoglalnia. S innen a nemzet millióinak ajkaira kell jutnia, hogy visszhangozzék a hol magyar él, Istenben hisz és remél e hazán. S valahányszor felhangzik az „Isten áldd meg a magyart“; valahányszor végig hömpölyög e hazában a „Hazádnak rendületlenül“ : nyomában fel kell zúgnia a király éz nemzet himnusának is, hogymint óriási harangnak ébresztő szava érintse meg a nemzet lelkének húrjait. A gyermekét, az ifjúét, a férfiét és aggastyánét. A magyar nőnek szivét és leányainak lelkét. Ne nyúljunk — mint ezt némelyek jó szándékkal, királyunk iránt való hevülettel óhajtják— Kölcsey Himnusának már megszentelt soraihoz. A mi királyunk példát ad nekünk a múltaknak, a történeti emlékeknek tiszteletében. Ne nyúljunk mi sem a magyar nép himnusához. Itt van a király és nemzet himnusa a mi gazdag szellemi kincstárunkban, a költők pantheonjában. És meg van hozzá a méltó dallamunk . . . művészi zeneköltői kezek alkotásában Most vasárnap fog felhangzani Pataki Lajos zeneköltőnk uj dallama, mely- t Fá sztusz Elek. Egy uj otlhonnak, munkakörnek igaz vágyódása nélkül, szinte bucsutlan bucsuzás- sal hagyta itt városunkat három évtizedes munkássága után. Maradni szeretett volna még a munka harezterén 1 Mint a katona, a kit elismert szolgálata, érdemei után nyugalmasabb napokra vezényelnek . . megy ; de nyugodni nem tud, mert a harczi kürt még éjjeli álmait is megzavarja : úgy érezte magát a mi Elek bácsink is. Megriadt a nyugalom napjaitól. Az iskolának csengettyűjét hallja minduntalan. És elborul a lelke, ha látja, hogy az ifjúság iskolába megy vagy jő Nélküle. Nem hitt haladó éveinek. A nyugalmat ő csak a sir ölén tudta. S mig más két kézzel öleli át a nyugalom párnáját: az ő külön világában töviseket termel a jó „penzió“ is. Inkább elmegy tehát. Uj otthont, uj munkakört keres és talál. De irne pár év marad uj buzgalmára. Szívbaja igazolja, hogy a nyugalomra előbb volt volna szüksége, mint a hogyan az ő hajthatatlan akarata számította. * Senki sem tagadhatja, hogy Fásztusz Elek nagy, szép és maradandó életértékeket hordozott és váltott ki becsületes, puritán, szinte a túlzásig egyszerű lényéből. Hogy ő, mindig ő volt. És ő maradt — Fásztusz Elek. Hü önmagához, következetes elveihez, ügy elméletben, mint az elvek gyakorlásában. Ä mint azt a gyarló ember egymással összhangzásba bírja hozni. Nem hajlott. Hiszen a haladó évek, a csalódások tövisei, a belátás, távolságoknak jobban való kiismerése csaknem minden ember élete pályáján mutatnak fel változásokat. Engedékenységet, lágyságot, kibékülést. Fásztusz Eleknek kis világában ilyen tüneteket észre venni nem tudtunk. Az intránzingensek típusából való volt utolsó életnyilvánulásáig. És a hajthatatlanságnak képviselője. A kinek, mint római Káténak mindig egy konklúziója van: „Egyébként csak azt mondom, a mit mindig mondottam ős vallottam.“ Mintha neki a normális, mindnyájunkkal közös, általános világon kívül, világnézeten felül egy, külön világa volt volna. Külön világnézet^. És ebben a kis világban a maga külön mérlegén mérte a nagy világnak külső hálásait és sulykolt meg mindent, mielőtt valamit a,maga külön világába beillesztett. És ha egyszer beillesztette, ha az ő lelkének hitévé, meggyőződésévé vált: a szerint mért, becsült, pártolt minden jelenséget, véleményt, cselekedetet. Elveinek vódelmezésére — a harczoktól sem ijedt meg. Lapunk mai száma 8 oldal. Azért volt ő született ellenzéki. Konzervatív — a keményéből való. De nem visz- ketegségből. Nem az összeférhetlönek kihívó provokálásával. Benső, eredeti szükségességből. Az általa igaznak vélt esetek védelme- zése makaccsá tette. Neki az igazság sem kellett, hi lepel volt rajta. S gyanúba fogta, ha a szónak csalfaságaiba. játékos takarójába volt burkolva. Mi nehéz helyzetbe kerül, a ki ma az igazságot csak a maga szintiszta- ságában, hogy úgy mondjam meztelenségében tartja igaznak. S bizony e nehéz harczolás a mi Elek bátyánknak is osztályrészül jutott. S ilyenkor hasonlatos volt a rugóhoz, melyet mentői jobban nyomnak: annál erősebben pattan fel. Olyanná lett, mint a kazán, melyben az ő igazának tüze lobog. Szinte feíviharzott. Szeme lángban égett. Hangja harsogott és beszéde összefolyt. Nem takarom el én sem, vétenék Elek bácsinak elvei ellen, ha tenném, hogy voltak túlzásai. Kitengései . . a szélsőségek területeire. Voltak puritán lelkének elvei, melyek, mint az életképes, dús termésű fának egyes hajtásai : az élet érlelő napjához nem juthattak. Melyek éppen azért maradtak a reális élet számára elméletek, mert a gyakorlati életben nem érvényesülhettek. De egyről bizonyosak voltunk. Hogy ezek az elvek mindig tiszta forrásokból eredtek és ezek a hajtások életképes gyökerekből nőttek. * T
