Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-23 / 38. szám

4

„HETI SZEMLE

Szatmár-Ncmeti 1914. szeptember 23.

Kuvikné asszonyság megszólítja a szomszédasszonyt, kinek katona fia van.

(Az anya remeg.)

— Hát azt mondják: Jaj meg sem merem mondani. (Elkullog.) Az anya egy hétig a pokol gyötrelmeit állja. Végre levél jön a fiától hogy semmi baja, még nem is volt ütközetben.

(Rp. Kuvikné talpára égő parázs teendő. Hónalját pávatollal kell csiklandozni, hogy közbe nevessen. De az sem árt neki ha a lámpát vágjuk a fejéhez.)

*

Tessék elhinni, hogy nem komédia ez. Harcz, háború azok számára, a kiknek fejük még rendben van. A kik meg tudták őrizni a maguk lelkét . . az „Azt mondják“ hadseregnek tőreitől, fulánkjaitól s a kik elég bátrak arra, hogy ezeket az ellenséges gyászvitézeket le is terítik egy-kettőre.

Szégyeljék magukat kishitüek, a háború hitetlenei, sőt lelketlen hirharangjai. Kuvikok ... Kuviknék!

Azt mondják . . beteg lelkek azok! A háborúnak lelki sebesültjei.

Hát akkor fogjunk a gyógyításhoz. És pedig kíméletlenül. S ha máskép nem bírunk az „Azt mondják“ hadsereg nyelvbeteg katonáival ... el kell küldeni őket. Foglyokká

tenni ... Itt nincs más mód: Más gyógyítás.

*

Vagy jól van. Türjük. Szánakozzuk vagy mosolyogjunk rajtuk . . .

De ha előjön a győzelem napja, ha a nemzet diadal ünnepét fogja ülni, rekesszük ki a közösörömből. De nem ! Nem ! Csak készítsünk képeket . . . ezekről az „Azt mondják“ hadseregnek arczulatáról, fogvaczogó képükrül és tartsuk eléjük. Sokáig . . Arczuk pirulásáig „Gyávaságuk szánom bánomjáig.“

A mi háborúnk helyzetének jellemzésére röviden csak két czenzurán keresztül ment hiteles értesítést adunk :

„Nyugodt lelkiismerettel írhatom, hogy az összes frontokon háború mai szintuacziója (helyzete) olyan, amely végeredményt illetőleg teljesen megnyugtathat“.

Szünet a galicziai harcztéren. A

Morgen tudósitója jelenti: A szeptember 11-én este beszüntetett harczok után beállott szünet még tart. Ezen egész hét alatt nem történt semmiféle nagyszabású támadás az oroszok részéről, akik csak lassan és igen óvatosan végzik mozdulataikat. A nagy harczmezön az időjárás a mi csapatainknak igen kedvező. A legutóbbi napok nagy esőzései folytán Oaliczia összes folyói annyira megdagadtak, hogy csak a legnagyobb időveszteséggel és fáradsággal járhatók.

(Min iszterelnökség sajtóosztálya.)

A háború napjai.

Augusztus 30. A galicziai nagy csata még eldöntetlenül folyik tovább. A Bug és a Vieprz között előnyomuló seregünk megtámadja a Cholm vidékéről szembenyomuló erős orosz hadsereget; makacs, részünkre diadalmas harczok kezdődnek Zamoscnál, valamint Tomaszovtól északra és keletre. A németek Ortelsburg körüli nagy csatája mind nagyobb arányúnak mutatkozik, több mint 30,000 orosz esett német fogságba. A németek az oroszokat három oldalról fogták körül és visszavetették a Mazuri mocsarak vidékére. A német csapatok elővédje már csak 120 kilométerre van Páristól; Liliéből kivonult a franczia katonaság.

Augusztus 31. A németek győzelme Gilgenburg és Ortelsburg tájékán sokkal nagyobb arányúnak bizonyult, mint ahogy kezdetben hitték. Hetvenezer orosz került német fogságba, köztük mintegy 300 tiszt, s az oroszok egész tüzérségi anyagát megsemmisítették. A németek tovább üldözik az oroszokat kik közül igen sokan a mocsarakban pusztulnak el. II. Vilmos császár köszönetét fejezi ki a győztes sereg vezérének, Hinden- burg tábornoknak. — A mi nagy csatánk az északi harcztéren halad előre a döntés felé a Lublin—Krasznoszlav—Grubieszov vonalon délre. A franczia harcztéren Kluck tábornok hadserege visszaveri gyenge franczia haderők oldaltámadását, Bülov tábornok St. Quentiunél teljesen megveri a számra nagyobb franczia hadsereget, miután előbbelőnyomulása közben elfogott egy angol gyalogos zászlóaljat. Hansen tábornok hadserege Bethel közelében Aisne felé szorítja vissza az ellenséget. A -württembergiüherczeg hadserege Aisne felé nyomul és közben beveszi a Les Ayvelles erődöt. A német trónörökös nyomul a Maas felé, Montmédy erőd parancsnnkát egy vissza vert kitörés alkalmával elfogja s az erődöt elfoglalja. A bajor trónörökös és Heeringen tábornok a franczia Lotharingiában folytatja harczait.

Szeptember 1. A mi nagy csatánkról nincs újabb bir, a hivatalos jelentések a helyzetet kedvezőnek mondják. Belgiumból érkezett jelentések szerint a belga királyné gyermekeivel AntwerpenbőlLondonbamenekül.

A világháborúban résztvett haderők. Ami a most a szemben álló seregek számát illeti az megközelítőleg a következő :

A németbirodalomnak fegyverbe állítható katonaságának száma 5 millió 252 ezer ;

Magyarország-Ausztriának katonasága 3 millió ;

Együttvéve 8 milltó 252 ezer.

Oroszországnak 4 millió 994 ezer;

Francziaországnak 4 millió 399 ezer;

Szerbia és Montenegrónak 250 ezer ember ;

Együttvéve : 9 millió 643 ezer.

Amint látható, a szemben álló országok hadereje számra nézve meglehetősen egyforma Figyelembe kell azonban venni, hogy az oroszok hadseregöknek felét sem képesek a harctérre vinni, mert egy része Ázsiában állomásozik. ahonnan kivonni nem lehet, nehogy ott lázadás törjön ki. Magában bent a birodalomban is rengeteg katonaságot tart lekötve az állandó forrongás, amely most háború idején fokozott erővel tört ki. Az oroszok legjobb számítás szerint sem vihetnek többet 3 milliónál a harcztérre.

Francziaország is kénytelen jelentékeny haderőt tartani afrikai gyarmataiban. Végeredményben kétségtelen, hogy a mi és szövetségeseink hadereje jóval nagyobb a szárazföldön mint az ellenségeinké, mert ők együttvéve 6 vagy 6 és félmillió embernél többet nem tudnak a mi 8 és fél millió katonánkkal szembeállítani.

Számításba lehet még vennünk a jelenleg még semleges de, veliinktartó esetleg háborúban is velünk kezdő balkáni államok haderejét, amely körülbelül jó másfél millió embert jelent, továbbá Olaszországot, amelynek 2 és félmillió katonája van

A tengeren viszont ellenfeleink vannak főlényben. Angliának, Oroszországnak és Francziaországnak tengeri ereje nagyobb mint Magyarország, Ausztria, Németország és Olaszország hadereje. Miután azonban a mi feladatunk csak az, hogy partjainkat megvédelmezzük a hajóinkkal esetleges támadások ellen, s miután a védelemre mindig kevesebb erő kell mint a támadásra, kétségtelen, hogy lényegileg itt sem vagyunk hátrányban s helyt fog tudni állni tengeri haderőnk a túlnyomó ellenséggel szemben.

Erőnk és készültségünk megvan s csak egyért kell imádkoznunk, hogy adjon Isten szerencsét is fegyvereinknek.

Egyik vidéki napi lapban olvassuk a következő sorokat: Nem, nem udvari- askodni akarunk, hanem az őszinte elismerés hangján Írjuk le, hogy az ápoló-személyzet minden egyes tagja buzgalommal s szívesen dolgozik. Baj csak egy van, az hogy az ápoló urleányok-egyike másika — tisztelet mind a kivételnek, mind a nemkivételnek — akkor is pörgeti nyelvecskéjét, mikor nem okvetlen szükséges. így pl. kötözés alatt. Zavarják vele az orvost s izgatják vele a beteget. De hát ki tehet erről ? Asszonyi gyengeség — megbocsátható.

A szó legszorosabb értelmében fáradhatatlanok. S emelett jókedvvel csinálnak mindent. S milyen szellemesek! Egyikőjük ezt a megjegyzést találta tenni:

— Fuj, milyen piszkos ruha van azon ! — amely megjegyzésre készen is volt a felelet 1

— Jaj drágám, ezen nincs mit csodálkozni. Az alföldi magyar legények nem rendezkedtek be fehérneműből mer azt hitték, hogy augusztus elsején a muszka cár leánya mos reájuk.

Kitartás.

A mi hőseink csudás kitartással küzdenek fent és lent a harcztereken. Halált- megvető bátorsággal védenek minket, a kik itthon maradunk, a kik a hazában vagyunk. Ok nem kérdezik, mikor lesz vége, mikor pihenhetnek. Visszajönnek-e, vagy ott esnek el a harcz mezején. így van-e itthon, a szeretetnek, a jótékonyságnak harczaiban is ? Bizony, nincs. Úgy látjuk itt is, ott is, hogy minket a legeslegelső fellángolás csak érintett. Hogy mi azt hittük, hogy a mi harczunk itthon csak egy nagy, ünnepélyes villámlás lesz, a mely a szeretetnek, az önfeláldozásnak fényözönét egyszerre, egy kettőre kilöveli. Aztán . . . aztán . . . térünk napirendre. Beszéljünk, Írjunk őszintén, keresetlenül. Sokakban meggyengült, elfogyott a jótékonyság tevékenysége és a benne való kitartás. Mások abba a szélsőségbe estek, hogy fellángolt lelkesedésüket, áldozatkészségüket — a menekültek részére vitte át — teljesen. Megfeledkeznek arról, hogy napról- napra érkeznek sebesültek, akik nemcsak az első felbuzdulásoknak bőséges, ugyszólva fejedelmi jótékonyságában sem részesülnek, de egyáltalán a szeretetnek lanyha melegét sem igen érzik. Irtuk a kezdetek kezdetén, hogy mérsékeljük magunkat a többi napokra, a többi áldozatok istápolására.. Sok jóaka- ratu figyelmeztetés érkezett egyes nyugodt lelkektől, a helyi sajtó utján is, hogy vegyük figyelembe a régi magyar közmondást: több nap mint kolbász. A magunkról való gondolkodásnak tulerős nyomai is láthatók, tapasztalható itt is, ott is. Jól van. Hiszen az önszeretetnek is van joga. De gondoljuk meg, hogy ha mindent oda adunk, a mink van, ha minden kényelemről lemondunk is; ha sokszor bőjtölnünk kellene is : akkor sem adtunk a hazáért és önmaguknak védelméért annyit, mint áldoznak a mi hős fiaink ott a harcz mezején. A hol ők sokszor éheznek. Fáznak. Hideg földön fel-fel riadva pihennek és párnákat még nem is látnak.

Csuda történt sok e hazában. A lelkek változása, a sziveknek érzései, az ajakoknak imádságai . . . mind . . . mind változásokat mutatnak.

De a legnagyobb csuda az lesz, annak kell lennie, hogy_ itthon is, mi bennünk is változás leszen. Átváltozás, megújhodás történik kitartókká leszünk.

Kitartás a ,szeretedben. A jótékonyságban. A hitben. És akkor nem csak a harcztéren, de itthon is — győztünk, győzni fogunk. Mester.

Az uj pápáról. XV. Benedek pápa elmondotta első, nyilvános alloknc zióját, melyben hatalmas erővel nyilatkozik meg a békesség pápája. Az allokuczió alaphangja, hogy minden eszközt meg fog ragadni a béke helyreállítása érdekében. A szentatya az Országos Katholikus (magyar) Szövetségnek hódoló üdvözletére meleg táviratban köszönetét és atyai áldását küldötte. A pápa egyéniségét, alakját, már a megválasztás első napjaiban rajzoltuk. Most már ez a rajz határozottabban kidomborul, (arczképét is láthatjuk, azon jelenségben, melyet egy conclavista eképpen fest meg : — Az uj pápa alacsony, szikár ember. Hatalmas ives orra van, magas homloka és erősen karakterisztikus álla. Szemei nagyok, tekintete nyílt és határozott. Föllépése biztos és tekintélyt parancsoló. Járása eleven gyors. Egész lénye elárulja azt a hajlit- hatatlan akaraterőt, amelyről mindig ismeretes volt. Energiájától sokat várnak és sokan félnek. Gyors és biztos elhatározó képességét mutatja, hogy a választás után minden tanácskozás és habozás nélkül kinevezte a legfőbb hivatalok vezetőit.

Egyházmegyei hírek. — Esperest kinevezés. A megyéspüspök Surányi Károly, sza- mosdarai lelkészt a szatmári kerület helyettes esperesévé nevezte ki. — Plébánost beiktatás. Dr. Reiser György mezőteremi lelkész investi- turát kapott. A püspök megbízásából Pajor Endre