Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-23 / 38. szám

Szatmár-Németi, 1914. szeptember 23. HETI SZEMLE 5 kerületi esperes vette ki tőle a plebánosi esküt és iktatta be a szept. 14 iki templomünnepen javadalmába. — Helyettesítés. Az egyházmegyei hatóság Szűcs János, lázári lelkész további helyettesítésével Deák János tanárjelöltet bízta meg, Kuliffai Mihály s lelkészt, eddigi helyettest pedig visszarendelte Szatmárra. — Kántorta - nitói l'cinevezés. A pájóczi róm. kath. iskolaszék Sutái Györgyöt kántortanitónak választotta. Az egyházmegyei hatóság a választást megerősítette. Mikor kitört a háború . . . ettől a pereztől nem jártunk színházba. Nem kellett mozi, nem daloltunk csak hazafias dalt, me­lyeket még idegenek is velünk énekeltek. Nem nálunk, Magyarországban, Szatmáron történt ez . . . New-Yorkban, a magyarok közt. Egy amerikai magyar leány haza érkez­vén . . . keserves érzésekkel Írja le, mit érez, mikor itthon éjjeli dorbézolások vannak, idegbontó mozizások stb. Imádkozó nemzet. Egy ismert magyar napilap mely csak nemrég az imádkozó nem­zetet czinikus czikkeiben olyan kicsibe vette most igy ir: A komoly rendkívüli idők varázserővel átalakították a lelkeket. Az érzés hamisítatlan tisztaságban fakad, a kifejezés olyan egyszerű lett mint kristály patak folyása, adni, tenni, akar mindenki. S aki mást nem tud, imádkozik és ezzel kapcsolódik bele a nagy összetartásba. Minden nap jön tömegeson hozzánk a levél. Egyik másikban semmi aláirás, még ha ado­mányról ad is hirt, még ha valami jó indítványt, gondolatot sugall is. A mai postában megkapó egy öreg asszony Írása. Egy; özvegy tanitóné. Másra nem képes, fohászkodik az Igaz Istenhez hetenkint böjttel is, királyért, hazáért, szövetsé­gesért, mindnyájunkért, a győzelemért. Nem tudjuk kicsoda, csak azt érezzük, hogy minden szava igaz. Mint most annyi százezreké. (Igaz volt a háborús időkben és igaz lesz a háború utáni időkben is. Ez az igazság nincs komoly és uem komoly időhöz kötve. Szerk.) A kötelesség. A kötelességek nagy idejében kérdezünk titeket dr. Szalmaláng urak: tudjátok-e, hogy mi a kötelesség? A kötelesség, melyet a lekicsinyelt baka úgy teljesített az őrtanyán, hogy odaégett, de nem mozdult helyéről . . . mert az volt a köteles­sége, hogy bevárja a municziót. S önök dr. Szalmaláng urak nagy virtuskodással jelent­keztek betegsebesültjeink közé . . . talán he­tenként egy-két éjjelre . . és önök dr. Szalma­láng urak minden kimentés vagy jelentkezés nélkül elmaradnak a betegtanyáról. Tiszteletre­méltó öreg urak, előkelő állású férfiak ott vannak, nemes felemelkedéssel teljesitik az önként vállalt kötelességet. S önök dr. Szal­maláng urak . . távollétükkel szolgálják nem a harczban, de még az itthoni kötelesség me­zején is a hazát, tisztelt dr. Szalmaláng urak. Most még csak igy írunk. írunk még más­képen is. Neveket fogunk említeni . . sorra- rendre . . s ha szükség leszen reája arra fog­juk felhívni az illetékes tényezőket, hogy szakítva a dr. Szalmalángok kötelességtudá­sában való bizodalommal . . engemet is, té­gedet is és őket is . . . vedeljenek ki a köte­lesség . . ezen igazán csekély, de jelentős ér­tékű kis teljesítésére. Engem is, tégedet is és öt is. Akkor nem fog kelleni legalább pirulva leírni ezen sorokat. A kötelesség mulasztók­kal elvégzi dolgát az illetékes tényező. Városi tanács határozata Rákóczy Ödön 32 éves katona vérhasban történt meg- betegülése tárgyában. Határozat. A tanácsi határozat alapján felhívom a hatósági orvos urakat és az összes gyakorló orvos urakat, hogy a megbetegüléseknél szigorúan őrköd­jenek, hogy a vérhasos beteget azonnal je­lentsék, a beteg magánháznál kezelt beteg környezetében levők és ápolók a beteg szo­bában ne étkezzenek, ne igyanak, hanem kezeiket jól lemosva az evést más tiszta szo­bában végezzék. Felhívom továbbá a ható­sági orvos urakat, hogy Papp István nyug. r. tiszttel, ki a jelenlegi állapotra való te­kintettel az utczák, udvarok tisztaságának ellenőrzésére és a piacz vizsgálatánál való közreműködés végett felvetetett; a gyümölcs árusok áruit nemcsak a piaczon, hanem az egész város területén naponta vizsgálják és az éretleneket, tisztátlanul kezeiteket koboz- tassák el és semmisittessék meg. Utasítom továbbá az őrmestert, hogy minden alkalom­mal az elkobzandó hullott gyümölcsök be­szállításához, megsemmisítéséhez emberről gondoskodjon. Utasítom továbbá, hogy min­den vérhasban megbetegülőt, ha ezek a bé­kés viszonyok kedvező helyzete miatt erre külön hatósági orvosi gondosság nincsen, a járvány kórházba szálittasson, a lakást a szokott módon az ürszéket mésztejjel fertőt- lenittesse. A magán lakásokban meghagyott vérhasos beteg lakásába őr állítandó. Miről dr. Vajay Imre tb. főorvos, dr. Vallon Gyula kerületi orvos, Papp István nyug. rendőrtiszt, az összes gyakorlóorvosok és Bartha Károly rendőr őrmester tudomás és miheztartás végett értesittetnek. Szatmár, 1914. évi szept. 17-én. Tankóczi s. k. rendőr- kapitány, A ravaruszkai sirdombok. Ezek a sirdombok! Azok a hantok, melyek & mi fiain­kat takarják. Akár Konrád Herbert bárót, vezér­karunk főnökének fiát, akár a mi feledhetetlen Földényi Mihályunkat, akár Nagy Péter közle­gényt : drágák nekünk ezek a harczok. Mind­nyájunk részvéte fogja körül ... de tekintetünk oda tapad a geniális vezérkari főnöknek az apá­nak ércznyugalmára, akinek szemében megrez­zen a könny fia halálának hallatára, de a má­sik pillanatban már tűz lobog szemeiben, az a tűz, mely mint a pöröly az érczet edzettebbé keményebbé teszi és a . világhírű vezért még hősiesebb, még kitartóbb csapásokra ösztönzi. Miska bácsi. így hívják széleskörben, a hol csak ismerik azt az aradi polgárt, a ki most már tudja, hogy egyik fia Mihály, a mi hős, dalos kapitányunk hősi halált halt. De még két katona fia maradt. Az egyik, idősebb a mi hős kapitányunknál — honvéd­százados; a fiatalabb, Konrád pedig a zág­rábi házi ezrednél szolgál. Szatmár város kö­zönsége résztvevő üdvözletét küldi a közsze­retetben élő derék polgárnak — Miska bá­csinak. A még élő anya is vigasztalódjék! Hiszen olyan fiút nevelt . . a ki várja a vi­szontlátásra odafent 1 Az első és utolsó milliárd. Az angol Lloyd George, ki az orosz czár segítségével akarja móresre tanítani a barbár németet, nagy hetykén gyapjú zsákjára ülve odaki­áltja a világnak: — A nemzetek létét vagy nem létét nem a szellemi erő, hanem a pénz dönti el. Az utolsó milliárd fog majd győzni. Ez dönti el a háborút. — Hej, haj! Az a Németország, mely az első milliárd felett rendelkezett. . . össze fogja teremteni ezt a bizonyos utolsó milli- árdot is. És Németországnak van még egy másik, nagy kincse, milliárdoknál nagyobb, mérhetlen gazdasága. Erkölcsi nagysága, ereje, mely belefolyt minden katonájának vé­rébe. És ez, igen ez a gazdagság, ez az erő fogja nem csak eldönteni a háborút . . . ha­nem diktálni is a milliárdokat, a miket a glorios franczia és a krézusi anglus . . . . fizetni fog. A vadászok közt úgy látszik két kü­lönböző felfogás kerül egymással szemben. Egyik rész úgy véli, hogy a vadásznak pus­kát sem szabad a kezébe venni most a nagy élethalál harczok idején. Hiszen a vadászat iegédesebb élvezet. Ézek az ideálisták. A másik rész pedig éppen azt vitatja, hogy most kell vadászni, hogy a vadállományok húsát a kórházakba, a sebesülteknek vagy itthon maradt szegény családjainak küldhes- sük. Az uradalmak is megtehetik ezt azokkal a száz és száz számra menő vadászzsákmá­nyokkal, melye . eddig is piaczra kerültek. De a nyulbőrre, a szőrmére a hadseregnek is szüksége lesz a télen ! A muszka prémes ruhában várja a telet. Hát nem jótétemény e, ha a vadászok szőrmét juttatnak a katona­ságnak. Jótékonyczélu előadásokkal is gya­korolnak jótékonyságot. Miért ne lehetne ugyanezt cselekedni a vadászat élvezete ut­jain. Ezek az utóbbaiak a gyakorlat emberei. Tessék dönteni. Q. Oy. Koleraesetek. Mint a Budapesti Tudó­sító értesül, a belügyminisztériumhoz érkezett jelentések szerint Munkácson egy, Tokodon (Esztergommegye) egy és Dunaszerdahelyen (Po- zsonymegye 6 koleraeset fordult elő. Az Oltáregyesület köréből: A mun kadélutánokon szüntelen buzgalommal dolgoz­nak lelkes hölgyeink. A jótékonyság is halad a maga utján. — Újabban adakoztak a sebesül­tek részére dolgozó Oltáregyesületnek: Kabay István 2 kor. Troknya 1 kor. N. N. 1 kor. Mertz József 3 kor. Somlyay Gy. 1 kor. Mada- rassy 1. kor. Lengyel Imre 1 kor. Bartók László 1 kor. J. Lipótné 1 kor. 60 fill. Dunay Olga 1 kor. L. S. 1 kor. N. N. 60. -fill. Babies Sán- dorné 2 korona, ifj. Hajdú Károlyné 2 kor. Somlyay Emilia 2 kor. Dr. Gobi Alajosné ’ivén ismét: Bossin Margit 4 kor. Szabó Gézáné 2 kor. Böszörményi Józsefné 5 kor. Szlafkowszky Viola 5 kor. N. N. 2 kor. Csécseiné 24 kor. Kertész Pál 6 kor. Vászon és ruhanemüeket: Madarászy Jánosné 3 nagy párnahuzat, 48 zsebkendő, 6 lepedő. Kovács Sándor 1 párna 2 huzat 8 karkötő, Csécseyné 6 lepedő, Har­csámé küldeménye : 7 párna, 14 huzat 3 pap­lan lepedő, 3 lepedő 3 trikkoing, 3 pár harisnya, 11 ing, 8 törölköző, 7 lábravaló, 2 pár keztyü, és egy hósapka, 1 szalmazsák. Özv Hajnalné, 4 lepedő. Özv. Buday Józsefné : 5 lepedő. 8 ing, 1 lábravaló. Kraszna Béltek község gyűj­tése : 34 ing, 230 törülköző 6 haskötő, 24 láb­ravaló, 17 párna, 2 paplan, 3 pokrócz, 10 le­pedő, 23 zsebkendő. Csengersima községben Gobi Gyuláné gyűjtése. 12 lábravaló, 54 törül­köző, 8 ing, 11 lepedő. Margenthal Antalné: 1 párna, 1 huzat. Lucz Lujza 2 törülköző, 2 lepedő. V. Virágh Lajosné 1 vég vászon, 4 pár flannel 2 pár érmelegitő. — A jó lelkű adako­zóknak hálás köszönetét mond az oltáregyesü­let nevében Dr. Göbl Alajosné alelnök és mun­kavezető. — Munkadélutánok minden héten kedden, csütörtökön és szombaton délutén 2. 6-ig — Rákóczi-utza lrsik Konviktus. Ugyanide kell küldeni vagy vinni a jótékony adományokat is. A mozik és a háború. Budapest főka­pitánya rendeletet adott ki a mozgéfénykép- szinházak háborús műsorára vonatkozóan. Ez a rendelet abból az igen helyes szempontból indul ki, hogy e pénzszük időkben a hatóságok köte­lesek fokozottabb mértékben ügyelni arra, hogy a közönség pénzéért csalódásnak kitéve ne legyen, 5 mert igazi háborús felvételeket bemutatni teljes lehetetlenség, hiszen ezeket a felvételeket nem engedélyezik : a főkapitány elrendelte, hogy a mozik a mai háborúra vonatkozó képeket egyáltaáln ne szerepeltessenek műsorukon. Aki e rendeletet áthágja, engedélyét veszti el. A vészmadarak ellen. Szegedről je­lentik : az itteni rendőrség erélyes vizsgálatot indított a hamis hírek terjesztői ellen. Vasárnap már meg is történt az első letartóztatás. Kovács Péter újvidéki származású szegedi kötelesmester szombaton éjszaka a korcsmában, ahol többen voltak együtt, a déli harcztérről hamis híreket újságolt. Letartóztatták és átkisérték a járásbí­róság fogházába. Tehát csak vigyázni tessék, hogy a mi vészmadarainknak is baja ne essék. A háború, mint nagy tanítómester. Egy nagy napi újságnak római levelezője a napokban ezeket Írja lapjába: „A németnek köszönhetik a franciák, ha ismét meg tanulnak imádkozni. A mostani háborús időben a fran­czia katonákat egy rég nem ismert érzés: a vallásoság szálta meg. Templomba járnak, misét hallgatnak. Egy franczia katon beszámol arról, hogy az eddig vallástalan franczia tisztek közül sokan miképpen hallgatják és imádkozzék utána a Pater nosztert és Ave Maria-t, melynek szö­vegét nem ismrték vagy elfelejtették. Egy köz­ségben a pap szent medáliákat osztogatott a franczia tisztek és katonák között. A kik nem voltak jelen a kiosztásnál, délután jelentkeztek nagy csoportokban. Ezelőtt ezek káromkodtak istentelenül . .“ A háború bizony nagy taní­tómester. Polgárőrség. Megalakult a polgárőr­ség, a melynek a létszáma 680 emberből áll. Harmincznégy lovas és gyalogos csoportot szerveztek, a melyekkel 68 csoportvezetőt és négy főparancsnok rendelkezik. A polgárőrök letették a fogadalmat és megkezdik a szol­gálatot. A polgárőrség egyenlőre az állomá­sokon helyez el a rend fentartására őrsége­ket. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a polgárőrség alakulása Debreczenben és nem nálunk történt, a hol még a kórházak polgárőrségei sem teljesítik önként vállalt kötelezettségüket.

Next

/
Thumbnails
Contents