Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-23 / 38. szám
Nincs itt köztünk szemrehányás. Millió és millió ajkon egyetlen egy panaszos szó. A veszteségnek, a fájdalomnak, a siránkozásnak hangjai, jajjai nem az ő felkent alakja felé szállanak. Nincs itt lélek, nincs itt kebel, mely ne tudná, ne ismerné ennek a világzivatarnak fekete forrását. Királynak, közembernek, anyáknak és gyermekeknek könnye összefoly. És összefolyásából az Igazság ragyog ki. A győzelemnek, az istenség döntésének bizonysága. * Fehér czár, a ki egyetlen gyermekedet remegve, fogvaczogva félted pánczélos és kényelmes palotádban az orgyilkosoktól: számoltál az igazságnak Istenével? A kiről hisz- szük és tudjuk, hogy csak, egy nagy és hatalmas. 0 — az Isten. Mit mond és mit Ítél rólad a nép, melynek százezreit kihivóan dobod oda a vértengerbe . . . egy várnak visszavételért bódult, őrült hatalmad fi- togtatásáért. Fehér czár. . . vájjon népednek csordájában hány gépet számlálhatsz meg, a ki tudja: miért kell vérét ontania és családját, gyermekeit a nyomorban hagynia? És fehér czár! Elviseled-e a jajjokat, a siránkozásokat, melyek távolról és közelről betörik palotád érckapuit? Hallod? És te gályába került büszke angol. Te a kötelességet prédikáló és szégyenletes futásban menekelő gloriás nemzetnek elnöke ... nem temeted arczodat tenyereid közé, hogy szégyenedet, nemzetednek megérdem- lett megalázását ne láthassad. Temetheted ! 2 nyege át és át' van lyukasztva a golyóktól, a mi azt mutatja, hogy vakmerősége és a győzelem izzó vágya szinte ragadta . . . Földényi ott feküdt vérében. Vitézei, kik látták hős kapitányuk elestét, még tovább kergették az ellenséget. S aztán visz- szatérnek, hogy felkeressék hős kapitányukat. Halva találták. Mi úgy hisszük, szinte mosolyogva, neu n homlokán a Mária-nap- fény glóriájával. * És körülállják őt vitéz harczosai. És kibontják véres ruháját. És ott találják nyakán függve, keblén ragyogó kis ezüst feszületét. Szive táján nyugszik hü nejének, az otthon imádkozó fiatal asszonynak arczképet. Aztán külön sirt ásnak. Letérdelnek, imádkoznak röviden, mélységesen a nagy idegen temetőben ... a hős vértől pirosult gyász térnek friss hantja körül. A hant fölé rögtönzött keresztet tűznek . . . így hal meg a hős. így temetik el. így imádkoznak, mikor reá hull a vértől ázott föld első göröngye. Ágyú bömbölés a temető éneke. Hivó kürt a búcsúztatója. Isten veled hazánk hőse. Lelkünk rokon fele! * Azt mondja egy legenda, hogy azért van egyes embernek egyes, külön pályára szembeszökő, tipikus hivatása, mert a jó Isten, mikor az élethivatások forrásaiból osztogat . . . ebbe, a források némelyikébe akkor két kezével nyúl. A jó Isten áldott két kezének nyomaira kell akadnunk, mikor Földényi Mihálynak alakját az érték mérőn szemléljük. Az életnek ős ereje forrott egészséges^ derék fizikumában és szép lelkében egyaránt. Ifjúságának gyönyörű ideáljait sebek, szep- lők nélkül viszi át férfi korának kezdetére. Egy kép előtt állok. És ez a kép nem marad azon gyenge, halvány papiroson. A történeti pillanatot a história festi, Írja most . . . vérzivatarok és az Igazságnak nagy győzelmei közt — örök időkre Írja a népek és nemzetek leikébe. Az igazság örökké élő képe lesz az. (br.) „HETI SZEMLE“ Közegészségügy. Egy orvos a sebesültekről és a háborús világ betegségeiről. Kérésedre ás feltett kérdéseidre kedves Gazsi bátyám egyelőre e sorokat Írhatom: Szeptember 7-én éjjel Aufíenberg seregéből kaptunk sebesülteket. A mi fiainkból, az ötösökből és a tizenkettősökből való volt a legtöbbje. Fájó, sajgó sebet hozott mindegyikük, de önérzettel, büszkeséggel viselik, mert az ellenséges golyó okozta lőtt sebük bemeneti nyílása mellfelé eső testrészeiken van, bizonyságául annak, hogy nem a sarkukkal való fenyegetéssel verték meg Lemberg fölött a muszkát. E fiukkal egyidejűleg érkezett a gráczi hadtestől is egy körülbelül 50 főnyi csapat. Kedvtelenek, feltűnően bágyadtak és kimondhatatlanul fáradtak valának. Ez utóbbiakat a kirendeltség vezetői a Reserve-Spital Iá átalakult Iparos Otthonban szállásolták el. Augusztus 26. óta vöröskeresztes önkéntes beteg ápolónőink azt az általános, tapasztalatot szerezték, hogy mihelyest sebesültjeink megérkeznek, a legszükségesebb első segélyben való részesülésük után a legsürgősebb dolguk az, hogy levetkőznek, végig nyúlnak katonás ágyukon, betakarcznak és alusznak tiz, tizenkét, tizenöt órán át egyhuzamban. Ezek a gráczi harczosok azonban csudálatos módon nem ezt cselekedték. A helyett, hogy szépen lepihentek volna egész éjjelen át, hol egyesével, hol kettesével, hol hármasával folyton ki be mászkáltak. Kifelé mindig sietve szedték a lábaikat s tiz, tizenöt percznyi, néha félórai künn tartózkodás után A 35-ik életévre. Tetőtől-talpig katona. Lovag, kiben a polgári érzések, a családias vonások, a magyar ős humor, diadalmas életérzet, szikrázó ötletet, a tiszta, megtalált és boldogító szerelme, a családi tűzhely meghittsége összeborulnak, hogy egységes katona, polgár és férfi jellemet alkothassanak. Mélységes vallásosságával, sőt hitvallóhoz méltó gyakorlati katóliczitásával a kongregáczióban szinte eszményi magaslaton állott. Buzgósága, zelusa, lelkes és mindinkább lelkesítő bátor, őszinte megnyilvánulásai tiszteletet parancsolok. Az Isten oltára előtt éppen olyan mar- tirsággal tudott volna meghalni, mint a hogyan vérét ontotta a haza, a nemzet oltára előtt. A szent zsolozsmák, egyházi énekek éppen olyan természetesen bugyogtak leikéből, mint a harczi dalok, melyekkel katonái élén a halál karjai közé rohant. Oh, be szép, be fenséges is a gondolat. Szept. 7-én a kassai vértanuk napja volt. Nyolcsadikán ... ott fenn ... az örök hazában ... a mártíroknak milliói között talán éppen a kassai vértanuk hívták, várták ölelő karjaikkal . . . * Ne sirassuk! A könnyekhez, a gyászhoz, a fájdalomhoz csak egyetlen egy léleknek van joga. Az ő hűséges, szerelmetes hitvesének. Ne zavarjuk őt sem könnyei közt. Szent csendes- séges fájdalmaihoz mélységes áhítattal közeledjünk. S ő is legyen büszke martir férjére és kálváriás útja vezesse a szent kereszthez. Az a kereszt ott függött férje kebelén. Es e kereszt alatt anyai, szelíd öleléssel fogadja őt a Mater Dolorosa. A fájdalmak anyja . . . a ki azért volt nagy és azért dicső, mert fia a mártírok Istene ... a ki eltöröl minden könyhullatást. Bodnár Gáspár. Szatmár-Németi 1914. szeptember 23. fanyar képpel, vánszorogva jöttek vissza és bújtak bele az ágyukba de csak azért, hogy rövid idő múltán újra kezdjék a járkálást. Ápolónőinknek feltűnt e Transport szokatlan viselkedése. Ezért kora reggel azt jelentették az inspektiós orvosnak, hogy a grá- cziak egész éjjel nem leltek nyugtot a Moziban. — Az inspekciós orvos éppen a Kolo- meából hozzánk menekült Dr. Keffler volt. Ez 55 éves, nagy tapasztalatokkal és széles látókörrel bíró orvos végig nézett a német- sógorokon, nehánynyal közülök szóba állott, azután megcsóválta a fejét és ilyenféleképen kezdett monologizálni . . . Verdächtig . . Verdächtig . . . Dysenteria . . . Dysenteria . . . Ápolónőink az inspekciós orvos ezen magánbeszédét hallva gyanút fogtak, hogy a német sógorok szénája nincs egészen rendjében. Pláne mikor Keffler bácsi az Inspek- ciós Officiert kezdte keresni, azonnal tisztában lettek azzal, hogy ezek a nyugtalan grá- cziak . . . kémek. Úgy látszik az Inspekciós Officier sem vette tréfára a dolgot, mert alig váltott pár szót Keffler dr.-ral, haptákba vágta magát, szalutált, sarkon fordult és sietett a Reserve Spital Zárda irodájába br. Vécsey százados úrhoz. Vécsey százados azon módon az Íróasztalhoz ültette a Dienstfürender Huszár Károlyt és azt mondta neki: írja kérem a következőket: Tekintetes Dr. Jéger Kálmán városi tiszti főorvos urnák Helyben. Jelentem, hogy az Iparos Otthonban folyó hó 7-én éjjel elszállásolt katonák dysenteria gyanúsak. Sürgős intézkedést kérek. Br Vécsey százados s. k. Két órával később a gráczi sógorok már megfelelő helyre a daróczi-ut melletti infek- cions Reserve Spitalba voltak internálva és hült helyüket átható karbolsav illat jelezte-az Iparos Otthonban. Vájjon mi lehet az a Dysenteria? E szó: Dysenteria már Hyppokratesz munkáiban is előfordul. A római és az arabs irók pedig sűrűén emlegetik a dysenteriát mint olyan okot, a mely miatt háborús időkben, főleg nyár végén és ősz elején egyrészt egész seregek válnak harczképtelenné, másrészt országok népei kerülnek bajba. A Pallas nagy Lexikona erről a fontos valamiről a következő ismertetést közli: „A Dysenteria a vastag bélre és a vékonybél alsó részére lokalizált fertőző bánta- lom, a mely járvány alakjában lép fel. Tünetei étvágytalansággal, általános bágyadtsággal kezdődnek, mihez csakhamar hasmenés csatlakozik. Későbben a székletétet heves has- tági fájdalmak előzik meg és kínos székletételre való erőlködés lép fel, melynek daczára a betegek mindig csak igen kevés, nyálkával s gennyel, esetleg vérrel kevert bűzös, savószerü anyagot ürítenek. Az üriilés napjában 5—100 szór ismétlődhetik. A halál kimerülés tünetei között jöhet létre." Szakmunkákból e rövid ismertetést még azzal lehet kiegészíteni, hogy a Dysenteria ép oly hevenyfertőző betegség mint a typhus meg a cholera vagy a pestis, a mely betegségek rossz hygienikus viszonyok között főleg háborús időben szedik áldozataikat. A Dysenteriának az okozója a japán dr. Shiga által 1898 ban, később a német dr. Kruse által leirt 1—2 mikromiliméter hosszú erős méreg anyagot (toxin) termelő, a termő földben sokáig életképes, hig savakban hamar elpusztuló Shiga—Kruse-féle dysenteria ba- czillus. Teljesen egészséges gyomru ember nem hajlamos e betegségre. Gyomorburutban szenvedő emberekben azonban egy-kettőre kárt tesz e baczillus. Ennek oka az, hogy a gyomorban rendes körülmények között képződő és jelenlévő szabad sósav (az emésztő nedv egyik alkotórésze) mint hig sav megöli, megemészti gyomorba belekerült Dysenteria baczillust. Gyomorbajos ember gyomrában nincs, vagy nincs elegendő szabad sósav. Ez esetekben a dysenteria baczillusa életképesen jut a gyomron át a belekbe s ott, különösen a vastagbél nyálkahártyájának szövetében megfészkelődik és szaporodás közben fekélye- sedő gyuladást okoz. A háborúban a katonák sokszor napokon keresztül nem jutnak rendes élelemhez.
