Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-23 / 38. szám

38. szám

XXIII. évfolyam. Szatmár-Németi, 1814. szeptember 23.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f.

Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár.

Felelős szerkesztő :

BODNÁR GÁSPÁR.

Lapfulajdónos

A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. I)t*. Bakkay Kálmán szemináriumi vice-rector czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők.

Pályázati hirdetéseit egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A. 1 :ij> mtig-joleiiilc miudeu szerdán.

Egy kép előtt.

Egy kép előtt állok. Nem világhírű művésznek alkotása. Nem a teremtő képzelet szüleménye. A valóság pillanatának megrögzitése.

, Elég e képre csak rátekinteni. És mint villámütésre . . . érezzük, hogy lelkünk húrjai megrendülnek. Hogy harang zug benső világunkban. Hogy nem nyugvó kép előtt állunk. Történeti pillanat izzik, gyűl ki előttünk. Fenséges nyugalomból földet rázó zivatar.

imazsámolyán térdelő, mélyen gondolataiba merülő ősz királyunk képe előtt állok. Viharos lelkének vonásai arczán boronganak. Hófehér fejét lehajtja. Két orczáját kezei közé temeti. Mintha a földet látni se akarná.

Mert az éggel beszél. Mert az Istennel végzi számadását. Mérhet- len elhatározása előtt az Igazság Istenéhez viszi a maga és népének ügyét ...

— Meggondoltam mindent! En Uram, ón Istenem!

Micsoda tenger gond, felelősség, történet van e két szóban. A lelkiismeret hatalma. A tisztitó zivatar. A pusztulásnak rettenetes viziója. Rakhaelek siralmai. Félszázad békéjének és alkotásának koczkázata. Az igazságnak ereje és diadalmas kötelessége.

— Meggondoltam mindent, én Uram, én Istenem!

Ennyit beszél, mond a kép. Merengve állok előtte.

*

De hiába tesz pontot ábrázolása után e kép. Mi látjuk, én látni vélem a pillanat folyamatát is.

Az agg király katonásan, ifjon- tan ugrik fel ima zsámolyától.

— Most már minden felelősséget elvállalok^ Istenem és népem előtt! Előre! És kimondja a béke királya a nagy szót. És megteszi a döntő tollvonást.

Mi van e történeti pillanat óta a világon?

iüs hol van az a császár, az a király, az a hadvezér, a ki elhatározásának pillanataiban már megnyerte első nagy diadalát is.

Ivetten vannak. A békességnek, az igazságnak két fejedelme. Ferencz József és Vilmos császár.

A mi ősz királyunk nem csak diadalt lát abban a csudás egységben, mely vallást, pártokat, nemzetiségeket, világnézeteket egy szivvó és egy lólekké forrasztja, de látja, de örömkönnyek közt érzi, hogy ez a csudás harmónia, ez a lelkeknek bámulatos összeforradása kálváriás szivének jutalma, öreg napjainak boldogságos öröme és megifjitója.

*

Az Igazságnak ereje, hatalma, ellenállhatlansága és győzedelmes küzdelmei pedig már is azt hirdetik, azt az ítéletet mondják ki, hogy az agg, bölcs király jól meggondolt mindent. Nincs oka a megdöbbenésre. A bánatra. A felelősség nyugtalansága nem zavarja fenséges várakozásában.

Micsoda nimbus köriti királyi homlokát. Milyen szent kegyelet és büszkeséges .bizodaloin övezi körül legendás alakját, népének és a népben minden egyes embernek szeretetó- vel. Gyöngédségével. Mintha ez a szeretet, ez a bizalom, ez a beczéző gyermeki hódolat gyökérszálait nem is e földön, de az égből kapta volna.

Imádság a hazáért.

Irta : Magyar Bálint.

Földünk színe még üres volt, Tengerekben ázott;

A Te lelked akkor is Gondosan vigyázott.

Te a puszta föld rögét is Gondjaidba zártad :

Védd meg Isten, áldd meg Isten Szeretett hazánkat 1

Isten, ki a fűszálat is Szeretettel nézed,

Ki meglátod a bokorban A kis madárfészket,

Ki megóvod a legkisebb Nádfedeles házat:

Nézz mireánk, védd meg Isten Drága szép hazánkat 1

Te, ki tüzet gyújtasz éjjel A rémes sötétbe S a tengeren-evezőknek Csillagot az éjbe;

Te, ki az vagy, aki vezet S mindeneket éltet:

Gyújts világot . . vezess . . áldd meg A jó magyar népet !------------- + -----------Fö

ldényi Mihály

Oh, ha a mi hősi halált halt vitézeinknek veres betűs napot akarnánk adni nemzeti naptárunkban: sok-sok esztendőnek napja kevés volna martiraink nevének megörökítő emlékezetére.

Azért olvadnak össze, egybe az ő nevük a mi lelkűnkben, a mi szivünkben. Azért dicső az ő táboruk a nemzet egének csillagzatán. Azért foly össze egyesek hősi tettének fénye, dicsősége előttünk. S azért látjuk, érezzük dicsőségük napját egységes glóriában.

Úgy van az mégis,- hogy a csillagtáborban is megakad szemünk egy-egy hulló meteoron. S mikor ivet hasit, futó fényével búcsúzva az ég kárpitján: lelkünk is megremeg, szemünkben könny rezeg. Pedig hullása után is ott marad fejünk fölött a csillagtábor a maga fönséges ragyogásában. De mégis megdöbbenünk egy pillanatra, hogy fényes futása után sóhajunkat küldhessük.

így voltunk mi is a múlt héten a mi kis világunkban. Ilyen döbbenet járta ke resztül lelkünket, mikor bizonyossá lett, hogy Földényi Mihály, a hős kapitány, fenn a ga- licziai harcztéren a rava-ruskai vérrel áztatott mezőségen elesett. Szinte feledtük a hősök táborát, szinte azt hittük pillanatra, hogy ő egyedüli mártírunk . . . szinte kitártuk karjainkat, kinyitottuk szivünket, hogy az ő fényes, hősies hullásán merengjünk, sóhajtozzunk és szent büszkeségünkben magunkhoz öleljük.

*

Szeptember 8-a volt. A b. Szűz Mária ünnepe; a magyar nép beczéző szeretete Kisasszony napjának nevezi. A későbbi értesülések nyomán Írhatjuk, hogy az északon már nem is hűvös, hideg reggelt gyönyörű bontakozó napfény ragyogtatta be, hogy az öreg Nap mintegy hü legyen a hagyományhoz, mely azt tartja, hogy szombaton és Mária ünnepén ünnepélyesen, fényesebben ragyog a Nap. S ha csak rövid időre is . . . a legkomorabb fellegek közül is kibontja fényes palástját.

És nem kételkedünk, hogy a harczba induló hős kapitány is édesen elringató tudatában volt annak, hogy a kongreganistá- nak milyen kedvesen jelentős napja: Mária születésének ünnepe.

Nyolcz óra. A tábori kürt hangja riadóra szól a rava-ruskai harcztéren. Az ütközet megkezdődik ... a kapitány (a szatmári 5. cs. és kir. gyalogezredben) rohamra vezeti dalos vitézeit ... és e rohamban szivén találja egy golyó a hős kapitányt.

— Nem kételkedem, igy beszélte nekem egyik legbensőbb barátja, egy főorvos, hogy barátunknak halálát az ő leírhatatlan bátorsága, a vakmerőségig rohanó vigyázatlansága okozta. Halált nem ismert; csak győzelmet. Elragadtatása a veszélyt feledte, csak a hősiességet ismerte. Katona köpe-