Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-09 / 36. szám

2

HETI SZEMLE

Szatmár-Németi 1914. szeptember 9.

Delia Chiesa biboros nemes származása, gondos kikópeztetése és tanulmányai során felmutatott kiváló előmenetele elegendő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy benne finom lelkű és nagy műveltségű pápa ült szent Péter székébe. Az a körülmény, hogy az élet nagy iskoláját — kora ifjúságától meglett férfikoráig — egy kivételes szellemű és nagy s ivii tanítómester oldalán és közvetlen befolyása alatt járta végig, nem tűr kételkedést abban, hogy XV. Benedek nagy konczepcziókat, éleslátást és szilárd akaraterőt visz a pápai trónra. Végül az a tüntető bizalom, amellyel följebbvalói igénybe vették tehetségeit és sűrű egymásutánban jutalmazták igen magas kitüntetésekkel, az uj pápa dolgozni és alkotni vágyó akaratát dokumentálja.

Lehetetlen egyébként nem az isteni Gondviselés beleavatkozását látnunk abban, hogy a hitélet mélyítését mindenekfölött munkáló X. Pius után egy olyan pápát rendelt az egyház élére, aki — eddigi működése feljogosít a következtetésre — főleg az egyháznak az államhoz való viszonyát, az egyházi és állami szuverénitás egymásbakapcso- lódását fogja működési terébe belevonni. Mert bár az egyháznak elsősorban lelki a missziója, mégis a mai jogállam polgári, társadalmi és állami jogviszonylatai között kell élnie és érvényesülnie.

Az egyház isteni missziója olyan széles területekre vonatkozik, az egyes élete viszont oly rövid, képességei annyira korlátozottak, hogy az egyház kiterjedt vetéseinek csak egy-egy dűlőjét veheti az egyes ember intenzív megmunkálás alá. De a Gondviselő Isten, akinek ereje sem térben, sem időben nem ismer korlátokat, az ő nagy terveinek végrehajtására századok éveit és nemzedékek munkáját kapcsolja * *

zakba. Angyal-türelem ott nem,elég. Betegek ezrei és ezrei fekszenek. Éjjel nappal talpon vannak azok a földi jólények. Egy sóhajtás nem lebben el a beteg ajkáról, hogy fel ne fogják, meg ne értenék. Kezük lágy mint a selyem. És erős mint a vas. Minden nyelven beszélnek, mert a szeretet csudás nyelvét használják. Minden sebet ismernek, mert a sebekhez lelkűkkel nyúlnak Oh Uram, jó szent Péter . . . oda angyali türelem nem elég. Oda Krisztus Urunk leányainak türelme kell. Azoknak türelme, a kiket Krisztus teste és vére táplál lenn a földön . . .

*

A főorvos ott a karosszékében most ébred fel. Elnyomta az álom. Az a mélységes, fáradságból álomlátásokba merült szép álom. Mert ő álmodott. Álmodta . . . mindezeket, a miket most leírtam. Még most is zsong előtte az álomnak mozgó képe. Mikor veszi észre, hogy megvirradt . . .

S belép a kórházba. Ott találja ébren a jó lényeket ... a kik a nehéz betegek mellől egy perezre se’ távoznak.

— Angyal türelemnél több 1 Suttogja. Drágább, hősiesebb azok türelme, a kiket Krisztus teste és vére táplál, hogy legyenek a földnek is angyalai.

Bodnár Gáspár.

össze és korszakok múlása árán fejleszti harmonikus, teljes egésszé, valósággá a világkormányzás szédítő gondolatait.

Bár nehéz körülmények közt veszi kezébe XV. Benedek az egyház kormányát, egy pillanatig sem adunk hitelt a számtalanszor kompromittált jóslatnak, amely most „religio depopulated-t helyez kilátásba. Nekünk az az erős hitünk s a mostani nehéz időkben egyúttal buzgó imádságunk, hogy a XV. Benedek uralkodása is jelentős lépés lesz ama Krisztusi ideál felé, amelynek fundamentuma a kér. kath. hit, fala a kér. erköcs, koronája pedig a kér. szeretetnek családokat, társadalmakat, nemzeteket egybeforrasztó boldog országa.

Dr. Uhl Károly.

Az uj pápa életrajza.

Az uj pápa olasz származású, Felsőolaszországi őrgrófok családjának sarjadéka, mely családból a XV. századtól több jeles szerzetesnek és egyházfőnek nevét ismeri az egyháztörténelem. A mostani pápa Della Chiesa Jakab családja Genua la soperbe, a „büszke Génua“ egyik patrícius nemzetsége. Itt, illetve a város mellett levő Pegli kastélyban született az uj pápa. Atyja Della Chiesa József őrgróf, anyja Migliorati Johanna őrgrófnő volt. Gyermekkoráról az eddigi rendelkezésre álló adatok szerint nem sokat tudunk. Otthon végezte az elemi tanulmányokat, mert abban az időben — 1854. november 21-én született — még nem voltak nyilvános elemi iskolák ; majd a génuai gimnáziumot kijárva, a líceumba lépett át. Nagyon jó tanulónak kellett lennie, mert átlépve az ottani egyetemre, babérkoszorúval végezte a jogtudományokat.

A jogi tudományokat kedvelő ifjúnak hajlama volt az egyházi pályára. Azért felvétette magát Rómába egy oly papnevelőbe (Capranika Collegium), a hol a papi hivatásra való előkészüléssel kapcsolatosan folytathassa jogi tanulmányait is. 1878. decz. 21-én pappá szentelték. A következő évben már megszerezte a kettős jogi doktorátust is.

A diplomáczia pálya felé.

A papi és államtudományi hajlam lelkében harmonikusan fejlődvén : családi származásának jogát és képzettségének kiválóságát igénybe vette. Belépett a nemes származású papok akadémiájába. Ez a főiskola utat nyitott neki a pápai diplomáczia szolgálatába való belépésre. Itt aztán már nem csak az elméleti előadásokat hallgatta, de alkalma volt a gyakorlati kiképzésre is. A rendkívüli egyházi ügyek titkárságánál, (melynek akkor XIII. Leo hires államtitkárja Rampolla volt a vezetője) szolgálatokat teljesített.

Rampolla tanítványa.

Ez időtől fogva Rampolla napfényes alakját, diploraácziai nagyságát, szellemének ragyogását, mint „leghűségesebb tanítvány“ kiséri. Úgy is nevezték széltében : Rampolla tanítványa.

De a nagy biboros is egyengette tanítványának útját. Felismerhette lelkében a maga lelke rokonfelét. Mikor nuncziussá lett, magával vitte Madridba, a spanyol nunczia- tura uditare-nak.

Rampolla államtitkárrá lesz, visszahozza Della Chiesát, jobb kezét — Rómába. Hogy hűséges megbízottja, titkára legyen. Itt még bensőbben összeforrt a két nagy lélek, mert 1901-ben az államtitkárságba helyettese lön. Benső meghittségüket csak a halál szakította meg. Fizikailag. De nem a szellemi világban.

Az uj pápának tehát bőséges alkalma volt arra, hogy az egyházkormányzásnak mélységeibe és óriási perspektívájába jól belenézzen és megszerezze mindazon képességeket, a miket a mai nehéz és bonyolult diplomáczia megkíván. Rómát is jól megismerhette, valamint a rómaiak is szeretettel karolták át a népszerű diplomatát. Hiszen XIII. Leo pápa halála után is, még négy évig maradt a pápai államtitkárságban. S mig Rómában tartózkodott gyakran részt vett a lelkipásztorkodásban is. Egyházi beszédeit nagy és előkelő közönség hallgatta mindig.

A bolognai érsekbiboros.

Már már sokan hitték, hogy Della Chiesa megkapja a biboros kalapot. Bolognában azonban ezen időben (1907) az érsek elhunyt. Nehéz viszonyok keletkeztek azon érsekség területén. Azért X. Pius kedvelt fiát küldötte oda, felszentelvén őt püspöknek

— a Sixtina kápolnában.

Bolognában élt most Della Chiesa érsek. Minden feltűnő zaj nélkül rendezte ő érseki egyházmegyéjének ügveit. Neve alig szerepelt Rómában. Pedig X. Pius szeme rajta csüggött. A mit legutóbbi betegségéből május hóban felépült, szinte lelkén könnyítve tette meg bíborossá, Jó, szelíd lel kü Pius, vájjon búcsúzó lelkedben nem alakult e ki

— az uj pápa személye?

Az uj pápa megválasztása. XV. Benedek.

Az újságok több nevet hoztak forgalomba — az uj pápa személyét illetőleg. A Della Chiesa nevét alig, vagy egyáltalán nem emlegették. Ezekről a hírekről — Írja az Osser- vatore Romano — nyilvánvaló, hogy tisztán közönséges zsurnalista traccsokról lehetett csak szó, amelyek annyival is inkább helytelenek és korholandók, mert kizárólag kom- bináczión alapulnak. Azokat figyelmezteten- dők, akik oly naivak, hogy ezeket a híreket komolyan veszik, kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy ezek az informáeziók minden alapot nélkülöztek. Azt a hirt is elterjesztették a lapok, hogy Vannutelli Serafino biboros a konklaveban baleset folytán kénytelen az ágyat őrizni. Ez a hir merő koholmány. Az illető bíborost a legcsekélyebb baleset sem érte és teljesen jól érzi magát. (Ezt csak közbe vetve. Szerk.)

A konklave harmadik napján, a tizedik szavazás után a Sixtina ablakából kinyúló kürtön gyengén, de fehéren gomolygott felfelé a sfumata, az elégetett választási cédulák füstje, amelynek színéből találgatják a Szent Póter-téren összegyűlt ezrek, hogy van-e már pápa, egyesült e valakiben a konklaveben levő bibornokok kétharmadának többsége.

A jelenlegi választásnál már kilencz Ízben szállt fel feketén a füstgomolyag, jelezve a választás eredménytelenségét és csak délben, fél egykor szállt fehéren a füst és jelent meg nemsokára a loggián leteritett pápai czimeres bíbort takaró előtt della Volpe, az első szerpap biboros, hogy kihirdesse a nagy örömet: Pápánk van 1 Főma- gasságu és Főtisztelendő Dell i Chiesa Jakab bibornok ur, aki a XV. Benedek nevet vette fel.

A kihirdetés nagy örömet okozott Rómában és a rögtön szétfutott biztos hir — az egész világon. Hogy e nehéz, rettenetes világháborús időben a pápa választás nyugodtan, a Gondviselés akarata és az egyház törvényei szerint megtörténhetett. A megválasztott uj pápa délelőtt háromnegyed 1 órakor mutatta magát XV. Benedek pápa a Szent-Péter templom belső erkélyén. Amikor a pápai udvar megjelenése az uj pápa közeledését jelezte, a Szent-Péter-templomban összegyűlt embertömeg viharos óváczióban tört ki. Az uj pápa teljes ornátusban jelent meg. A szokásos czeremóniák után a pápa a térdelő híveknek megadta az apostoli áldást. *

Ezen világtörténeti esemény jelentőségét vezérczikkünk méltatja. Gyarló emberi eszünknek elmélyedésével azonban lehetetlenség annak az érzésnek kifejezést nem adni, mellyel az uj pápa egész egyéniségében képzettsége, élete irányában a gondviselő Isten ujjának nyomait kénytelen meglátni. Az uj pápa ugyanis egyesíti magában XIII. Leónak diplomácziai bölcseségét és X. Pi-