Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-09 / 36. szám

XXIII. évfolyam. Szatmár-Németi, 1914. szeptember 9. 36. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Bgy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár. XV. Benedek az uj pápa. Megmondotta Krisztus Urunk az őt illetéktelenül faggató világi hatalomnak: „Az én országom nem e világról való“. Ha eddig nem tudtuk volna, most kellene meggyőződnünk e szavak igaz voltáról. Mig a világ urai borzalmas tu- sákat vívnak egymással, mig a harcztereken patakokban ömlik a vér és gazdag aratása van minden­nap a halálnak; mig menekülők sóhajaitól, haldoklók nyögésétől, pus­karopogástól és ágyudörgéstől vissz­hangzik három világrész: azalatt a Vatikánnak egy csöndes lakosz­tályában, imádságos levegőben, a Szentlélek közelségében lejátszó­dik egy darab egyháztörténet. Az elárvult egyház uj atyát, szent Pé­ter hajója uj kormányost kapott Della Chiesa bíboros bolognai érsek, most már XV. Benedek személyében. Csakis a világháború minden erőt és minden érdeklődést lekötő izgalmai közepette történhetett meg, hogy a pápaválasztás a nagykö­zönség szempontjából szinte észre­Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. vétlenül folyt le. Az újságokban a 8-ik oldalra szorultak a konklave hírei s még ott is szerényen, né­hány soros hir alakjában kellett meghuzódniok. Ezen az érdektelenségen azon­ban sem csodálkoznunk, sem saj­nálkoznunk nem lehet. Elvégre a háború hullámai a .test és vér sze­rint való érdekeltség közvetlen ere­jével, szinte brutálisan hatnak. Csak természetes tehát, ha mellet­tük minden más kérdés, — legyen az egyébként még oly fontos, jó ideig elveszti fászczináló hatalmát. Ne feledjük azután, hogy a személyváltozás a pápai széken sem súlyos rázkódtatást, sem lényegbeli változást az egyház életében és szer­vezetében nem jel ént. Az egyház­nak, mint misztikus testnek a Lelke, Akiből és Akiért é: és Akinek a mindenkori pápa 't't&ak helytartója, — nem más, mint az Ur Jézus ; 0 pedig „ugyanaz ma és holnap“. A vigasztaló Szentlélek is, aki iriegvi- lágositja, tévedésektől óvja és le- győzhetetlennó teszi a poklok min­den támadásával szemben az egy­házat s annak látható fejét. Ez is­teni erők munkájában szent Péter utódjai csak gyarló eszközök, köz­A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések stb. Di*. Uakkay Kálmán szemináriumi vice-rector czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------­A lap megjelenik minden szerdán. lői, hordozói a természetfeletti folya­matoknak, de azokat sem létre nem hozzák, sem vissza nem fojthatják. Ezzel természetesen nem akar­juk a pápaválasztások jelentőségét kisebbíteni. A Szentlélek természet- feletti segítsége nem teszi felesle­gessé, hanem ellenkezőleg feltéte­lezi és együttműködésre várja a pápák egyéni rátermettségét. Köz­tudomású — kétezer év története a bizonyság reá. — hogy egyes pá­pák személyes kiválósága és éles­látása, kemény jelleme, energiája és életszentsége ragyogó korszako­kat teremtelt az egyház életében ; viszont az is kétségtelen, hogy az egyháztörténet nem egy lapjára egy-két pápa mulasztása vagy tehe­tetlensége festette a sötét alapszint. Ebből a szempontból mérle­gelve a legutóbbi pápaválasztás - eredményét, minden okunk meg­van az örvendezésre. Nem hiába szállott fel a sors menyei Intézőjé­hez sok millió hivő kebelből a buzgó könyörgés. Nemcsak a köte­les fiúi hódolat, hanem tárgyilagos adatok ismerete mondatja el vélünk az öröm és megnyugvás Te Deum-át. . Boldogan érezzük, hogy egyházunk kormánya ismét jó kezekbe van letéve. An g*y altü r el e m. A sebesültek kórházának parancsoló­főorvosa szinte leroskadva ül le nagy ka­ros-székébe. Fáradt kezeivel gondoktól szán­tott homlokát simogatja. Majd lehajtja fejét az asztalra és emigyen beszél halkan önön­magának : — Nem fogják ezek a jó lelkek birni tovább. Éjjel-nappal. A sebesültek mindun­talan érkeznek. A kórház telepek szaporod­nak. Angyal türelem kell ide. Már az irgal­mas nénéké fogytán van. És a mint igy suttog, monologizál . . . szemeit felveti az ég felé. Arczán mosoly kél Szemeiben a hitnek szelid fénye ra­gyog. Ajka mostmár hangosan beszél: — Uram, Istenem! Az Irgalom angya­laiból kellene küldened, ide a szomorú földre, erre a bus időkre . . . angyal türelmü lé­nyeket, hogy ezek a földi jó lelkek megpi­hennének. És mélységesen sóhajtott a fo­hászhoz sóhajtáshoz. Arcza egyszerre elbo­rult. Szinte megrezzem a lelke. Hogy milyen kívánság, lehetetlenség férkőzött panaszos ajkához. * Pedig a panasz, a mélységes sóhaj felszállóit a magas égbe. Keresztül tört min­den levegőt, felleget, egek kárpitját. Éppen Szent Péter volt az Élet, a Só­hajok Nagy Könyvénél. A szelid Öreg sze­mében könnyárja úszik. Mert látja a földön mi történik. Hallja az anyák sóhaját. A hit­vesek könyörgését. És szemléli rómitő soka­ságát a sebesülteknek, a kik a hareztéren öldöklő fegyverektől vérzenek'. És szemléli a haladó vonatokat, melyek városokba, kórhá­zakba viszik-hordják a rengeteg betegeket. E közben röpül fel hozzá, az Élet köny­véhez a sóhaj, a kivánság. A főorvos lelké­nek sóhajtása. Szent Péter nem bir ellenállani. Fogja a csengőt . . . Csenget, csak csenget. — Segíteni kell ezeken a földi lénye­ken, a szegény irgalmas nónikéken. És jőnek, szárnyalnak az angyalok. Szent Péter pedig mondja: — Van e köztetek csak egyetlen egy, a ki a földre vágyakozik. — Én, én . . . — Röpülök a földre. — Szárnyalok, sietek. — Mindnyájan nem mehettek, szólt szelíden az öreg. Égy fog először menni. Hogy lássa, bizonyos legyen abban, vájjon csaku­gyan angyal türelem kell-e már oda ... a a szenvedő betegek ápolására. Mélységes csend és nagy hallgatás kö­vetkezik erre a kijelentésre. És lassan, csende­sen-elsompolyogtak az angyalok. Csak egyet­len egy angyal maradt Szent Péter mellett. Sugárzó arcczal. Bátor tekintettel és részt­vevő szánalommal. Az Irgalom angyala. — Én elmegyek, mondja aztán. Elme­gyek a szenvedőkhöz. A betegekhez. Majd én segítek rajtuk. Ángyai türelmet viszek a földre. Közéjük. A kiknek türelme szála szakadt. Szent Péter beleegyezőleg intett. S az Irgalom angyala tüstént röpiilésre ereszti szárnyait. Már a föld felett lebeg. * Szent Péternek pedig ezer más baja lóvén, nem is gondolt a földre szállt angyal­nak sorsára. Mit csinál ? Mit cselekszik. Mikoron azonban úgy estenden a csil­lagok kikönyökölnek az ég ablakain . . . lassú szárnyalással érkezik a földről ... az Irgalmasság angyala. Fáradt. Szárnyai lan­kadtak. Csaknem kimerült. így érkezik jó Szent Péter elé. A ki szinte meghökken, hogy már is ily össze­törve, kimerülve érkezik az ő küldötte a szomorú földről. — No ? Mi hir a földön s mi a tapasz­talatod a szenvedő betegek ápolásáról ? — Jó Szent Péter, felelt az angyal, csak azt mondom, hogy hiába mennénk mi le a betegekhez. Á rémitő sokaságu kórhá­r TÁRCZA

Next

/
Thumbnails
Contents