Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-02 / 35. szám

2

HETI SZEMLE

Szatmár-Németi 1914. szeptember 2.

harangszó után egy negyedóráig huzas- sanak a templomok összes harangjai, e hó 31-én pedig szóljanak az összes harangok reggel 7 órakor, délben és este egy-egy fél óráig;

2. a székesegyházban és az egyházmegye összes plébániai templomaiban folyó hó 31-én, hétfőn boldogult Szentatyánkért ünnepélyes gyászmise taitassék, amelyre a hatóságok is meghívandók;

3. az egyházmegye minden papja három szentmisét ajánljon fel a Szentatya lelkiüdvéért.

4. Jövő hó 1-én kedden a székes- egyházban és az összes plébániai és szerzetesi templomokban az uj pápaválasztás szerencsés lefolyásáért ünnepélyes szentmise végzendő (pro eligendo Summo Pontifice) a legméltóságosabb Oltáriszent- ség kitétele mellett. Ugyanazon czélból a jelen rendelet kézhezvételétől kezdve az uj pápa megválasztásáig minden pap a szentmisében a már előirt „tempore belli“ collecta előtt collectat tartozik venni a „pro eligendo Pontifice" votiv miséből, továbbá a jelzett ideig naponkint a plébániai mise után a ciboriumban kitett 01- táriszentség előtt 3 Miatyánk és Üdvözlégy végzendő ugyanazon szándékra az alább közölt imádság hozzáadásával. Vasárna- ponkint a háború idejére már előirt imádságokhoz 3 Miatyánk és Üdvözlégy ismétlése nélkül adandó hozzá a pápaválasztásra vonatkozó könyörgés.

5. Jelen körlevelem folyó hó 30-án, vasárnap a szószékről felolvasandó.

Atyai szeretettel kérve kérem egyházmegyém tdő papjait és a főpásztori gondjaimra bízott híveket, hogy gyermeki kegyeletük és hálájuk adójának lerovására, elhunyt szentséges Atyánk lelkének megdicsőüléséért és sz. Péter trónjának méltó örököséért egyesítsék e napok alatt gyakran buzgó imádságukat főpásztoruk imádságával, hogy a Boldogs. Szűz Máriának, sz. Józsefnek, sz. Péter és Pál apostoloknak közbenjárására mennyei Atyánktól irgalmat, kegyelmet nyerjünk és Anya- szentegyházunkfelmagasztaltassék. Amen.

Szatmár-Németi, 1914. aug. hó 23.

Tibor, püspök.

— Az Isten áldja meg önt — rebegó lassú, elfojtott hangon, de vigyázzon magára mert mint észrevettem itt még mindig veszélyben vagyunk.

— Én önnél maradok az éjjel, reményem van, hogy embereink visszajönnek

— Ön nagyon jó. Ezt nem kívánhatom csak addig legyen itt mig kötelességem végzem.

— Az éjjelt ön mellett töltöm s leültem melléje

— Mindig hittem és bíztam Istenben — suttogta, hiszem most is, hogy meglátom őt. Imádkozzunk kissé.

A bátor katona tájó sebei daezára fel- emelkedett, kezeit összekulcsolá s alig hallható hangon imádkozott . . . „Hiszek benned Istenem, reményiek benned Uram s szeretlek szeretetem lángoló szeretetével!“

Csendesség volt. Az éjjeli szellő lágyan suhant végig-végig a kis cserjésben, a holdvilág teljes pompájában ragyogott ... és egy sebesült, a halállal harczoló bátor katona Istenével beszélt . . . akiben hitt, akit szeretett ! 1

Mire elvégeztem vele vallási kötelességemet'a nálam lévő kis feszületet forrón megcsókolta.

— Pihenjen most kissé mondottam; köpenyegemet feje alá tettem, hogy kényelmesebben feküdhessék.

— Még mondanni valóm van, meghallgat ?

A szeretet háborújában legyen rend és fegyelem.

— A gyűjtésekről. —

Hogy miben van a szeretet háborújának lényege — már kifejtettük.

Á kitartó harczban, melyet itthon a sebesültek megmentésében, irgalmas és áldozatos ápolásában és az itthonmar adottak családjainak, árváinak, özvegyeinek segélyezése, fen- tartásában véghez viszünk.

De miként a csatatéren, a véres har- czokban rendnek, fegyelemnek kell lenni, — sőt ez a rend és fegyelem egyik leghatalmasabb tényezője a győzelemnek: úgy a szeretet háborúja, az irgalmasságnak cselekedetei is okvetlenül szigorú rendet, fegyelmezettséget követel.

E rend és fegyelem nélkül koczkáztat juk a szeretet háborújának sikerét. A harczi győzelmek legszebbikét és legdicsőbbjét.

Már a kezdetek kezdetén tapasztaljuk, hogy a jótékonyság munkájában nincs meg a kívánt rend és fegyelmezés.

Ennek az összevisszaságnak többoka van.

Oka, — a min nem lehet csudálkozni — a közönségnek, különösen honleányainknak határtalan lelkesedése. Szinte megitta- sultak a lelkek a vágytól, a tevékenységnek elutasithatlan végrehajtásától, a szent türelmetlenségtől. Ez a türelmetlenség elfogja, elkapja a férfi szivet is. Az idegeket mozgatja, iizi s az Ítéletet gyors elhatározásra, meg nem szűrődött megnyilvánulásra készteti.

A gyűjtések összevisszaságban történnek. Egy délután három pár gyűjtő, kérő, esdő, követelő asszony, leánylélek is megjelenik a portánkon. Utón, vasúti étteremben, perronon garmadával nyújtják felénk az iveket.

Legtöbbször nem ismerjük a gyűjtőket. Egy iv papiros, mint gyűjtő-jog egész garan- cziánk. Egyik gyűjtő az átvonuló katonaságért fáradozik, a másik a búcsúzó katonákért . . . és igy tovább . . .

Távollegyen tőlünk még csak gondolni is arra, hogy ezek a fillérek, koronák ós két- koronák is nem jutlak rendeltetésük helyére . . .

De a jótékonyság szép lililiomának is van árnyéka. A jótékonyság fáján is van élősdi. Van hamis képződmény és pusztittó hernyó. Aztán a közönségnek egyszerre való megro- hanása is túllő a czélon. És a későbbi, a mostaninál sokkal nagyobb szükségnek hátrányára lesz az egyszerre való kimerülés.

Gyűjteni ne legyen szabad csak a hatóságtól vagy elismert testületektől, egyesületektől hitelesített és kibocsátott iveken. A gyűjtés eredményét, mik t. i. ez iveken nyugtázva van— Fogadjon el uram barátjának — felelém elérzékenyülve ; oly barátjának, kiben bátran bizhatik.

— Ha majd visszamegy innen a harcz- térről s nyugalmas napjai megengedik — keresse fel az én szegény özvegyanyámat, s mondja meg neki, hogy az ő fia, kit mindig szeretett, hisz a viszontlátásban 1

Itt sokáig hallgatott a jó fiú. Láttam, észrevettem, hogy küzd fájdalmával, visszafojtott könnyűivel.

— Vagy ha ezt nem teheti, küldje el neki e kis tá.gyat, ő tudni fogja a többit.

És nyomban leszakított melléről egy érmet, a Szűz Anya érmét.

Megvoltam lepetve. Odahajoltam a fiatal tiszthez, megcsókoltam homlokát.

Aztán elaludt, én siettem vissza a táborba, hogy azonnal jelentést tehessek betegem elszállítása érdekében. Megkettőztettem lépteimet. Nagyon — remegtem, hogy szenvedő barátom hamarabb kiadja nemes lelkét, mint az orvosi segély megérkezik

Hajnal felé járt az idő, midőn visszatértünk.

Betegem haldokolt. Az orvos kijelenté, hogy perczei megvannak számlává. Szava elállóit; szemei megüvegesedtek. Mellé ültem. Reszkető kezeimmel simogatva dús hajzatát, mig egy utolsót és végsőt lobbant annak a nemes életnek világa, mely felett otthon egy szenvedő anya oly féltékenyen őrködött.

nak, önrendelkezésüleg kiosztani ne engedjük meg.

Irtuk már és ismételjük, hogy a gyűjtésnek minden eredménye kell, hogy egy középpontba jusson és onnan induljon vissza a segélyre szorultakhoz.

Ismételjük, hogy mi nem tudunk és nem is hallottunk semmi néven nevezendő visszaélést a gyűjtések körül. De tapasztaltunk igenis össze-visszaságot, fegyelmezetlenséget. (Ma már sihederekről beszélnek, a ki söröztek a gyűjtésből. És olyan egyénekről Írnak, a kik jogosulatlanul viselik a Vöröskereszt karszajagát. Szerk.)

És van igen bő tapasztalatunk abban, hogy a zűr zavar, a rendetlenség, a fegyel- mezettlenség közt úgy megvonja magát a visszaélés, sőt lelketlenség, mint a pókháló a szegletekben.

Hát erős, öntudatos és kérlelhetlen megelőzést, prevencziót kérünk.

_______________________• A

X. Pius és a szövetkezetek, illetőleg bankok.

A megboldogult X. Pius pápa nem csak nagy barátja volt a szövetkezeteknek, de tevékenységgel segítette elő már velen- czei patriacha korában az altruista szövetkezetek- nemes törekvéseit. Mint pápa is körlevelekben buzdította a szoczialis irányú működésre, népmentésre az egesz kath. világot.

Mikor azonban vette észre, hogy a bankok, a takarékpénztárak szinte rávetik magukat a papságra, hogy működésük körébe vonják azt a testületet, melynek részvéte a bankok népszerűségét emeli és a közönségben bizalmat keltenek: aggodalom fogta el. Mikor pedig szomorú, úgyszólván kiáltó példák igazolták csaknem minden országban, hogy a szövetkezetek nemes talajáról a papságot a bankok lázas, sőt veszedelmes ingo- ványaiba viszik : felemelte tiltakozó szavát. Megtiltotta a papságnak, hogy akár a szövetkezetekben, de főleg a bankokban apénz- piacz küzdelmeiben, nyereséghajhászásaiban részt vegyen s oly állásokat és tisztségeket vállaljon, mely a papságot az anyagi felelősségnek kapcsaiba hajtja vagy a papság szellemét az anyagiak nyűgébe gyúrja.

Akkor csudálkozást, sőt erős kritikát váltott ki az a rendelkezés.

Hazánkban is csak a főpapságnak hathatós és gondoljuk ismételt közbelépése, a mi viszonyainknak számbavétele tette lehetővé, hogy a magyar papság már e téren elfoglalt poziczióját egy időre még megtarthatta.

... A harcztérről visszajöttünk. Ki-ki régi tűzhelyére ment, magával vivén a harcz idjének majd bánatos, majd érdekes emlékeit. Utam épen azon város felé vezetett, hol jegyzőkönyvem szerint az elesett derék tisztnek anyja lakott. Szent kötelességemnek tartottam a látogatást.

Egy feketébe öltözött nő előtt állottam. Jóságos arcza most is előttem van. Ne kívánják uraim, hogy ezt a jelenetet elmondjam, csak azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy midőn a gyászoló anyának a kis érmet átnyujtám nyakamba borult és igy szólott;

— Megnyugszom Isten akaratában. Midőn e kis érmet látom, tudom ós hiszem, hogy az én kedves fiam úgy halt meg, mint kivel én még találkozni fogok — oda fenn.

— Igen a viszontlátásig szeretett jó fiam. És sirt, az anya fájdalmával.

íme uraim e kis történetkéből láthatják, hogya hit hatalma, boldogító befolyása mit tett ott a harcztéren egy bátor katona és jó gyermek végperczeinél — és otthon egy szenvedő anya fájdalmainál. Ez egy eset — de hányat és hányat nem ismerünk még.

Ez alatt a vonat megérkezett az állomáshoz, hol aztán mind a három utas elbúcsúzott. Midőn az őrnagy kezét nyujtá a tartalékos tisztnek, mosolyogva kérdete :

— Most már remélem ön is hinni fog a viszontlátásban !

Bodnár Gáspár