Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-02 / 35. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egy évre Félévre ELŐFIZETÉSI ÁRAK: — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Felelős BzetkmzUi: BODNÁR GÁSPÁR. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. I)r. I t.'ikkny Kálmán szemináriumi vice-rector czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri küzlése 5 korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lit i> megjelenik minden szerdán. Főpásztorunk körlevele a pápa haláláról. Krisztusban szeretett Testvéreim és Fiaim! Nagy nemzeti ünnepünk napja, augusztus hó 20-ika mélységes gyászba borította Anyaszentegyházunkat. E napon éjfél után l óra. 20 perczkor szentséges Atyánk X. Fiús pápa életének 80-ik, Uralkodásának 12-ik évében meghalt. Alázatos szivvel borulunk le az isteni .Gondviselés rendelése előtt és a hitből táplálkozó bizalommal, vallásos megnyugvással fogadjuk e nagy csapást, amely a megpróbáltatás nehéz napjaiban atyánktól fosztott meg, árvaságra taszított bennünket. Nagyobb a veszteségünk, hogysem megkísérelhetném azt a maga egészében föltárni előttetek, most, amikor a gyermeki kegyelet és hála adójának lerovására szólitlak fel, főpásztori kötelességet teljesítve a világháború alatt ránkszakadt világgyász alkalmából. Kedves Testvéreim és Híveim, csak arra emlékezzetek jóságos atyátok ravatalánál, hogy mennyi lelki jóval, múlandó aranynál s az egész világ kincseinél értékesebb kegyelmekkel árasztott el O minket uralkodásának tizenegy éve alatt. Minden elődjét felülmúlta azzal a bőkezűséggel, amelyel Krisztus Urunktól nyert hatalmánál fogva feltárta az Anyaszent- egyház kincstárát, kegyelmeket, búcsúkat, áldást osztva híveinek megszentelésére. „Instaurare omnia in Christo, — mindent megújítani Krisztusban“ volt jelszava és működésének hatalmas pro- grammja. Törékeny testben fáradhatlan lélekkel dolgozott e programra megvalósításán, amikor Péter apostol rendithetet- lenségével védte meg és biztosította szent hitünk tisztaságát a felfuvalkodott gőg és elbizakodott emberi értelem nyílt és alattomos támadásaival szemben. Bölcs törvényhozói intézkedései, amelyek kiterjedtek az Egyház életének minden vonatkozásaira, ugyanazt a szent czélt szolgálták és halhatatlanná tették emlékét az Egyház történetében. A lelki élet mélyítésére irányult minden törekvése : mert a lélek élete az igazi élet, nem a testé. Akkor, amikor az emberiség nagy része rettenetes vakságba -a lelki- értékekkel szemben az örökkévalók helyett földiekhez, sárhoz vagy álomképekhez ragaszkodik ott keresve a boldogságot, ahol ez annál messzebb távolodik tőle, mennél mohóbban esnek utána: az anyagiasságnak és élvezetvágynak uralmával szemben a léleknek uralmát kívánta visszaállítani és biztosítani minden rendelkezésével. A központ, a mely körül csoportosul egész tevékenysége nem is lehetett ilyen czél mellett más, mint az egész keresztény lelkiéletnek központja, az Oltáriszent- ség. Az Eucharistia pápájának buzgól- kodására az Oltáriszentség dicsősége mesz- sze fölragyogott, százezrek és milliók szivébe száll naponkint Krisztus, a tisztitó, nemesitő, megszentelő kenyér — hogy beteljesedjék a jelszó és valóban Önmagához alakítson át mindeneket. Melegedjenek hálára azok a szivek, amelyek az O atyai gondosságából táplálkozhatnak naponta az élet kenyerével. A gyakori és mindennapi szent áldozok seregében főleg az ártatlan szivü gyermekek, akiket Ő engedett újra oda az Ur asztalához, hogy annál hasonlóbbakká legyenek Istenhez, mennél gyakrabban egyesülnek vele méltóképen az Oltáriszent- ségben. Mindnyájan, kedves Fiaim és Híveim, a kegyelmeknek, lelkijavaknak kimond- hatlan bőségét köszönjük elhunyt nagy pápánk jóságos gondosságának.^ Az atyai jóság sugárzott állandóan az Ő arczárói, amelyet nem fog feledni senki, aki szerencsés volt csak egyszer is közelébe jutni. Hogy hálánknak és mélységes gyászunknak megfelelően és egységesen adjunk az egész egyházmegyében kifejezést, elrendelem, hogy : 1. folyó hó 31-ig minden este az esti TÁRCZA Képek a háborús világból. A viszontlátásra. A tér, melyen ma vidámak voltunk, vérrel lesz meg áztatva, hörgő harczosokkal borítva . . . menjenek uraim és ón megnyugszom abban, hogy önök nem fogják a végső pillanatban elhagyni az én bátor katonáimat 1 Mélabus, néma hangulat borult mind nyájunknak kedélyére s mi hallgatagon, de szent hivatásunk érzetében hagytuk oda a tábori sátort. Még nem jött fel a Nap a láthatáron. Hadtestünk oldalélben volt felállítva egy erdő szélén, melynek oldalát kaczér kis patakocska nyaldosta. Alig néhány perez múlva megkezdődött a kemény tüzelés. A vén ágyuk hatalmas szava kétszeresen viszhangzott, a mindig hevesebbé vált puskatüz nehézjfüstfelleget vont körénk. Katonáink elkeseredetten har- ezoltak és hullottak is, mint az oldott kévék helyeiket mindig uj és uj erő pótiá. Mi ott voltunk a harezosok oldala mellett. Déli 12 óráig tömérdek haldoklót szállítottak el az erdő közepére, hol a haldoklók egymásmelleit feküdtek, mig jöttek a targonczák és szállító szekerek, hogy továbbítsák őket . . . így tartott ez napestig. Alkonyat volt, mikor az ellenség más irányba njomult A puska- tiiz megszűnt. Halotti csend lön a hareztéren, bus ellentéte az előbbi harezi morajnak. A mi hadtestünk is hátrébb húzódott, mi pedig a mellénk rendelt emberekkel siettünk a hareztér azon részére, hol az áldozatot legsűrűbben szedte az ellenség fegyvere . . . Szomorú látvány volt ez uraim. Még most is előttem van a jelenet. Egy sugár, csinos fiatal legény, kit a golyó mellbe talált szeme, szája nyitva maradt, mintha szólani akarna. Keresztbe fekszik egy szőke arczu, fiatal gyerek, ki behunyt szemekkel aludfii látszott. Össze szedtük a halottakat. Egy széles nagy gödröt ástak. A temetési szertartás előtt letérdeltünk. Rövid, buzgó imát rebegtem, az élet és halál urához . . . Óh mit éreztem lelkembeu! Láttam azokat az ifjakat, akik még tegnap este úgy örültek az életnek s ime most a halál karjaiba dőlve fekszenek előttem. Láttam bajtársakat, kiknek arcza komorak valának, mint az ősznek reggele I Mintha szivök fásult volna meg! Pedig az a szív mélyebben érzett, résztve- vőbben dobogott mint valaha. A katonáknak is van fájdalma. Óh ne mondják, hogy nincs. Könnye megtörik, ott marad lenn a szív mé lyében, hogy annál kevésbbé könnyítsen, hogy annál jobban égessen és emésszen. Láttam én buzgó hívőket, mikor a templom boltivei alatt, az orgona mélabus hangjai közt átszellemülten imádkoztak; láttam gyászbaborult nőt, ki körülvéve kis árváitól férje sirhalmán könyörgött s láttam a hareztéren közös sir előtt térdreborulni a katonákat, kiknek arczai merevek, szemei könytelenek . . . de imájuk, hitük és reményük ... ezt itt szóval nem fejezhetem ki. A ki azt állitja- hogy a katona nem hivő, az menjen a harcz, térre és megszégyenelheti magát, hogy ő hitetlen. Utitársaink arczárói lehetett leolvasni. — hogy e beszéd elérzékenyité őket. — De nagyon eltértem attól uraim, amit tulajdonképen mondani akarok. A temetési szertartás után társaim a betegekhez mentek, én pedig mint a legfiatalabb, vállalkoztam arra, hogy néhány órányira, egy sürü apró cserjés felé menjek, hol a harcz legélénkebb volt s hol legvitézebb katonáink estek el. A velem jött beteg- és halottszállítók összeszedték az elesteket, én pedig leültem egy bokor mellé, fájó érzelmekkel elmerengve az áldozatok sokasága felett. Merengésemből egy-egy fájdalmas.nyögés ébresztett fel. Figyelni kezdtem. Ösztönszerüleg vezetett valami egy sürü cserjésbe kanyaruló gyalog- uton, melyen alig haladhattam néhány percnyire, mikor a Hold teljes fényénél egy bokor mögött fiatal, kedves arczu tisztre akadtam. Melléből patakzott a vér, lassú hörgése mutatta, mennyire szenved; de az meglátszott egész lényén, hogy férfias nyugodtságát még e perezben sem veszité el. Lehajlottam hozzá, megmondám nevemet, gyolcscsal és béléssel tisztítottam sebeit.
