Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-26 / 34. szám

6 HETI SZEMLE Szntmár-Németi 1914. augusztus 26. Vitézek, Honvédek, Kedves Testvéreim ! Minden eszme, minden gondolat ebben az egy eszmében leli meg a maga értelmét, kell hogy ebben az eszmében öszpontosuljon. Istenben. Az ő szolgálatába, az 6 valóságába kell összefutni minden anyagnak, eszmének . .. mert ő teremtette a mindenséget, ő adott lé­tet anyagnak, eszmének, ö semmisítheti is meg, a mi akarata ellen való. Azért Vitéz Honvédek, a Gondviselő Is­ten vigyen benneteket bár mi nehéz sorsba... majd ha reátok zúdulnak a nehéz napok, szenvedések és megpróbáltatások, emeljétek fel lelketeket az egész világ gondviselő Is­tenéhez ! Mikor lelkesedtek, mikor vitézség- tek és bátorságtokban megittasultok . . . gondoljatok egy másik szent eszmére: a te­kintélynek, a rendnek, az engedelmességnek képviselőjére és felkent személyére, a mi öreg királyunkra. Isten és király iránt való hódolat legyen a mi ellenségünk meghó­dítója. Vitézek, Honvédek, Testvéreim ! Hát a ti szeretetetek kié legyen ? Ha minden ... a mi legdrágább és legszentebb a királyé és a mi édes hazánké : kié lehetne ez a szeretet másé: mint az övék: a hazáé ... a királyé. A három szent eszme egymással élhet, egymással győzhet. E három szent eszmét adom nektek 16 ik honvéd menetgyalogezred, nektek e zászlóban, melyet most kezemben tartottam. Vigyétek a harczokba 1 Bizalmam bennetek ; hogy mig ez a három szent eszme, valóság él lelketekben, tettekre serkenti vitéz karjai­tokat : addig ez a zászló porba nem hull. Magasan fog lobogni, állani. És csak akkor fog kezetekből kihullani ... ha egyetlen honvéd sem marad . . . Vitézek! Nektek győzelemmel és dicső­ségesen kell haza jönnétek ! Ha ketten hár­man jöttök is haza ... de hozzátos. vissza dicsőséggel, győzedelemmel ezt a szentelt zászlót. Főpásztori lelkem forró szeretetével arra kérlek benneteket : egy pillanatra se. .. soha ... ne feledjétek ... az Istent! Fő­pásztori szivemnek áldása szálljon reátok 1 A szent zászlótokra. És azokra, a kiket itt­hon hagytok. A meddig itt magyar ember lesz és él, a meddig itt magyar szív dobog ne féljetek, nem hagyjuk el a ti szeretteite­ket 1 A meddig itt Istenben hivő emberek élnek ... a ti árváitok nem maradhatnak gondviselő nélkül. Istennel . . . a ki él . . . istenes cselekedetet fogunk végezni. Az ir­galmasság testi és lelki cselekedetei kiter­jesztik karjaikat. Mert nincsen Istenben való hit . . . felebaráti szeretet nélkül. Ézt hirdeti Krisztus két ezer év óta. Ez adja meg a ti hátramaradott családai- toknak azt a visszatartó, vigasztaló erőt, hogy az ő omló könnyeik ne nehezítsék meg az erős karok harczait. Isten áldása legyen keserves és kínos háborúnkon és hozzon benneteket vissza . . . győzelmesen a gondviselő édes jó Isten. A beszéd után. Micsoda hatása volt ennek a beszédnek, azt leirni nem tudom. Ennek a beszédnek, a mely egyszerű és átlátszó, mint a hit szava. Igaz, egyenes, őszinte, cziczoma nélkül való, mint a magyar ember éizése. Hatalmas, mint az igazság ereje és megható, mint a bucsu- zás nagy, fönséges jelenete. A hallgatóság többször elragadtatással éljenzett és érzelmi kitöréseivel kisérte a főpásztor nagyobb, súlyosabb, mélységesen megkapó szavait. A püspök maga is el volt érzékenyülve; de érzékeny lelkének önu­ralma megadta neki a szó hatalmát és az érzéseknek megnyilvánulását. A főpásztor beszéde után városunk honleányai megkoszorúzták a megáldott zász­lót. Majd következett a zászlószegek beverése. Sajnáljuk, szinte fájdalmasan esik, hogy Nagy Lajos alezredes remek beszédét, a ka­tonai szónoklat e párját ritkító típusát szó- szerint nem közölhetjük a mi lapunk korlá­tolt határai miatt. Ügy a beszéd drámai mozgalmassággal ömlő előadása, mint a szó­nok elragadóan lelkes hangja . . . feledhet- en lesz a katonák és a czivilek előtt. A A háború. Régi mondás, hogy a háborúhoz a had­seregnek pénz, pénz és harmadszor is — pénz kell. De az is igaz, hogy a háború sikereihez nekünk itthon maradottaknak : türelemre, türe­lemre és harmadszor is türelemre van szük­ségünk. Erre inti, erről ad felvilágosítást a had­vezetőségnek kommünikéje, nyilatkozata, a mely nyilatkozatot a szent türelmetlenségben nyugtalankodó pesszimistiák, mindig rosszat sejtők félremagyaráznak. Hazay honvédminiszterünk megmondja az igazat. Erre a magyarázatra Hazay honvéd­miniszterünk a helyzetre vonatkozó őszinte, nyílt kijelentést tett. Mint nyílt szivü katona, mindig meg­mondom az igazat, akár mi is legyen az. Most pedig leghatározottabban jelentem ki, hogy pesz- szimisztikus felfogásra a legcsekélyebb ok sincs, ellenkezőleg mondhatom, hogy jól állunk Szer­biában. A lent harczoló csapataink az ellenség túlerejének daczára is hősiesen teljesítették feladatukat: sikerült a szerbeket visszavernünk. És épen ma kaptam a hiteles hirt, hogy csa­pataink a déli harcztéren egy harczmincnál több zászlóaljból álló seregtestet legyőztek. A kommüniké, melyet sokan félreértettek, kizárólag annak a ténynek a hangsúlyozására és megmagyarázására szolgál, hogy a nagy és döntő események nem délen lesznek, de észa­kon fognak lezajlani. Őszintén mondom meg, hogy milyen a helyzet, amint hogy megmonda­nám, ha nem igy volna, mint ahogyan van. Ismétlem, az eddigi eredményekkel meg lehe­tünk elégedve, mert sikerült az ellenségnek óriási veszteségeket okoznunk. Szem előtt kell azonban, mint már említettem, azt tartanunk, hogy a döntő háborút ott fennt fogjuk meg­vívni. * Budapestre napról-napra érkeznek sebe­sültjeink, a közönség ölelő karjai közé. Sebe­sült tisztjeink legendás dolgokat beszélnek. A sabáci ostrom nemcsak a magyar, de a világ hadi tetteinek egyik legtörténetibb ostroma volt. Csak egy harczra készülő jelenetet választunk ki az óráról-órára rohanó és változó események Sorából. . . . Éjjeli két órát mutatott a klenaki' szerb torony órája, a mikor elcsigázva, fárad­tan, 40 kilométert megtéve a Száva partjára értünk. Ott már újabb parancs várt: a Száva partján ránk várakozó csónakokon átkelve el­sőknek Szerbia földjére lépni. A milyen elcsi­gázottan, fáradtan értünk a Száva partjára, oly villamosáramszerü érzés járta át egész valón­kat annak az örömhírnek hallatára, hogy ne­künk jutott a dicső feladat elsőknek Szerbiába átjuthatni. — Félóra sem telt bele, készen voltunk az átkelésre. A Száva mentén fejlődött sorban, négyes kolonokban álltunk föl. Mielőtt a csóna­kokba léptünk, a holdvilágos, felejthetetlenül szép éjszakán tábori mise volt, melynél mégha- tóbb jelenetet még nem éltem végig. Azt hiszem, nem volt közöttünk egyetlen is, legyen az bár­milyen vállású, a kinek szeme könnyekkel meg ne telt volna. Éjjeli tábori mise! A pap meg­áldott bennünket és pár perez múlt a az erős, markos fiuk evezöcsapásai verték fel a Száva csendességét. Alig lehettünk pár evezős csapásra, golyózáport zúdítottak ránk, örök dicsősségére csapatunk rettenthetlen harczkészségének a nélkül, hogy a tüzelést a csónakokból kellőleg viszonozhattuk volna. Partot értünk. A magya­rok Istene volt velünk. Először történik a világ históriában, hogy az első mozgósításra milliók állanak fegyver­ben. Modern fegyverekkel és a modern közle­kedés szárnyain. Szerbiában Szabács előtt és Szabácson túl megindult a megnyitója annak a büntető akcziónak, mely letöri Szerbiát. Fent, Galiczia határán, az ellenséges területeken ellenáihatlan erőkkel törnek előre hadaink; verik és űzik a muszkát és az éjjeli hareztér hosszú vonalain is végig, hol itt, hol ott mérkőznek sikeresen á mi harezosaink. * Berlin örömmámorban úszik. Diadalról diadalra rohan a világ leghatalmasabb hada. Vilmos császár diktál Belgiumnak. Ha kell, megfogja sarczolni. Ha kell romba dönti. A német hadak készítik az utat a remegő Párizs felé. Brüsszel német kézen van. A legkiváloga- tottabb franczia hadból 10 ezerével ejtik fog­ságba a német hadak a francziákat. Sőt arról is száguld a hir, hogy franczia tábornokok is német fogságba estek. Hát a tengeren ? Ott is megfogjuk állani a helyünket. Toll és kard. Háborús időben nem csak kardnak, de a tolinak is nagyon kell ügyelnie, hogy kihúzva hüvelyéből, hova vág, merre sújt. Es ha akár a kard, akár a toll gikszert csinál, bizony kétsze­res számításba és mérlegserpenyőbe jut. mi HÍREK Pázmány Péter szobrát a fővárosban leleplezték. — 1914 augusztus 20. — Pázmány Péternek, a bíboros magyar Czi- czerónak alakja, hatalmas egyénisége nemzeti érzésünknek erősödésével egyre jobban és job­ban bontakozik ki az idők múlásából. Pázmány nyelve a magyar nemzeti nyelv ősi forrása. Ereje, örök szépsége és mindig üde zamatja. Pázmány apostolkodása, a kath. Egyházat ujjáteremtő ereje a magyar nemzet ereje és izmosodása. A történeti érték ellen intézett ostromok­ból, a nemzeti tudat felébredésével mindig győ­zedelmesen bontakozik ki az ő nagysága. A király maga hirdette ezt, mikor a nem­zetnek ajándékozott űz szobor közt az ő ha­talmas alakjának is juttatott egyet. E szobor felállítása, leleplezése sok nehéz­ség után — melyekről annak idején mi is irtunk — végre megtörtént. Csendben, minden nagyobb ünnep nélkül. Hiszen a lelkek most tele vannak az uj honfoglalás, illetőleg megtar­tás gondolataival, lelkesedésével és harczi mun­kájával. Ha a jó Isten győzelemre segíti a mi dicső hadseregünket s nyugodt, jobb idők de­rülnek hazánkban, akkor lesz aztán Pázmány szobrának is igazi ünnepe. Pázmánynak most már három szobra van. Az esz’ergomi bazilikában, a pozsonyi dómban és a fővárosban. A

Next

/
Thumbnails
Contents