Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-26 / 34. szám

Szatmár-Németi 1914. augusztus 26.

3

Sarto püspök nemes eltökéltséggel fogott munkájához. 1885. április 18-án vonult be az uj püspök Mantuába.

Mantua lakosai mindig hétországra szóló ünnepet rendeztek a püspök bevonulásakor, hogy végén maguk csodálkoztak legjobban. Nyomban megérkezése után az uj püspök pásztorlevelet intézett megyéje papságához s bejelentette, hogy de vita akar meggyőződni minderről s azért az összes paróchiákat rendre felkeresi. Ne várják azonban őt se bandériummal, se zene szóval, se az állomáson, se másutt, hanem ha szereti őt a nép s jelét akarja adni hódolatának, vonuljon a templomba s ott várja mig püspöke megérkezik.

Másfél évig tartott a fárasztó körút. Mihelyt visszatért székhelyére, újabb levelet intézett megyéje papjaihoz s felszólította őket, hogy a legnagyobb szorgalommal ké szüljenek egy zsinat tartására. 1888. szept. 10 én nagy ünnepségek köretében nyilt meg a nagyszabású tanácskozás.

Nagy eredményei voltak a zsinatnak. Az évtizedek óta bezárt templomok az egész egyházmegyében sorra nyíltak meg. A lelki tisztulás nemesitő periódusán átment papság fokozott erővel és buzgalommal szentelte magát a hívek lelki életének gondozására.

A velencei patriarcha.

Agostini Dominico, a velencei bíboros patriarcha 1891. januárjának utolsó napján elhunyt s XIII. Leó pápának nagy gondot okozott a megüresedett trón betöltése. Mielőtt még a kinevezésnek a biborosgyülésen való híradása megtörtént volna, a pápa az 1893. junius 12 iki konzisztoriumon kinevezte Sarto püspököt bíborossá s három nappal utóbb, junius 15-én, amikor átadta neki a biboros kalapot, nyilvánosan is kinevezte patriarehává.

A kinevezés után első dolga az volt, hogy a vállára boruló bíbor ragyogását elvigye a kis fehér riesei meszelt házba, ahol hatvan év előtt megszületett s ahol édesanyja büszke szerénységben töltötte életének áldo- zóban lévő napjait.

Yelenczébe elképzelhetetlenül szép fogadtatás várta.

Az uj olasz éra ugyancsak szűkén mérte ki a velenczei palriarchák javadalmazását. Az uj patriarchának annyi fölös jövedelme sem volt, hogy szakácsot tarthatott volna. De vele maradt Yelenczében is két hűséges test- vérhuga, ők viseltek gondot a főpap asztalára. Reggelenkint elmentek a piaczra s mint a többi veneziainak, kendővel a fejükön, kosárral a kezükben végezték szerény bevásárlásaikat. Sarto Giuseppe biboros korában is úgy élt, mintha a kis Salzano népének lelki életét igazgatta Volna.

Uj korszak következett ezzel Velencére. A város élére erős bitü, igaz emberek jutottak. Amint egész pályafutása folyamán, Velenczében is csak egy volt a czélja egy volt a törekvése : istápolni a szegény népet, tanácsadója lenni a tanácstalannak, védője a védtelennek. Neve egyre nőtt s egyre fokozott mértékben ébred a csodálat nemes személye iránt. XIII. Leo pápa irta hozzá egyszer egyik levelében:

— Tudom, hogy Velenczében sokan imádkoznak értem. És nyugodt is vagyok. Valami különös érzésem azt súgja, hogy Szent Péter trónján kitűnő utód fog felváltani. Miért tagadnám ? azt hiszem, hogy ez az utód ön lesz.

És ez a jóslat 1903. júniusában be is teljesedett, amikor Sarto József velenczei patriarchát pápává választották. Sartó József sohasem számitott arra, hogy ez a jóslat be is fog teljesedni. Tudvalevő dolog, hogy mikor Velenczéből a pápa választásra Rómába utazott, menettérti jegyet váltott abban a nyugodt tudatban, hogy a pápa- választás után vissza fog utazni Velenczébe. Mikor aztán ráesett a választás és ő lett Szent Péter utódja, a vasúti jegyet eltette emlékül s később a történelmi nevezetességűvé vált jegyet a görög királynak ajándékozd. I

„HETI SZEMLE“

A pápa napi elfoglaltsága.

Még a legmegátalkodottabb egyházgyü- lölő sem állíthatja azt, hogy az anyaszent- egyház feje valami nagyon nyugodt, kényelmes életet él, mely csupa nyugalomból és szórakozásból áll. A világon talán kevés olyan elfoglalt ember van, mint a római pápa. Élete folytonos reprezentálás és meglehetősen kimerítő szellemi munka és ha csak egy kissé is eltér megszokott életmódjától, mindig ott van a komoly ok: olyan betegség vagy gyengeség, melynél az orvosok parancsszava akadályozza meg, napi beosztott teendőinek végzésében.

X. Piusz például az 1912. év folyamán nyilvános és magánkihalgatáson öszszesen 49.597 személyt fogadott és ebben a számban nincsenek benne a tömeges zarándoklatok, kik százezrével jelentek meg a Vatikán valamelyik nagyobb termében.

X. Pius az év minden napján, ha csak egészségi állapota ezt meg nem akadályozta, tanácskozást folytatott délelőtt 9 és 10 óra között a biborosállamtitkárral, aki a lefolyt 24 óra legfontosabb eseményeiről referált a Szentatyának. Minden pénteken De Lai biboros, a konzisztoriális kongregáczió titkára számol be a pápának, különösen a szükségessé vált püspöki kinevezésekről. Minden szombaton a bíboros-vikárius tesz jelentést a római egyházmegye ügyeiről. Ez a kihallgatás rendesen naplemente ulán van és két óra hosszat tart. Minden reggel megjelen a pápa előtt Ranuzzi di Bianachi érsek, a fő- kamarásmester, aki megbeszéli vele az aznapi kihallgatások sorrendjét, a hivatalos funkcziókat, a kamarási és egyéb udvari méltóságok kinevezéseit stb. Akárhányszor azonban hetenként többször is megjelent valamely fontos ügyben egyik-másik funk- cziónárius.

A pápa otthona.

A pápa a Vatikánban a harmadik emeleten lakott. Mindössze három szobát foglalt le magának. A boldog emlékű XIII. Leó korában az egyik titkos kamarás otthona volt ez a szerény lakosztály. Amint terjedelmében, azonképpen a berendezésében is végtelenül szerény és egyszerű volt a pápa lakása.

Amikor X. Pius kijelölte magának eze két a szobákat, csupán az a követelése, volt hogy nagyon egyszerűek legyenek.

És úgy történt . . .

X. Pius szobája a fejedelmek szobái közt a legegyszerűbb szobák.

A magyarok és Sarto patriarcha.

A katholikus egyház elhunyt fejedelme minden alkalommal jelét adta annak, hogy igaz, őszinte magyarbarát. Lelkesen nyilvánította érzelmeit 1900-ban, amikor Dessewffy Sándor Csanádi püspök vezetése alatt háromszáz magyar zarándokolt el Velencébe Szent Gellért hamvaihoz. Akkor Sarto biboros patriarcha jelenlétében ünnepélyesen vitték át Szent Gellért hamvait a Merano szigeten lévő San Donato-templomból a Saneta Giorgio templomba, amelynek Szent Gellért egykor apátja volt. Ez alkalomból Szent Gellért ereklyéit a Dessewffy püspök által adományozott gyönyörű kivitelű, értékes ereklye- tartóba helyezték.

Az ereklyetartó ünnepies átadásánál Sarto biboros beszédet intézett a magyar zarándokokhoz és többek közt ezeket mondotta :

— Régi meleg barátság fűzte össze eddig is Velenczét Magyarországgal, de meg vagyok győződve, hogy a csanádegyház- megyei zarándoklat még szorosabbra fogja fűzni Magyarország és Velencze baráti kötelékét és Szent Gellért ereklyéinek tisztelete ezentúl még sűrűbben a tengeri városra fogja vonni a magyarokat, akikre a Mindenható áldását kérem.

X. Pius tiz esztendeje.

Az 1913. év augusztus hó 10 én a világ legnagyobb családjának, a Katii. Egyháznak csendes, de méitósággalteljes ünnepe volt.

E nap tiz évet jelentett, hogy a bölcs XIII. Leó után a pápai tiarával megkoronázták a most elhunyt pápát.

X. Piusnak tizesztendenje és a jubileumot követő rövid egy esztendő a kormányzásnak gazdag, színes képét mutatja.

Égyházjogi reformjairól most nem Írhatunk. Talán külön méltatásban is kell azokat részesíteni.

De adnunk kell egy hü, egy tömör képet arról, hogyX. Piusnak jelszava (Mindent megújítani Krisztusban) nem maradt jelszó. Az ő pápasága alatt a hitvallásnak, a megújhodásnak, a belső élet átváltozásának korszaka érkezett meg.

A milyen fényt és tekintélyt kölcsönzött a bölcs Leo a kath. Egyháznak kint, a nemzetek, a hatalmas uralkodók előtt, olyan bensőséges, buzgó életet hozott az Egyház életének bensejébe, hitéletébe X. Pius.

A mit trónra lépésének legelején hirdetett a világnak:

— Megújulni, bensőleg és egész lélekben, külső buzgóságban is megfrissülni Krisztusban . . .

Ezt a nagy átalakulást, megújulást, belső és külső buzgóságot, tevékenységet, mindig élénkülő hitéletet látja napról-napra a kath. Égj ház kebelében a világ.

Azt látja, hogy mentői merészebben, mentői több oldalról támadják meg a hitet, a vallást az Egyház ellenségei: a hívők mil liói annál nagyobb bizalommal, forróbban, igazán, benső hittel és lobogó lelkesedéssel karolják át a keresztet. Szervezkednek egyesületekbe és viszik ki a templomok falai közül a hitélet megkapó nyilvánulásait a közéletbe. Nyíltan, bátran. Sohasem támadólag. Mindig csak védve a maguk hitét és meggyőződését.

— Úgy érezzük, hogy mintha más gondolkozásunk, érzésünk laknék most már bennünk, katholikusokban öntudatos^bb, bátrabb, szókimondóbb. Mintha Krisztus Urunknak az Oltáriszentségben élő teste és vére elől fá- tyolt vont volna el helytartójának kormányzó keze. Hogy közelebb legyen Krisztus a mi lelkűnkhöz. Ott éljen szelleme a sajtóban, az egyesületekben, a zöld asztaloknál és nagy, ünnepélyes gyűléseinken.

A hitvallás nagy korszaka érkezett meg a huszadik század elejére.

S ha az emberiség csudálattal van eltelve a léghajók, repülőgépek ég felé szárnyalásában : csudakép kell megállapítani, hogy ebből az anyagias korból, az érdekek és szo- cziális küzdelmek korából a lelkek is magasan emelkednek ég felé. És menekülnek a hithez, a vallás szárnyaihoz, hogy megújuljanak és az örök élet igéivel táplálkozzanak.

X. Pius kormányzása nagy restaurációt hozott a hit országába.

X. Pius és a nemzetek.

A kath. Egyház az emberiségnek, tehát a nemzeteknek pápája is. Hiszen hívei vannak a világ minden táján, minden nemzet határai közt.

Részletes képet is tudnánk adni azon viszonyról, a kölcsönhatások nagy benső jelenségeiről, mikkel a most elhunyt egyházfejedelem a nemzeteket magához, az Istenhez, az Egyházhoz, az örök igazság követéséhez kapcsolni törekedett, De a mai viszonyok, a világot megdöbbentő jelenségek közt csak futó pillantást vetünk egyes népek, nemzetek életutjaira, melyen járnak, a hova kerültek.

Franczia ország okozott legtöbb gondot, legmélyebb bánatot, fakasztott fájó könnyeket X. Pius lelkében, jóságos, szelíd szempárjában. Az egyház leánya lett leghütlenebb ahhoz az Anyához, melynek emlőjéből szívta dicsőségének, nagyságának minden értékét. Ezt az emlőt tépte, harapta Francziaország már régen. Istentagadó országgá lett. Az örök igazságok és elvek útjáról letévedt nemzetté lett. Hányszor kérlelte, hányszor akarta az egyház szárnya alá terelni azt a nemzetet, melynek népében még mindig élő hit van, de ő nem akarta. Sőt daczosan, üldözésekkel és emberi jogok tiprásával felelt.

íme, a pápa elérte, a mit bus lelke, atyai aggodalma jósolt. A francziák világvezető szellemének nagy tragédiája, történet i