Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-26 / 34. szám
megkeresztelt embernek és minden igazságos, természetes, józan ésszel megáldott embernek is, hogy: A kereszténység fejében található fel az egész kultur világnak a nagy, a leghatalmasabb morális ereje. Hiszen a pápa azon sziklán ül, a melyből a kereszténység óriási fájának, örök igazságainak gyökerei hajtanak. X. Pius e morális erőt tizenegy évi uralkodása alatt nemcsak fentartotta künn, de fényre, dicsőségre emelte. Benn, az egyház kebelében pedig tüzparázst hagy, melynek melegsége századokra hitéleti és társadalmi erőt képvisel. Bodnár Gáspár. 2 X. Pius élete. Családja és gyermekkora. Castelfrancótól nem messze, egy festői felsőitáliai falucskában, Riesében élte le gyermekkorát Sarto Beppino, a most elhunyt X. Pius pápa. Született 1835. junius 2-án. A kis Sartó József a kétosztályu riesei elemi iskolában kezdte meg tanulmányait; majd a község plébánosa, dón Fusarini Tito oktatta az ele- veneszü, áhitatos gyermeket. Tizenkétéves volt Sarto Beppinó, amikor atyja elhatározta, hogy beadja fiát inasnak valami jóféle mesteremberhez. De a jó Fusarini és Beppino édesanyja, Margherita asszony, rábeszélték Giambattista mestert, hogy engedje fiát iskoláztatni. Az atya beleegyezett és a kis Sartó József csakhamar első lett az a castelfrancói kollégium növendékei közt. Tanárai, de kivált az intézet igazgatója, a tudós dón Fio- ravonzó nagyon megszerették legjobb diákjukat s örömük telt abban, hogy az első év végeztével a szomszédos Trevisoban, a megye püspökének székhelyén Sarto Józsefé volt az osztály legkitűnőbb bizonyítványa. A második évben Beppino már tanítványokat vállalt s mire a négy alsó gimnázimot elvégezte, nemcsak a castelfrancói, hanem a trevisói főgimnázium tanári kara is szeretettel figyelte a pompás ifjú haladását. A papneveldébe Giacombo Monico, Velence akkori bíboros patriarchája juttatta be Sarto Giuseppét. Nagy esemény volt nemcsak Képek a háborús világból. A viszontlátásra. — Bocsánat — siet fiatal emberünk helyre hozni hibáját — jól tetszik mondani, hogy a szegény katona. A szegény katona, ki ott hagyta kis faluját kedves költészetével, kinek talán a kaszárnyában is fülébe hangzanak a község templom orgonájának méla- bus akkordjai és énekei, melybe ő is oly szívesen vegyité maga énekét, ki plébánosától búcsúzva, hallva annak vallásos búcsú szavait talán mégis szeretni fogja, ha lát egy reve- rendás embert oldala mellett, ki nélkül ő már embereket sem tud gondolni, annál inkább a halál szemébe nézni; de egy müveit úri ember, akinek az élet körülményei meghozták a felvilágosodás napfényét — már kérem tessék megbocsátani, de nehezen hiszem, hogy a harcztéren ellágyulva, éppen arra gondoljon, mire ngy-e kedves őrnagy ur — mi már régen nem gondoltunk 1 ? ? — Attól függ uram — folytatá az őrnagy, mit ért ön e gondolat tárgya alatt. Mert ha azt hiszi, hogy egy katona tisztnek elismeri azt, hogy van Isten, kihez imádkozni nem csak lehet de kell, és ha azt hiszi, hogy midőn valaki tiszti rangot kap, fel van mentve attól, a mit a czivi! vallásosságnak nevez : szégyen, nagyon téved és könnyelműen gondolkozik. Vilmos császár például táborból egy rendeletet adott ki, akarja uram, hogy elmondjam mit ? — Kérem — őrnagy ur, leleszek kötelezve. — Minden reggel — igy szólt a rendelet — azonnal a felkelés után a katonaság „HETI SZEMLE“ a Sarto családban, hanem egész Rieseben, amikor egy augusztus végén Sarto Giuseppe carozzára szállt, hogy a pádui szemináriumba vonuljon. A páduai szemináriumban. Giuseppe, amikor a szemináriumba érkezett, tizenöt éves múlt. A páduai szemináriumban töltött évei alatt érte el Giuseppet az a váratlan csapás, hogy atyja, a jó Giambattista, jobblétre szenderült. A kis riesei házban azért tovább folyt az élet, szegényesen, de Istenben vetett bizalommal. Marrheg asszony varrással keresett valamicskét keresetét Giuseppe toldotta meg azzal a kis összeggel, melyet a páduai ösztöndíjából nélkülözhetett. 1857 ben alszerpappá szentelték s egy évvel utóbb 1858. szeptember 18-án elérkezett pappá szenteltetésének nagy napja. A következő napon, szeptember 19 én, az egész község áhitatos részvételével mondta első miséjét Sarto Giuseppe, mindenki szeretett, tisztelt jóságos Beppinoja. A tombolói káplán. Farnia püspöke, aki Giuseppét pappá szentelte, Tombolóba küldte káplánnak a dél- czeg, karcsú ifjút. A fiatal lelkipásztor tele volt küzdelemre való készséggel. Buzgósága rövid idő alatt híressé lön Tomboló határain túl is. Riesebe káplánkodása nyolczadik évében, 1866 ban nagy kitüntetés érte Tomboló népszerű káplánját. Meghívták a püspöki székhelyre, Trevisoba, hogy Páduai Szent Antal nevezetes napján a trevisói székesegyházban mondjon beszédet. A siker teljes volt és tökéletes. A következő évben a püspök kinevezte Giuseppét Salzano plébánosának. A salzanoi plébános. Salzano gazdag népének nem tetszett a püspök döntése. Határozott sértésnek vették, hogy oly hires és jeles plébániára, mint Salzano, egy fiatal, nekik ismeretlen káplánt küldtek plébánosnak. Nem teltek azonban hónapok, már egész Salzano egy szívvel lélekkel vallotta, hogy nincs különb pap, széntebb férfi, nemesebb emberbarát, mint Sarto Giuseppe. Salzonoban már nagyobb jövedelme volt Sarto Giuseppének, de azért életmódja csak szegényes maradt. Egy Ínséges esztendőben elajándékozta egész magtárát. Máskor eladta kocsiját, lovát, hogy pénzt juttathasson szegény népének. Megtörtént vele hogy nem térdeljen le. Á tisztek „le a csákót“ parancsoljanak, Reggel, este 10 perczig kellett a porosz hadseregnek imádkoznia. A tábori papok mondották előre az imádságot. Vagy még egyet uram, a mi hirtelen eszembe jut. Vilmos császár 1866-ban a sadovvai csata után a March mezején összegyűjtve seregét, első gondolata volt a tábori lelkészeknek mondania köszönetét. Á hadjárat — mondotta — rövid volt és dicsőséges. Ezt mi az önök imáinak köszönhetjük. Tanítsák meg jól önök az én katonáimat arra, hogy Isten iránt hálásak legyenek ! Higyje meg uram, ón nagyon jól ismerem katonáimat s tiszteimet és tudom, hogy azok tudnak imádkozni a kaszárnyában, — és fognak tudni majd a tábori sátorban is. Lássa, gyermekének hideg teteme, mint letört s hervadó virágszál fölött kesereg a jó anya; csak az enyhíti fájdalmát, ha gyarmekét ismét láthatni hiszi és reményű az örökkévalóságban ; jó barátjától búcsúzik a jó barát örökre, — nem örökre csak a viszontlátásra egy jobb világban — és csak a haczost fosztanák meg e reménytől, a hőst, ki lelkesedéssel ontja vérét hazáért, kinek teste leroskad, de bizalommal emeli fel szemét az égre, áldást kérve a honra, melyért áldozat lön. Bizony fiatal emberem — edzett harczos vagyok, de higyje el, meg- csókolám egy ütközet előtt a katona páterem kezében lévő feszületet — és azt hiszem — majd ön is megcsókolja. Az őrnagy beszéde után mély csend lett, csak a mozdony zakatolása hellatszott s fiatal emberünk mentegető köhincselése. — Én eddig halgattam — szakitja meg a csendet a pap, mert jól esett lelkemnek, akadt a házában ebédre való. Húgai, akik már ekkor vele laktak, kétségbeesve tördelték kezüket, de a fiatal plébános csak mosolygott : — Isten nem hagy el bennünket 1 Volt községében egy kis kórház, melyhez beteg is lett volna tömérdek, ám az épületnek nem lehetett hasznát venni, mert hiányos volt a felszerelése. Don Giuseppe csinált tehát 25.000 lira — adósságot és felszereltette a kórházat. Végre is megtudta a püspök a salzanói kórház ügyét. Ezt már a püspök sem állhatta meg szó nélkül s kinevezte Sartót trevisói kanonoknak. A trevisói kanonok. Don Sarto Giuseppe a kinevezés hírére valósággal megdöbbent. Ekkor röppentek el ajkairól azok az alázatos szavak, melyet tüneményes pályafutásán oly sokszor el kellett mondania: — Egyszer falusi plébános vagyok, nem illet engem ekkora tisztség, méltatlan vagyok én arra! Ám a szabadkozás hiábavaló volt. Kinevezése,, után don Sarto két más állást is kapott. Ő lett a püspöki iroda főnöke s a szeminárium lelki igazgatója, sőt mikor pár hónapra Trevisoban való megjelenése után szélhiidés érte a mindig buzgó, mindig munkás Zanelli püspököt, mindenért és mindenütt Sarto kanonoknak kellett helytállania. Négy éve volt már msgr. Sarto éltető lelke a püspöki kúriának, amikor Zanelli püspök élete kialudt. Kanonoktársai Sartot választották vikáriussá s ezzel megadták neki a czimet is a hivatalhoz, melyet oly régóta betöltött. Nyolc éve volt Sarto Trevisonban. Ez a nyolcz év szakadatlan lánczolata volt a munkának. A nyolcz évi munka egyetlen enyhítő mozzanata az a zarándoklat volt, melyet 1878 ban Sarto kanonok néhány trevisói pap társaságában tett. Először járt ekkor Rómában, végigjárta Olaszország déli részét s átlátogatott Kárthágóba. A következő év újabb változást hozott életére. Kilencz évig volt káplán, kilencz évig plébános, kilencz évig kanonok. A ki- lenczedik kanonoki évében a pápa, XIII. Leó kinevezte mantuai püspökké. A mantuai püspök. A romlás szélén állt a mantuai egyházmegye, amikor annak élére Sarto József, került. ______Szatmár-Németi 1914. augusztus 26. hogy egy vitéz harczos kél annak védelmére minek igénytelen szolgája vagyok, a vallásnak. Nagyon ritkán szoktam elmondani egyes dolgokat, — főleg ha a bizalmat érinti, de miután most felujult emlékeimet minthogy kihívták, bátorságot veszek magamnak, az urak engedelmével elmondani egy történetet. A két utitárs feszült figyelemmel lesi a a pap szavait. — A hadosztály főnöke egy este tábori sátrába hivatott minden szolgálattevő katonapapot. Megjelentünk; ott álottunk az őszbe- borult, de ifjú lelkű tábornok előtt s megvallom, kissé meghatottan. Uraim — kezdő érczes hangon a tábornok — én nagyon jól tudom, hogy önök ismerik kötelességüket. Nem is azért hivatttam önöket, hogy lelkesítsem vagy bármiképen befolyásoljam tevé- kenysésükben; de jól esik önöket látnom, önökkel beszélnem. A harcztéren nemcsak egymás vérét ontó ellenségek vannak. Vannak őrködő, vigasztaló és segitó angyalok is. Az önök szelleme és a kedves irgalmas nőnék önfeláldozata ez édes uraim. Oh önök nagyon sokat tehetnek értünk. Az öuök szavai lelkesítenek, az önök megbízhatósága enyhítik a szivek édes emlékének fájdalmait Önök le tudnak hajolni a szegény hörgő harczoshoz s fel tudják fogni azokat a sóhajokat, mik oda szállanak . . . messze a szülő, barát és hitves szivéhez, a mely sóhaj nélkül talán nehezebben lehelné ki lelkét a különben elszánt katona. Mert a katona is ember, ennek is van szive és a szív dobog, az érzelmek hatása alatt. Holnap kemény harczunk lesz. Folytatása következik.
