Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-19 / 33. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. augusztus 19. NŐK VILÁGA. Az asszonyok munkája. A bolgárok, amikor a balkáni háborúban majdnem egy évig tartó reménységeknek gazdag, keserűségekben, fájdalmakban és csalódásokban változatos háborújuk után hazatértek, otthon megmunkált földeket, újból bevetett területeket találtak. Pedig Bulgáriában a gyerektől az aggastyánig mindenki elment a háborúba. Vájjon hasonló cselekedetre a mi asszonyaink és leányaink nem volnának-e képesek ? Bízva hisszük, hogy igen. A magyar történelem ragyogó lapjain egész serege a nőknek, védte hazáját. Az önfeláldozás nemes példájaként emlegetik mindehol: A Zrínyi Ilonák s az egri nők nevét. Manapság már nincs szükség arra hogy gyönge asszonyok ott hagyják a családi tűzhelyet, a gyermekeket, van elég fegyveres erőnk, amely győzelmesen szolgálja évezredes hazánk dicsőségét. De arra szükség van, hogy mikor dicső harczosaink visszaérkeznek, itthon ne találjanak kopár határt. A győzelem jó érzésében, lelkűk egész melegével vegyenek részt vitézeink örömében a mi asszonyaink leányaink is, kiknek férjét, vőlegényét, gyermekét, rokonát viruló jövendő várja. Ezt segítsék elő a magyar asszonyok és leányok, ez a honvédelem is majdnem annyi, mintha ők is fegyvert forgatnának. A lengyel grófné és a tartalékos. Krakóban történt, egy gyalogezredet ültettek vonatra, a pályaudvaron a {város hölgyei, élükön a bájos Potoczka grófnővel, fáradhatatlanul osztogatták a szivarokat, teát, a cseh tartalékosok között, akik aztán sorakoztak, hogy fel- száljanak. Már megharsant a kürt, mikor egy cseh tartalékos odaszólt a szépséges Potoczky grófnőnek: Holka! prosim vas privo, bo je mam durszta I (Tubiczám, adj egy ital sört, nagyon szomjas vagyok.) A fiatal grófnő hamar sört hozott és megitatta a cseh legényt, aki hálája fejében csókot nyomott a grófnő orczájára. m hírek m A király. „Legfőbb vágyam volt, hogy az Isten begyeiméből még hátra levő éveimet a béke müveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A Gondviselés másként határozott!“ így kellett történnie! Mindenható Istenünk akarata, hogy a minek előbb-utóbb meg kellett történnie . . még a Te életedben zúgjon le, felséges Királyunk ! Alkonyaikor, estenden. Mikor a Nap lemenőben, akkor kellett tüzet gyújtanod a vész- szelteljes fellegekben. Tüzet, mely tisztítson. Világosságot, bizonyosságot hozzon a bizonytalanság zord fellegébe. Tüzet, mely büntessen. A mely mutassa meg, hogy birodalmad ébred és uem halódik. Uj történeti utat vág és nem búcsúzik. Egybeolvad; egy lélek, egy szív egy akarat tud lenni. Mert a Te „aggkorod nem lehet akadálya népeid boldogulásának.“ Nolczvannégy évvel vállaidon keresztülmentél az ifju-kor csalódásain. A férfikornak, az apának rettenetes kálváriáján. Hordoztad minden alattvalódnak fájdalmait és örömeit a trónon ülve. Ismerted a m écsesek és postakocsik korszakát. Szemeid előtt történtek az emberiség legnagyobb változásai. Tudományban, hadseregben, kultúrában. Minden, de minden változott körötted a világban. Csak ketten maradtatok egyek! Te Magad! És a magyar nemzet király- hűsége. Lángoló szeretete, önfeláldozása és hősiessége. . . . Ősz király ! Születésnapodon, nyolcvannégy évvel vállaidon a Te lelked a legifjabb! A legéberebb. A Te értelmed a legbölcsebb! A Te lelked a legtisztább és legnyugodtabb, Te munkabírásod legcsodásabb. És a mit tettél, azért mint népednek hirdetted — Isten és nemzet előtt viseled a- felelőséget. Veled viseljük! Veled vagyunk. Veled borulunk a nagy Isten elé, hogy életednek megkoronázásaként adja meg Neked, nekünk a mi igazságunk gyözedelmét! * A nemzet Nagy Heteit éljük. Ez a hét pedig, melyben most vagyunk a nemzeti ünnepek Hete. Nagy történeti esemény ölelkezik lelkűnkben össze. A csaknem ezer év előtti emlék gyűl fel lelkűnkben.' Szeut István hatalmas alakja, a ki megindítja ezert esztendőre a magyar királyság históriáját. És I Ferencz Jószef, az ezüst hajú bölcs, a ki megtartója a másik ezer évnek és a magyarok dicső történetének. Mester. 31 e g yésp üsp ök ünknek dr. Boromisza Tibornak 20.000 (húszezer) koronás adománya. Jó ideje tudomásunk volt arrólx hogy ez az igazán egyházfejedelmi tett meg fog történni. De hallgattunk. Mert püspökünk nem barátja szándékai és tettei előre való kürtölésének. Másról is .. . másról is, bizony van tudomásunk. Erről is hallgatnunk kell még egy ideig. Es nem is tartjuk szükségesnek ez alkalommal sem a dicsőítő szavakat. Az az agg főpásztor, a ki itt él közöttünk a maga egyszerűségében és igénytelenségében . . . hogy oda adhassa minden javát az uj Magya' ország hadseregének, a jövő intelligencziájának, a jövő idők magyarságának és keresztény kultúrájának . . . semmi néven nevezendő magasztalásra nem szorul. De azt méltán elvárhatta volna — és ezt mi mondjuk — hogy minden müveit, jóakaraiu ember, legyen az bármely vallásit vagy elvű ember — tételezze fel a magyar kultúrára milliókat áldozó magyar püspökről, melyszerint e nagy, e hazának jelen és jövendőjéért folyó küzdelmes időben sem leikével, sem erszényével hátul maradni nem fog. Ezt a tettek beigazolták. Be fog ják igazolni s igy maguk a tettek válaszolnak minden oldalra, ahova válasz szükséges. A 20 ezer koronát püspökünk jó szive és bölcs belátása igy osztotta meg : A Vörös Kereszt Egyesületnek 4000 koronát ; a Szatmár városi, szatmárvármegyei, Ung, Máramaros, Bereg és ugocsamegyei Vörös Kereszt Egyesületnek pedig egygnkint 1000— 1000 koronát, összesen 6000 koronát adományozott. A hadba vonult katonák családjainak segélyezésére a következő adományokat utalta ki : Szatmár városának 1500; Szatmár vármegyének 2000, Ung megyének 2000, Máramaros megyének 2000; Bereg megyének 1500 ; Ugocsa megyének 1000, összesen 10.000 koronát. Az adomány összege tehát 20.000 korona. Istentisztelet a király születés napján. Tegnap városunk főegyháza szokatlanabb melegséggel és fénnyel ünnepelte királyunk születése napját. A székesegyház előtt a Deák Ferencz-téren egy lombsátorban Benkő József apátkanonok és plébános mondotta a tábori misét háromezer katona és még egyszer annyi polgári hivő jelenlétében. A katonaság a szokásos diszlövésekkel emelte a szertartás ünnepiességót. A székesegyházban 9 órakor Pemp Antal kanonok, pápai prelátus tartotta a nagymisét az oltárszolgálatot teljesítők fényes testületével. Nem mulaszthatjuk el ezúttal, hogy a legnagyobb elismeréssel meg ne emlékezzünk a székesegyházi énekkarról, mely a szokottnál kiválóbb módon járult az ünnepnap magasztosságához. Utóbbi számunkban közöltük részletesen az egyházzenei műsort, melylyel a székesegyházi énekkar előkelő urak és hölgyek szives közreműködése mellett készült az idén a király születésnapja ünnepére. Valóban, lelkünk emelkedésével hallgattuk e nagy műsort, mely mind belbecsére tartalmi és dallami gazdagságára nézve, mind pedig a biztos vezénylés, valamint legfinomabb árnyalatú, szabatos, üde és bájos előadása tekintetében magas szinvonalt jelez egy énekkar működése terén. Elragadtatással teljesítményük iránt hálásan iktatjuk ide nevüket azoknak a drágáknak, kik Sepsy Márton segódlelkész, karnagyhelyettes vezetése mellett a székesegyházi énekkarban közreműködni szívesek voltak. Hölgyek: Demjén Anna, Kaufke Margit, Markos Ilona, Méder Teréz, Mondik Mária, özv. Nitsch Józsefné, Szabó Anna és Zagyva Mária szop- ranisták. Asztalos Ilona, Dombrády Mária, Glósz Rajmunda, Loveczky Mária, Méder Emma, Papp Mária és Szentgyörgyi Blanka altisták. Urak: Demjén József, Papp János, Papp Péter, Sepsy Márton és dr. Vajay Imre tenorok. Bodnár István, dr. Fábián Lajos, Holczmann Béla, Markos Imre, Pataki Lajos, Roszipál János, Sárkány Dániel és Szemere Géza basszusok. — Egyházatya remek mondása, bogy az alamizsna a legmagasabb uzsorakamattal gyümölcsöző betét. A szegények marka a legbiztosabb pénzszekrény, tüztől és betöréstől mentes. így vagyunk azzal a rövidke idővel is, melyet az anyagi szükségesek keresése mellett az Isten házában töltünk, ennek fényére fordítunk. Az az idő el nem veszett . . . Magyarok hónapja augusztus. Augusztus hónapját méltán nevezhetjük a magyarok hónapjának. A mi hónapunk ez a bűvös bájos hónap. Turáni ősi pusztának hónapja. Tüzelő delével, hűvös alkonyával . . itt-ott mutatkozó deresedő, hulló leveleivel. Aczélos karunké, aczélos búzánké Magyarok hónapja. Nagyboldogasszonynak hónapja. Láttam sok-sok katonát Szűz Mária éremmel vonulni a harczba. Nem rejtették ruhájuk alá, ragyogó érdemjelként ottfüggött mellükön újra megtaláltuk boldogasszony Anyánkat. Magyarok hónapja a Szent István hónapja. A dicsőséges szent Jobb hónapja, Szent Jobb, mely nekünk az igazak és győzelmek útjait mutatja. Magyarok hónapja ősz királyunk hónapja. Magyarok hónapja, Mohács hónapja 1526 aug. 29. keresztelő Szent János fej vétele napján fejét vették Magyarországnak is. Még akkor sem pusztultunk el. De most! Magyarok hónapja olyan, mint talán soha ! Magyar vérünk fellobogásának, hitünk igazságának erős aczélos hónapja! A 12. honvéd gyalogezred esküje. Csütörtök d. e. volt derék honvédeinknek eskütétele. Éppen olyan ünnepélyesen, fön- ségesen felemelő képben ragyogva, mint a hogyan az „ötösök“ é, a mi házi ezredünké végbe ment. A tábori misét most is Benkő apátplebános mondotta beszéddel kapcsolatosan. Azt hisszük, hogy a „honvéd“ szó, e tartalmas, mindent kifejező szókincse nyelvünknek lelkesebb és értelmet, szivet fogó módon ritkán nyert erővel teljesebb magyarázatot. A görög kath. katonák is tábori misét és lelkes beszédet hallgattak. A hitfelekezetek lelkészei is melegen, tartalmasán és lelkesen szólották katonáiknak. A múltkori és a mostani eskütétel képe közt volt azonban egy különbség. Honvédségünk ezredében sok-sok ismerősünk akadt szemünk elé. Fiainkat, polgárainkat, barátainkat, testvéreinket, rokonainkat láttuk e sorokban. Bucsuzásuk tehát még fájóbb, győzelmünk reménye még izzóbban foglalta el lelkünket. Ennek az érzésnek adott kifejezést Tanárky ezredes. A kinek beszédei katonásan szép, megkapó és drámailag mozgékony volt. Polgármesterünk szavaiból pedig ben- sőség, a szülőföldnek, az itthonnak meleg érzései sugároztak. Isten vezessen benneteket vitéz katonák a hadak dicsősséges utain. Európa fegyverben. Az angol és a frnnczia hadüzenet következtében most már tizenegy hadüzenet van és majdnem egész Európa népei háborús állapotban állanak egymással szemközt. Ez annyit jelent, hogy a háborúba keveredett államok 760 milliónyi népei vetekednek a háborús készülődésekben : Auszt- ria-Magyarország, a melynek lakossága 51.4 millió, a német birodalom 66.8 millió lélekszámúiul, Oroszország 167 millió, Nagy-bri- tania (a gyarmatokkal együtt) 423 millió, Francziaország 39.6 millió, Belgium 7.4 Szerbia 4.5 millió emberrel, Montenegró 300.000 főnyi lakosságával. A viszontlátásra! E czimen kezdünk meg a „Tárcza“ rovatban egy érdekfeszitő és időszerű elbeszélést. Tárgy a harcztér. S főleg a katona-lelkészek szerepét jelentőségét mutatja be. Azt a csodás lelki közlekedést rajzolja, amit a sebesültek, haldokló vitézek és az itthon maradt édes anyák közt katona-lelkészek fentartanak. Az elbeszélést
