Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-19 / 33. szám
2 „HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. augusztus 19. szelleme előtt. És nem gyászos öltözetben. És nem siránkozik. A hitnek, az igazságnak erős pánczólzatában áll. A siró szemek könnyeit felszántja, elégeti a hit és honszeretetnek tüze. A mely ott lobog a nemzet szemében. A nemzet lelkében. A mely nemzeti lélek hívja, idézi Istvánt. Az apostolt. Az atyát. A hőst, ki legyőzte elleneit és a kereszténység napját bontotta ki a zivataros fellegekből. És "Szent István szellemét közöttünk, a hivő nemzet lelkében érezzük. Badnár Gáspár. 3L Fiús pápa és a háború, Az „Osservatore Romano“ augusztus 3-iki számában a lap élén a pápának a világ összes katholikusaihoz intézett felszólítását teszi közé, mely a következőképpen hangzik: Már csaknem egész Európa egy borzalmas háború örvényeibe sodródott, melynek veszedelme, eshetőségei, kimenetele már rövid gondolkodás után is csak gyásszal és irtózattal tölthet el. Minket érintett ez a legfájdalmasabban s keserű bánattal töltött el, annál inkább, mert népek, polgárok üdvössége, élete van Mi reánk bizva. Ebben az általános nagy eltévelyedésben s ebben a döntő órában érezzük s gondolunk arra, amit Atyai szeretetünk s Apostoli kötelességünk egyaránt parancsol, hogy minden hivő lelkét minél nagyobb buzgalommal kormányozzuk arrafelé, honnan minden segítség jön, a Krisztushoz, a béke fejedelméhez, az Isten és emberek leghatalmasabb közvetítőjéhez. Jöjjön intésünkre a világ minden katolikusa az ő kegyelmének s könyörületességének trónusához, elsősorban a klérus tagjai, kiknek ezenkívül különös feladatuk lesz, püspöki rendeletre minden templomban nyilvános imaórákat tartani, hogy a könyörülő Isten az ájtatosak imáitól meghatva, mennél gyorsabban oltsa el a háború szomorú fáklyáit s jóságosán a béke gondolataira figyelmeztesse az államok vezetőit, nem pedig a viszálykodásra. Róma, Vatikán, 1914. augusztus 2. X. Pins pápa. * Itt említjük meg azt a hirt, hogy a Vatikánban elismerik Ausztria és Magyarország eljárásának igazságát. Benső győzedelmünk. A mi első és legdicsőbb győzedelmünk igazságos ügyünk megmozdulásában . . benső győzedelmünk. A minőt még alig látott és jegyzett fel a történelem. Nyilt és titkos ellenségeink már két évtized óta hirdetik, hogy monarchiánk mint az ezer éves ta, melyet benső férgek, enyészet őröl . , az első viharra összedől és maga alá temet mindent. Nem csak aspiráczión- kat, de nemzeti létünket, önálló egységünket is. Sőt mi magunk közt is voltak jósok, voltak aggódó lelkek, a kik - szemükben megrezzent könnyel, szivükben sejtelmeket sóhajtottak: Vége a Magyarországnak. Most már tisztában vagyunk, hogy mikor nyilt és titkos ellenségeink a mi igazságos ügyünkbe betörtek, mikor elhatározták, hogy régi tervüket dűlőre viszik . . nem a hadseregükben bizakodtak. Nem is vitézségükben. Bizakodtak abban, hogy Ausztria népe szétmálik az első megmozdulásra. Magyar- országon nemzetiségi viharok és politikai meghasonlások végzik el helyettük a döntő háborút. Regényekből kivonatokat olvastam, melyekben elénk tárulnak a monarchia feldúlt romjai: Képeken látunk, melyek egy összeomlott, egy halálhörgésben vonagló ország végpusztulását ábrázolják. Imel Vannak még csodák a földön. Ez a csuda megtörtént. A mi nyilt és titkos ellenségeink szörnyen csalódtak. A monarchia egységesebb; a milyen soha sem volt. Magyar földön, éppen úgy, mint a németen, nem ismernek sem pártot, sem nemzetiséget, sem szoczialistát, sem senki és semmi mást, mint . . magyart. Magyar polgárt, magyar vitézt, magyar koronát, a kik itthon a szeretet háborújára készülnek, a csatatérre pedig csodás lelkesedéssel indulnak . . győzni! És ott ... a mi ellenségünk osszága- iban ? Ott van az igazi felfordulás. Az anar- kia. A meghasonlás. Az elnyomott népek felkiáltásai. Ott van a siilyedés. A kuturá- nak megcsúfolása. Az önvád A/z egymás ellen való fenyegetés. A napról-napra kipattant titkos törekvések. Ezt bizony ők nem gondolták. Erre ők nem számítottak. A mi benső győzedelmünk lesz az ő vereségük és keserves kijózanodásuk. A A juhász ezer koronás adománya. Szabadkáról jelentik : A városban a segítő bizottság serényen munkálkodik az itthonmaradtak segélyezése édekében. A bunyevácz gazdák közül is igen sokan vállalkoztak a gyűjtésre. Tegnap megjelent a polgármesternél Szabó Sipos Imre kijelentette, hogy neki nincsen olyan ismeretségi köre, amelyben gyüjthetne, de aláírja az ivet. Az egyszerű magyar ember aki még nemrég más gazda juhait legeltette, ezer koronát adott az otthonmaradottak segélyezésére és ezenkívül felajánlott száz zsák burgonyát is. A jótékonyság most kötelesség azokkal szemben, a kik véradóval védik a hazát. Virágos vonatok, bokrétás vitézek. Naponként, sőt a napnak csaknem minden órájában virágos vonatok érkeznek, indulnak vasúti állomásunkra, állomásunkról. Tavasznak virágos fái csak olyan virágosak, bokrétásak, mint a mi katonáinkat vivő vonatok s főleg a kupékat megtöltő katonáink. Virág a sapkájok körül. A gornb- lukakban. Sőt még a zsebeik is kis bokrétákkal vannak tele. — Honnét ez a temérdek virág — hangzik a közönség köréből. Mert a mi közönségünk megtölti a vasúti peronokat és éttermet. Virágot, szivart, lelkesedést hoz magával. S ha egy-egy virágos vonat, fel- bokrétázott század érkezik vagy indul: kitörő lelkesedéssel üdvözli, ereszti nagy útjára e mi vitéz katonáinkat. Egy-egy pillanatra igazán azt gondolja az ember, hogy a kupék vőfélyekkel van megtelve. Lakodalmi menet érkezik, indul. Kitörő lelkesedéssel, az ifjúságnak diadalos életérzetével. Hiszen kendőt lobogtatnak. Drága szép magyar nóta száll az ajkakról. Talán bizony vőfélyek mennek esküvőre. Pedig csatába, kemény harczokba indulnak. Egy érzést, egy szerelmet visznek az oltárhoz. A haza oltárához. A honszerelmet. Vőfélyek tehát ők, kik mindnyájan egy gyönyörűségesen szép, fenségesen tündöklő menyasszonyért küzdenek élet-halálra. A győzelem, a haza dicsősségének menyasszonyáért. Az Isten vezesse, segítse őket a nagy, a véres, de dicsősséges harczokban. A A kis pásztorflu halála. Az előretolt állásokból visszatért katonák megható történetet mesélnek el egy kis pásztorfiuról, aki a nyáját közel a Száva-parthoz, Szerbiával szemben legeltette. Nem vette észre, hogy szerb gyalogság szállja meg a túlsó partot és sortüzet intéz a magyar hadállás ellen. Csak mikor megdördültek a fegyverek, vette észre a fiúcska a szer- beket és ahogy csak tőle tellett futni kezdett, hogy kiérjen a tüzvonalból. De a szerb golyók gyorsabbak voltak és a fiú elesett. Holttestét a magyar katonaság megható részvéttel temette el és sírjára egy elfogott szerb katona teljes fegyverzetét tették fejfául. A segely-akczionak adjunk jó tervezetet. A háború sikerének egyik kulcsa: a jó hadi terv. A szeretet háborújának gyors, biztos és általános eredményét is csak a segélyak- cziók kitűnő és praktikus tervétől várhatjuk. Ha ez nincs meg, úgy az eszközöknek bőséges esete mellett is bekövetkezik a sajnálatos zűrzavar, a segélyezés egyensúlyának felbomlása. A segélyezésnek főhadiszállásra van szüksége. Egy középpontra, a honnan a tevékenységek kiindulnak . . és visszatérnek. Ha külön területen is működik valamely egyesület, vagy egyén is, családok is: ott a czentrumban minden legkisebb tevékenységet, lépést, mozzana'ot ismerni kell. Valóságos térképre van szükség. Utcák, házszámok szerint való térképre. A segítségre szoruló bár mily tipusu alanyt úgy kell ismernie a középpontnak, mint a harctéren a katona nacziolnálját. E nélkül tervszerű akciót vezetni csaknem képtelenség. Megtörténhetik,hogy egyik segélyreszorulthoz bőségesen talán kelleténél is bőségesebben ömlik majd a segély ; a másik helyre pedig a hol az igazi szükség vonul szerény sarokba nagy nélkülözés támad. Nem csak az anyagi szükségek enyhítésére terjedjen ki továbbá az akczió. Ott kell különösen résen lenni, a hol a bevonult katonák családja, gyermekei erkölcsi oltalmat, gazdaságot nélkülözik. A hol esetleg lelketlen kihasználások, félrevezetések történhetnek vagyoni, illetőleg jogi esetekben vagy más életkörülményekben. A gyermekekre is áll ez a figyelem. Nem elég az itthon maradt családok gyermekeit élelemmel, ruhával ellátni. Szemet figyelmet kell vetni ,a gyermekek vallás és erkölcsi nevelésre. Óvni az utczai csavargás tói, veszélyes helyektől stb. Itt a kolektiv nevelésnek szükségessége is be fog következni. Hisszük, hogy akadnak jólelkü tanférfiak, akik az egyes telepeken, ha ilyenek alakulnak, pedig alakítani kellene, felügyeletet szívesen gyakorolnának. És mert nincs remény arra, hogy az iskolák megnyílnak egyhamar: gondoskodni kellene, hogy az árvánmaradt gyermekek kellő foglalkozáshoz jussanak. Még pedig nem csak szórakoztató, de hasznos, fejlesztő foglalkozásokhoz is. A nagyobb gyermekek részére munkát kell keresni, hogy igy ne csak a könyöradomá- nyokat élvezzék, de a munkának gyümölcsét is lássák. A foglalkozás hiány legbiztosabb forrása a gyermekek elzüllésónek. A korcsmák korlátlan jogainak megrendszabályozását a mostani nehéz és felelősséggel teljes időkben minden józan észszel és erkölcsi érzékkel rendelkező ember természetesnek, sőt kiáltó szükségnek valja. Senki nem akarja, a korcsmárosoktól elvenni a megélhetést. Élhetnek is abból, a mit reggel 5 órától este 6 ig keresnek, árulnak. De mikor már sokakra nézve bekövetkezik az elég, mikor neki kell menni az éjszakának megfogyatkozott csendőrségi állományunk tudatában, mikor estenden a kinyitott korcsmák és a muzsika hangjai úgyszólván dorbézolásra hívják a hullámzó tömeget : akkor nagy érdekek parancsolják, hogy az alkalmakat vágjuk el. És teremtsünk lehető prevencziót. EzJ^ a prevencziót czélozza az a kormánybiztosi rendelet, hogy a korcsmákat este 6 órakor feltétlenül be kell zárni, mely rendeletet a főkapitány ki is hirdette. Csudálkozunk mi azon, hogy valahányszor a korcsmáknak, az embereket ölő és nemzetet pusztító alkoholnak csak vékonyka, csekély korlátozására gondolunk és e tekintetben csak ingadozó lépést is teszünk: mindjárt, tüstént akad védelmező, a ki a korcsmárosok megélhetéséről szónokol. És a korcsmárosok — jövedelme fogyatkozásán szánakozik. Ezzel szemben, talán 100—; talán 1000 korcsmáros jó egzisztencziájával szemben
