Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-28 / 4. szám
Szatmár-Németi 1914. január 28. HETI SZEMLE 3 világnézet fehér győzelmi zászlóját a pogány világnézet megostromolt várának ormára. A milánói rendelet páratlan jelentőségének történeti méltatásában hittudományi karunk a jubiláris év emlékére tiszteletbeli doktorai közzé Méltóságodat épp azon szempontból választotta, amely a Nagy Kontantin- jubileum jellegét alkotja: a „in hoc signo vinces“ látományban az áldozatos szeretet tüze lobogott. Méltóságodnak is ötven éves papi működése és püspöki kormányzata ezen áldozatos szeretet jegyében és szellemében folyt le és magasztos példájával a keresztény erények és jócselekedetek dicsőséges sorozatában olvad fel. A theológiát nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is kell művelnünk. Méltóságod a gyakorlati theológus nehéz feladatait oldotta meg, aki mindenét papsága és hívei javára áldozza. Méltóságod krisztusi szellemét és fejedelmi bőkezűségét hirdetik a szatmári püspöki konviktus, az uj tanítóképző intézet s az elemi iskolaügy terén tett intézkedései és irányításai. Derék papjai áldva emlegetik Méltóságod atyai jóságat nyugdíjalapjuk bőkezű ellátásáért. A magyar- kultúra fejlődésének történetébe aranybetükkel vannak be vésve ama halhatatlan érdemek, amelyeket Méltóságod hazafias lelke a magyarság védelmében és erősítésében szerzett. • Méltóságodnak hatalmas munkásságát nemcsak az egyházmegyéjéhez tartozó öt vármegyében, hanem ezek határain túl is országszerte ismerik. Az általános elismerés és hódolat megnyilatkozása budapesti tudományegyetemünk részéről a jubileumi okleveles doktorság, amellyel az igazi magyar főpapnak a legnagyobb egyetemi kitüntetést hozzuk. Amikor tisztünkhöz hiven átnyújtjuk a tiszteletbeli hittudományi doktori oklevelet, a legmélyebb tisztelettel kérjük Méltóságodat hogy méltóztassék azzal a szívvel lélekkel fogadni azt, amellyel mi kiállítottuk és átadjuk s amelyből osztatlanul tör elő forró óhajunk, hogy Méltóságod, mint budapesti tudományegyetemünk és hittudományi karunk disze sokáig tündököljön a magyar keresztény kultúra ritka dicsőségére. Főpásztorunk beszéde. Mélyen tisztelt Ura im ! Mélységes hálával és a tiszteletnek legbensőbb érzületével mondok köszönetét ama kitüntetésért, amelyben az én_csekélységemet országunknak első kulturális intézete, a budapesti tudomány egyetem és annak hittudományi kara részesítette azzal, hogy az én gyarlóságomat a tiszteletbeli doktorok sorába iktatni kegyes volt. Ezért, ismétlem, mélységes és hálás köszönetemet nyilvánítom a karnak és az országosan ismert három tudósnak, akik kegyesek voltak engem személyesen megtisztelni, hogy e kitüntető diplomát nekem átnyújtsák. (Éljenzés.) Azzal a hűséggel, — és ahogy a mi őseink mondani szokták, jobbágyi hálával fordulok Őfelsége, a mi apostoli királyunk felé is, aki kegyeskedett a karnak, az egyetemnek e kijelölését jóváhagyni és méltózta- tott megengedni, hogy engem e diplomával kitüntessenek. (Éljenzés.) De azzal az őszinteséggel, amellyel az Úristen megáldott, ki kell jelentenem, hogy ezt a megtiszteltetést nem fogadhatom el a magam személyére nézve, mert ez á meg- tisztelés illeti . . . (itt a főpásztor elérzéke- nyült és könyek jelentek meg szemeiben)... nagynevű püspök-elődeimet és az én kedves papjaimat. (Éljenzés) Az én püspök-elődeimnek az emléke és az egyházmegye papságának a szorgalma érdemli ezt a kitüntetést. Mert úgy püspök elődeim, — neveket nem akarok említeni, — mint a szatmári egyházmegye papsága egyaránt kivették részüket a munkából, ott,ahol Magyarországnak kulturális érdekei mellé kellett állani, és azt a kultúrát igyekeztek egész erejükkel előbbre vinni. (Elénk éljenzés.) Püspök-elődeim emlékének és az én kedves papságomnak az érdemeit látom megjutalmazva és ezért újból nagy hálára gerjed a szivem és ha érzelmeimnek megfelelően tudnék szavakat adni, bizonnyára ékesebben és szivrehatóbban tudnék szólani. (Élénk éljenzés.) Azonban kedves munkatársaim, kedves egyházmegyei papságom, felétek fordulok most, hogy miután e kitüntetésben részesültetek, velem együtt arra kell törekednetek, hogy e kitüntetést folytonos munkával, az Isten országának terjesztésével és ezzel magyar hazánk kultúrájának előbbre vitelével háláljátok meg. (Hosszas éljenzés) Az isteni Gondviselés csodálatos intézkedéséből engem küldött ide, hogy én álljak ennek a derék egyházmegyei papságnak élére és igyekezem velük Isten országának terjesztését és ezzel a magyar kultúrát is előbbre vinni. A magam részéről, tudatában gyengeségemnek ebbeli munkálkodásomhoz semmiféle reménységet nem is akarok kötni; de mert ki akarom azért részemet venni országunknak kulturális előbbre viteléből, — amit ugyan szintén az Isten gondviseléséből tehetek meg, — elő akarom mozdítani a magam részéről is a magyar tudományosságot azzal, hogy harminczezer koronát tettem le tegnap egy itteni pénzintézetnél, — és ez összeg kezelésére majd a fötisztelendö káptalanomat fogom megkérni. —- hogy ez összeg kamataiból a hittudományi kar jogosítva legyen egy arravaló, erkölcsi tekintetben kifogástalan és a tudománynak szeretetében is kitűnő,' végzett theológust külföldi egyetemre is kiküldeni, hogy ott gyűjtve az anyagot a nagyobb kultúra területén, behozza ide és a mi kultúránkat előbbre vihesse (Élénk éljenzés és taps). Az urakat most arra kérem, vigyék meg küldőiknek mély, hálás tiszteletemet. Mondhatom, hogy mert éppen ineg nem érdemeltem ezt a kitüntetést, annál inkább rám ragyog az a szeretet, amely tulajdonképen indította a hittudományi kart, hogy egy embert érdemein felül megtiszteljen. Ez a jóságos keresztényi szeretet erősítse az Urakat és az egész hittudományi kart, hogy azt a tudást, amit. Istenadta tehetséggel eddig megszereztek, öntsék át az ifjúságba ; igy az, amit a tanárok tudnak, mint mag keljen ki az ifjúság szivéből és hozzon "bőséges gyümölcsöket Isten országa terjesztésére és ezzel kapcsolatban a magyar tudomány előbbre vitelére 1 (Élénk éljenzés) Köszönöm szépen mindnyájuknak kegyes megjelenésüket, ajánlom magamat szives emlékezetükbe. (Hosszas, zajos éljenzés és taps.) Az E. M. Irodalmi-kör közgyűlése. A Szatmár Egyházmegyei Irodalmi kör f. hó 21-én tartotta meg évi közgyűlését. A tagok a szigorú tél miatt és talán á közbejött más körülmények folytán nem jelentek meg oly nagy számban, mint más éveken. De azért az érdeklődők nem hiányoztak és a közgyűlés határozatképessége teljesen rendben volt. A közgyűlést, Bodnár Gáspár egyházi elnök nyitotta meg. Megnyitó beszédében visszaemlékszik a három évvel ezelőtt történt megújhodásra. Elsorolja azokat a mozzanatokat, melyek a kör működését e három év lefolyása alatt tartalmassá és eredményessé tették. Sajnálattal emliti fel, hogy a mitől már a múlt esztendőben is féltünk és a minek bekövetkezését nem volt módunban most megakadályozni . . . azzal a körülménnyel számolnunk kell. Szabó István prelátus-elnökünk ugyanis távozik az elnöki széliből. Olyan indoklással és megokolással, a mi előtt a kör tagjainak meg kell hajolniok. Hálával tartozunk a távozó prelátusnak, a ki az elnöki székből való távozással nem távozik el a körtől és nem hagy el minket. ígéretet nyertünk arra, hogy a kör ügyeit szive meleg szeretetével és pártfogásával fogja támogatni. A három év alatt sokat köszönhetünk neki. Nem csak díszt adott körünknek, de munkásságával, áldozatkészségével sok oly ügyet, kérdést sikerült megoldani, melyek nélküle, anyagi és erkölcsi támogatása nélkül ma is nyomasztó hatással lennének a mi működésűnkre. Mindezekért a lelépő prelátusnak,a Kör a leghálásabb köszönetét fejezi ki. És működése iránt való elismerését jegyzőkönyvében örökíti meg. Felhívja a gyűlést vezető alelnök a Kör titkárát . . . terjessze elő jelentését az 1913. évnek működéséről. Kovács Gyula dr. a Kör titkára most felolvasta tartalmas, gondosan és részleteiben is érdekes jelentését. A kör működése különösen két irányban volt jelentősebb. Egyik a Heti Szemle ügyeinek rendezése. A másik az előadásoknak tartása. Úgy az adventi, mint a nagybőjti előadások igen jól sikerültek. A közönség nagy érdeklődést tanúsított az előadások iránt. Az írod. Kör előadásai magas színvonalúak és népszerűek lettek. És nem csak a középpontban, de a vidékre is kiterjedtek. A vidékre nézve most is folyamatban vannak. Munkácson, Kökényesden, M.-szigeten, Kálmándon tartott a kör szabadelőadást igen nagy és érdeklő közönség előtt. A Kör most már azt is jelentheti, hogy lapjának anyagi ügye is rendezve van, a mely rendezésben Püspökünk ő méltósága és a főtiszt. Káptalan igen-igen jelentékeny részt vett. Ezért az áldozatkészségért a Kör hálás köszönetét fogja tolmácsolni nagy jótevői előtt. A titkári jelentés után a pénztár állapotáról szóló kimutatást hallgatta meg a közgyűlés. Majd a számvizsgálók jelentése alapján a buzgó és lelkiismeretes pénztárnoknak Lovász Győzőnek adta meg a felmentést, kapcsolatosan nagy elismeréssel és hálás köszönettel adózott a Kör a pénztárnoknak, a ki az egyesület más irányú tevékenységében is önzetlen szolgálatokat tett. Most a gyűlést vezető alelnök a maga és tiszttársai nevében lemondott hivataláról, illetőleg hivatalukról. Felkéri Soltész Imre ez. kanonokot, korelnökül, hogy az uj választás megejthető legyen. Soltész korelnök elfoglalván az elnöki széket, indityányozza, hogy a Kör elnökének egyhangúlag Bodnár Gáspárt válasszák meg. A ki megválasztása után nyomban elfoglalván az elnöki széket, a következőket mondja : — „Isten látja a telkemet, hogy nem vágyódtam, nem akartam az elnöki székbe jutni. Küzdöttem ellene. Csak mikor teljes bizonyossággal az a tudat nyílt meg előttem, hogy itt az irodalmi kör életéről, fennmaradásáról és a jövő nemzedék számára való fentartásáról van szó, engedtem. Engedtem, súlyos és jó lelkek rábeszélésének ; engedtem a magam lelkiismeretének, a mely ez egylet újra való feltámadásával ösz- szeforrt. Engedtem annak a nálam mindig uralkodó eszmének, hogy e Zordon téli időszak után, mikor úgyszólván néhányan melengetjük ezt a mi itten való irodalmunknak és irodalmi kultúránknak oly annyira szükséges szervét. . jöhet, jönni kell egy viruló tavasznak, mikor a mai ifjúság, kilépvén az életbe és helyünkbe: számon kéri majd tőlünk azt a zászlót, melyet buzgó elődök és áldozatkész kezek bontottak ki. Ezt a zászlót a kezünkből kiejteni nem szabad. Ezt a szervet hivatalbeli kötelességeinktől elmetszeni könnyelműség, bűn lenne. Ezt a forrást, a mi kultúránktól elvezetni lelketlenség volna. Nem tagadom, aggódom, mikor az jut eszembe, hogy ezt a helyet, ezt a nobile officium nemes kötelességét egykor, nem is olyan régen egy Irsik Ferencz, egy Szabó István töltötték be . . de éltet a reménység, hogy a mit méltósággal és tekintéllyel nem tudok kivinni és megszerezni — azt meg fogom szerezhetni kitartó szorgalommal, utánjárással, ésszel, szívvel, kezekkel és lábakkal. S ha csak ezekről lesz szó, akkor ezt a zászlót tőlünk elvenni senki se’ bírja. Akkor ezt a zászlót mégis csak sértetlenül fogjuk átadni a jövő nemzedéknek.“ Az uj elnök beszédét lelkes éljenzések követték. Aztán megválasztotta a közgyűlés egyhangúlag : egyházi alelnöknek Bagossy Bertalan főgimn. tanárt; világi alelnöknek Lengyel Alajos dr. ügyvédei; titkárnak Benkő Gáspár főgimn. tanárt; pénztárosnak Lovász Győző alapítványi pénztári főtisztet. A bizottsági tagok maradnak ; kiegészítésüket a közgyűlés a kör elnökségére bízza. Aztán még egy indítvány került napirendre, mely levétetvén a napirendről — a gyűlést befejeztük. RfÜ
