Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-05 / 31. szám
XXIII. évfolyam Szatmár-Németi, 1914, augusztus 5. 31. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 8 K — f. j Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , | Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő ; BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Dir. Italíltji v Kálmán szemináriumi vice-rector czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona '----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap «-lt-iiilt miutleu szerdán. A háború. A legelső hírek. Á háborúról, főleg a Belgrádba való bevonulásról, mingyárt kezdetben a hullám- zatos lelki állapotnak megfelelő hírek jöttek forgalomba. Vegyük a dolgot lélektani alapon. Az események szédületes gyorsasággal jönnek. Rohannak és kergetik egymást. Csütörtök éjjel teszik közé a demarche-ot. Szombaton este belgrádi követünk már elhagyja a szerb fővárost. Vasárnap reggel megkezdődik a mozgósítás. Hétfőn már haiczra készen, csukaszinü öltözetekben látunk a vonatokon katonákat roh nni. Kedden délután megtörtént a hadüzenet. Néhány órával később megjelenik a király mani- fesztuma Népeihez . . . És szerdán ... a mintegy szent felri anásában, hullámzó, zakatoló benső világában, fantáziájának izzó lávái közt ringó közönség számára a hírlapok meghozzák az első, a legelső hireket: — Belgrádot bevették 1 — Győztünk! — Belgrád megadta magát . . . — Saját szemeimmel láttam ezt, azt írták e népnek, mely nép határtalan lelkesedése és harczi készségei közt megtelik a győzelem vágyával, az epekedésnek, az élet diadalmas érzéseinek örömteljes, nagy mámorával. Bizony hogy feledni akarjuk azokat a naiv és parádés leírásokat, melyeket a fantasztikus tudósítások sűrű egymásutánba _öntöttek a közönség, az ujongó nép közé. És e nagy órákban el is nyomjuk ítéletünket ezen tudósítók felett. Hiszen ők is a viziók, a látomások rettenetes hatásai alatt éltek ott délen . . . * Egyben örülünk neki, hogy a hadviselés lehetőségei és kiszámított lépései közt történt minden. Hiszen az a parádés elfoglalása Belgrádnak; az a kártétel nélkül való czifra bevonulása a mi tudatos és hatalmasan fegyelmezett és éppenséggel nem gépiesen dolgozó hadseregünknek : nem felelt volna meg a büntető háborúnak. A büntetésnek nem a parádé, hanem az elrettentés a czélja. Az első táviratok tehát csalódást hoztak. Belgrádot nem foglaltuk el. De ez a csalódás kellemes, mert még szívesebben olvassuk, hogy Belgrád ég. Belgrád testét a mi tüzérségünk bombái szaggatják. Belgrád egész utczasorainak lángja világítja be az éjszakát. Úgy érezzük, mintha tüzérségünk gyújtó srapnelljei a mi haragos lelkünk villámai volnának. Ez kell ennek a félvad népnek, hogy fővárosának lángjai fessék pirosra a sötét égboltozatot. Hogy közéjük csapó robbanó love- geink tanítsák meg tiszteletre a szomszédos nagyhatalom iránt. A. részleges mozgósítás tovább folyt. A hadműveletek ideje tehát még nem érkezett el. Még a részleges mozgósítás sem volt befejezve. A felvonulás még ezután következett. Idő kellett ahhoz, mig ez a roppant kolosszus feláll. Hogy aztán mérföldes léptekkel, a pusztító vihar gyorsaságával robogjon keresztül Szerbián, mindent eltiporva. A mozgósításnak előre meg van szabva az ideje, amely percznyi pontossággal van kiszámítva előre. Ezt a mozgósítási tervet nagy hadvezéreink készítették. Ne feledjük, hogy trónörökösünk több mint 10 éven át készítette elő ezt a mozgósítást és a hadi terveket azokkal a hadvezérekkel együtt, akiket az ő zseniális intuicziójával igazi katonának ismert fel. A vad szerb is tudta, érezte ezt. Mikor Moltkét azzal a rém hirrel ébresztette fel álmaiból Bismark, hogy itt a háború, Moltke nyugodtan mutatott a szekrényére : ott a bal fiókban vannak a mozgósítási tervek s befordulva aludt tovább. Trónörökösünk, a hadsereg fővezére halott, de az ő szekrényének fiókjában is ott vannak a mozgósítási tervek, melyek e nagy gépezetnek a mozgását intézik. Eszerint történik a mozgósítás az óramű pontosságával. Itt nincs ideges kapkodásnak helye. Ezt be kellett várni s ebben napok teltek, mert a hadsereg felvonulása nélkül nem kezdődhetik el a háború. Ezt minden kevésbbé hozzáértő is tudja. De a mámoros lelkesedés erőt vett rajtunk ; a leszámolás, a megtorlás vágya türelmetlenné tesz. És ezt a sürgető szomjúságot elégiti ki az a hir, hogy Belgrád falait töri, zúzza tüzérségünk ágyúja. * A részleges mozgósítás ideje alatt egyik szeme, tekintete a nemzetnek mindig a legfőbb hadúrnak, királynak alakján csüggött. A ki szintén a kötelesség útjára lépett. A kiről jönnek szállnak a hirek. Mintha legendás idők küldötték volna el a magyar nemzetnek e napokra szárnyas angyalaikat, hogy királyáról, királyának minden szaváról, lépéséről, hatalmas, nagy szivéről hireket hozzanak. — Mindent meggondoltam, szólt a felséges ur. Megyek a kötelesség útjára és vállalom a felelősséget a Mindenható és népem előtt .,. . És a király, mikor hallja népe egybe vágó szive dobogását; mikor hirelők érkeznek, a kik előadják . . . mik történnek a királyáért rajongó népei közt, városokban és községekben ... a király szemében kö- nyek gyűlnek: — Hálát adok Istennek, hogy tudom, ismerem népem egységes helyeslését és meg- megmozdulását. És megy a kötelesség útjára. Félbeszakítja üdülését . . . Bécsben tér, majd Budapestre, onnan a főhadiszállásra akar a meg- ifjodott aggastyán indulni. A másik tekintete a nemzetnek a maga tűzhelyein, a maga elmélyedésein és jelenségein nyugszik. Micsoda idők ezek! Azt mondják : történeti. Az. Bizony az 1 Csak avval a különbséggel, hogy akkor . . . most nem régen, pár évtizeddel elébb, önként indult, ment a nemzet részleges vagy egész mozgósításba. Most ... — Még itthon vagy ? — Még nem hívtak ?-— Isten veled . . . — Talán sose látjuk egymást... Semmi érzelgés ! — Csak meg segít az Isten. — Már én is megyek ! Igy-igy ! Ma ebben, holnap abban a házban, tűzhelyen készül rövidesen a fiú, az apa, a testvér ... és megy, mennek. Ez a részleges mozgósítás. Már most ki alakul a nemzet Ítéletében, hogy ez már háború. Magyarországnak, a nemzetnek háborúja. Az önvédelmi harcz óta nem volt ilyen háborúja a magyar nemzetnek. Sohasem volt ennél nemzetibb háburunk. Eddig idegen érdekekért vérzett a magyar, századok óta. És fiaink ezekben a háborúkban is hősök voltak. Éz a háború azonban nemzeti be- csüleeünkért, nemzeti létünkért folyik. A mi hazánk területét akarja kihasítani a vad rácz, amelynek néptömegeit mi engedtük megtelepülni az Alföld legáldottabb földjein, hogy hazát találjanak itt. Ezt a tényt akarja kihasználni ellenünk Szerbia, hogy ebből a földből kerekítse ki a maga országát. Ezért a magyar földért folyik a harcz. A mi ősz királyunk azt mondja prok- lamácziójában: „az összeesküvés borzasztó sikere szivén talált engem és népeimet,“ Igen, szivtiukön talált, de ez a szív dobban még s magyar vért hajt az arezokba. Azt a vért, mely akármilyen drága, de mi sohasem kíméltük, mikor ütött a leszámolás órája. Őseink kardjára volt felirva az a mondás: ne bántsd a magyart 1 Mert mi magyarok az a nemzet, akit ha valaki megüt kővel, mi visz- szaütünk mennykővel. Ebben a háborúban azt kell megmutatnunk, hogy van-e életképessége, van-e lét- jogosultsága ennek a nemzetnek. Megmutatjuk. Ebben a háborúban igenis azt is meg kell mutatnunk, hogy az emberiségnek tesz szolgálatot, aki kioltja a balkáni-veszedelmet. Aki kultúrára kényszeríti a hatalmi mámortól elkábult s keserves leczkével kijózani- tásra szoruló apró népeket. Á kultúrának tesz szolgálatot, aki fegyverrel, — mert másként nem lehet, — de visszaadja a monarchiát nagy hivatásának, hogy az európai egyensúly Őre, a kultúra terjesztője legyen. Van tehát ebben a háborúban abból a nagy, világ elemből, mely az emberiség szent és természeti jogaira támaszkodik. De gyökere a nemzeti érzés. A nemzet életének, felfogásának, a nép lélek ösztönének és értékének az a virága sarjadzott ki, melyet a 48-as időkbeD termelt. Félrevonultan, távol a nép hullám ától magamba mélyedetten . . . nézem, nézem, vizsgálom ennek a magyar népnek lelkét ... Lehet néplólek más, telve kinccsel, forrásokkal. De ilyen sajátos, ilyen egyedüli, ilyen csudás nincs e kerek világon, Érzésének gyökeréről lehullott minden ujabbkori salak. A modernségnek minden külső, hamis máza. A tiszta, hamisítatlan hajtása szabadult ki. Lapunk mai száma 8 oldal.
