Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-05 / 31. szám
2 Álmodom-e ? Álmodom a dalt, a mit jó édes anyám ajkáról, a 48-as idők gyermekének szivéből hallottam. Vagy a valóság dalát hallom újra? Ezer esztendeje annak, Hogy a magyarok itt vannak, Most akarják kiirtani, De az Isten nem engedi. És a néplélek újabban fakadt, kibugy- gyant költészete ! Dala, éneke, újra a magyar, az ő magyar lelkének gyönyörűséges muzsikája. A melyet majd rivalva, majd naivan, majd kipirult areezal, majd könytől szentelt lágysággal énekel, dalol szerte a hazában, falun és városon : Édesanyám akár így lösz, akár úgy, Nem félök én ha dörögnek az ágyuk. Mögmutatom a királynak magának : Nincs párja az vitéz magyar huszárnak! * Hej szép lányok, gyönyörű szép lányok, Szedjetek el minden szál virágot! Tűzzétek a harczi zászlainkra, Úgy megyünk el a szerb háborúba. * Áldd meg Isten a gőzkocsi kerekét, Azon viszik a legények elejét. Ne sírj, babám, ne sírj sokat utánam: Kibírja ezt a kis borjut a váltam. Ne félj babám, szorul a rácz bocskora, Én vagyok most rá az Isten ostora. Kedves babám bízzál, ha el nem estem: Visszajövök én tehozzád győztesen. * Ferencz József nem mehet el a bálba, Mert már kissé elnehezült a lába. Sebaj, ha már nem bírja is a tánczot, A tánczot, a tánczot: — Megforgatjuk helyette is a rácsot. Ferencz József levelet irt ma reggel: Masérozni szeretne a sereggel. Ne masérozz édes öreg királyunk, Királyunk, királyunk — Te csak nézzed, hogy mink miket csinálunk. Ferencz József fölmegy egy hegytetőre, Messzilátón onnét tekint előre, Mindig csak azt nézegeti, ha ráér, Ha ráér, ha ráér: — Hogy verekszünk a királyér’ hazáér’. * Természetes, hogy világért sem maradhat el a magyar nép maga . . . . . . Kosuth Lajos azt üzente. Micsoda ez ? Micsoda jelensége a népnek, kérdezgeti, tűnődik, a ki a nép léleknek csak felületét ismeri. Micsoda ? Hogy az érzés, mely ehhez a háborúhoz kapcsolódik ugyanaz, a mi megteremtette a Kossuth nótát. A mi adta a nemzet Szózatát. .. Hazádnak rendületlenül! * És a nemzeti érzésből, mint villám a fellegekből, mint megtisztult eszme a földi burokból . . . kiragyog, szét árad az istenség, a Gondviselés nagy szent hatalma és segítő keze. ... A király mondja, hogy a Gondviselés akarta, hogy életének hátra levő része ne a csendes, visszatekintő öreg ember élete napja legyen. ... Az Uralkodó mondja népének, hogy a Mindenható előtt elvállalja a felelősséget. Hogy a Gondviselés a mi fegpverünk- nek nyújtja a diadalt, boldogabb, nyugod- tabb jövőt. A nemzet cziteráján megszólalnak _ a régi, ősi énekek hangjai és imádságai. Államférfiak ajkán igy záródnak a beszédek: — Magyarország Patronája . . . Könyörögj érettünk. * A gőzkocsik kerekei meg viszik a legények elejét ... És lesznek jelenetek, miken a szív hangosabban dobog. Sirások, melyek közt azonban felcsillan a magyar nép humora, aranyos vigasztalása . . . okodatoló lelkes megnyugvása. ..HETI SZEMLE“ — Megesszük a szerbet, leverjük a muszkát. Ne sírj feleség ... itt leszek én osztán. Mindnyájunknak el kell menni! — Mindent meggondoltam, mondotta a király.. És mikor ezt mondotta, tudhatta minden ember fia még azt is, hogy mindnyájunknak el kell menni 1 És jött is pénteken délután julius 31-én az általános mozgósítás hire. A hir nem félelmet, nem remegést okozott. Valami leírhatatlan nagyságos, az élet diadalától és a lét hatalmas érzésétől kiváltott csudás tudatot, lelki rendülést. Valami leirhatlan hullámzását a léleknek egyesekben. A mi lelki állapot összeverődvén, egyesülvén itt ott a tengernek csendes mozdulásában, búgó, mégis hatalmss orgona hangját adta vissza. A város megmozdul. Tiz ezer ember, a mi nem sok, mint tenger áradat ömlik, hullámzik a hatalmas Deák-téren, utczákon és többi tereinken. A lelkesedés most még általánosabb. — Mindnyájunknak el kell menni! — És megyünk ! — Mi is ha kell! A népiélek hangulatában immár ítéletté és nem csupán érzelemmé leszen, hogy ez a háború most már nem büntető, támadó, hóditó, hanem életharcz lesz, Ez pedig a legnagyobb szó a világon minden nép életében. * A ki nem látott még tengert, menjen a vasúti állomásra és környékére. Ömlik a nép! Nem hajtja senki. Nem sürgeti. Jönnek. Keresve-keresik a helyeket, a hol rögtön jelentkezzenek. Nem kell itt se korbács, se puskatus. Jönnek. Mert mindnyájunknak el kell menni. Mert a király . . . meggondolt mindent. Ne feledkezzünk meg katonáink I itthon maradt családjairól. A muszka csóva. Mi köze az orosznak a mi háborúnkhoz ? Bár mennyire a fantázia embere a magyar ember, értelme, esze is józan és kombináló. Szeret tisztában lenni a dolgokkal és a közepébe nézni az eseményeknek. Bántja a dolog, hogy hát mi köze a muszkának a mi háborúnkhoz? Szerbiaminket agyon sértett. Tűrtünk erőnk méltóságához mérten egész a végsőkig. A szerb még azután sem nyugodott . . . Hát jó. Intézzük el a dolgunkat fegyverrel. Es előáll a Muszka. Nálunk is azt mondják: — Itt az orosz mumus. Hát mi az? Felelet. — A muszka min7 dig halálos ellenségünk volt, Most is az. Ő akarna egyedül ur lenni a Balkánon. Persze azért, hogy aztán rajtunk is uralkodjék. Persze, hogy önérzetes nép ezt nem engedheti. Most, hogy a szerbeknek e háborút megüzenni akartuk, a muszka ravaszul békéltető kísérleteket tett. Jól van mondottuk, hát válj muszka szint. Mi a te álláspontod és mi esetben maradsz semleges. Érre Oroszország többféle kívánságot hangoztatott, amelyek teljesítése esetén hajlandónak nyilatkozik a semlegességi nyilatkozat megtételére. Oroszország azt kívánta, hogy Ausztria-Magyarország adjon bizonyos garancziákat arra az esetre, ha Szerbiát a harcztéren legyőzte. Ezek a garancziakivánságok nemcsak Szerbia területi épségére és jelenlegi birtokának biztosítására vonatkoztak, vagyis a bukaresti szerződés teljes, szószerinti szövegének fenntartására, hanem arra is, hogy Ausztria-Magyarország vonja vissza a Szerbiához intézett ultimátum egyes pontjait. Oroszország főképpen az ultimátum ötödik és hatodik pontja iránt támasztott aggodalmakat, melyekben a monarchia azt követeli, Szatmár-Németi 1914. augusztus 5. hogy Szerbiában Ausztria-Magyarország orgánumai vonassanak be, a monarchia területi integritása ellen irányuló felforgató mozgalom elnyomására indítandó eljárásba, továbbá, hogy az általa delegált orgánumok vegyenek részt a bírói vizsgálatban is. Oroszország ezzel szemben azt hangoztatta, hogy e követelések teljesítése a monarchiának bizonyos fenhatóságot biztositnak majd a háború után is Szerbia felett és bizonyos felügyeletet a szerb közigazgatási kormányzat felett. Ezt pedig ő nem tűri, mert ő akar ott — vezetni. E közben Németország is kimondotta, hogy igenis Magyarországnak joga van arra, hogy jövendő viszonyát Szerbiával maga állapítsa meg. Telik-mulik az idő, egyszer csak kipattan, világosan kisül, hogy a czári személyes békéltető közbelépés csak arra kell, hogy Oroszország kényelmesen mozgósíthasson, minket meg a készületben feltartóztasson. Mi is, de a német főleg tisztában volt ezzel. Azért Vilmos császár egyszerűen, az őszinte nyers becsületességgel fölveti a kitérést nem ismerő kérdést: békét akar Oroszország? Akkor hagyja abba a mozgósítást. Ha tizenkét órán belül ezt nem teszi, akkor szó nélkül is megadta a feleletet. Ezzel Oroszország sarokba volt szorítva. Föl kellett volna terítenie kártyáit s szemben állni velünk, vaay mint békés szomszéddal, vagy mint ellenséggel. Nincs mit szépíteni a dolgon : a német császár az öklét mutogatta Oroszországnak. Ez alatt az idő alatt pedig minden világos lett. A muszka csávát akart dobni nemcsak nekünk, de a németnek is. Sőt egész Európának. Jól van ! A németet is, meg minket is teljes készültségünkben talált. Mi is meg a német is elrendelte az általános mozgósítást. Erre megmozdul az egész Európa. íme ily kétszínű, ily alattomos módon fontorgatja ki a muszka, hogy neki mi köze van a háborúhoz. Európa fegyverben. A muszka csóva tehát világháború elé állította az emberiséget. Népeket, országokat dönt gyászba, buba. Egy világ érzése lázad fel az ellen, hogy Oroszország a bűnös Szerbia kedvéért csóvát dob az európai lőportorouyba. Nincs és sohasem volt ez a világ elkényeztetve Oroszország részéről. A brutalitásnak, szolgaságnak, szahadságtiprásnak és embertelenségnek neve a világ minden nyelvén : Oroszország. De még erről az Oroszországról is föl akarta tenni a világ, hogy visszadöbben a becstelen Szerbia nyilt támogatásától s nem akarta elhinni, hogy amikor Szerbia az egész müveit világ itélőszéke előtt a vádlottak padján ül, Oroszország a vádlottnak fogja pártját s a művelt világot borítsa lángokba. Oroszország mégis megtette Lelkére vállalta a felelőséget. Ez a vakmerő, az alvilági szellemmel czimboráló kihívás sorompóba szólította Oroszország ellen az egész becsületes világnak felháborodását. A nagy leszámolás .... melyet ő maga igy siettet végzetes lesz reá nézve. Bízunk az igazságos, jó Istenben, hogy az lesz! Megerősitik azt a hirt, hogy a muszkának nem csak Európával kell leszámolnia Tokióból az a hir érkezett, hogy Japán elhatározta, hogy Oroszország bonyodalmait kihasználja a függőben levő mandzsuriai kérdés fölvetésére és megoldására. Ezzel Oroszország abba a helyzetbe került, hogy nemcsak a nyugat három nagyhatatmával kell felvennie a harcot, hanem a távol kelet egyetlen nagyhatalmával is, mely egymagában is legyőzhetetlen ellenfélnek bizonyult az oroszok előtt. * A koczka most már el van vetve. Berlin és Pétervár közt megszakadt a diplomácziai összeköttetés. A német _ császár megüzente a háborút Oroszországnak. És ezzel a nagy európai háború megkezdődött.
