Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-15 / 28. szám
Szatmár-Németi 1914. julius 15. HETI SZEMLE u NŐK VILÁGA. A dolgozó anyák. Nem csudálkozom, hogy megjegyzést tesznek az anyák, a háztartás gondjait viselő önfeláldozó háziasszonyok „a dolgozó nők“ czimére. Ha t. i. a dolgozó nők fogalma alá azokat a nőket sorolnák csak, a kik a házon kivül hivatalt, foglalkozást vagy benn a családi tűzhelyen is „keresnek tehát produktív munkát végeznek. De ez a felfogás, ez a czim csak látszólagos. Sokakat nézve amolyan kis megtévesztés. Ha a dolgozó anyáknak napi, sőt a napnak minden órára eső munkáját kiállíthatnék, ha elővehetnék azoknak az apró- cseprő foglalkozásoknak mindegyikét, a miből az önfeláldozó anyának, a hü feleségnek, a gondos, tiszta és lelkiismeretes háziasszonynak munkája kiáll . . . akkor az úgynevezett „dolgozó nők“ bizony hogy maguk kiáltanának fel: — Ti vagytok anyák, háziasszonyok, hü hitvesek az igazi dolgozó nők . . Hiszen az anya, a hü feleség, a fárad- hatlan háziasszony valósággal a családnak, a háznak, a tűzhely életének „lelke". Nem frázis ez a szólam. Valóság. Kérdezzük meg csak azokat a férjeket, a kik elvesztették hü feleségüket. A kik szinte lesújtva érzik, mily zavar, mennyi baj, bántó rendetlenség szakad a házába, mikor onnan a ház lelke elszállott. Figyeljük meg az aggódó férjet, a ki éveken keresztül betegen fekvő feleségének életben maradásáért kéri a jó Istent. Ha betegen, ha ágyban, látszólag tehetetlenül kell is élnie annak az asz- szonynak . . csak éljen. Mert szempárjában megmaradt a csudás erő, a mivel kormányozza a házat. Szavában biztonság, kézmozdulataiban, intésében boldogitás van. Oh az anyának, a hü feleségnek, lelki- ismeretes háziasszonynak dolga, munkája olyan aprólékos „dolgocskának“ tűnik fel, igaza van önnek asszonyom — pedig ebből az aprólékos dolgocskákból épül fel a család, ez teszi a tűzhely nehéz kormányzását; ezek azok az apró kerekek, hogy igy mondjam, melyek nélkül a nagy kerekek a társadalom maga, a dolgozó férj élete., siralmas, sőt lehetetlen volna. Ezt. az igazságot elismerik azon nők is, a kik mostanában dolgozó nőknek nevezik magukat. Lehetetlenség el nem ismerniök. Az az elnevezés más irányban, más czélzattal és más alapon keletkezett. Mint azt a következő sorokban, illetőleg czikkeink- ben látni fogjuk. Volt egy kor, nem is oly régen, mikor a nőnek egyetlen hivatását ismerték a társadalomban. Hogy feleség, anya legyen. Egy költeményben olvassuk a megható jellemzését e kornak : — Mikor nagyapa nagymamát megkérte — mondja — akkor a nőnek csak egy hivatása volt, hogy feleség, anya ... és há zának lelke legyen. Ez a kor elmúlt . . . És ebben az elmúlásban, ebben a szo- cziális élet nagy változásában kell keresnünk okát annak, hogy a nőnek más téren, más irányban . . mint a család — keressünk munkát. És találjunk is. B. 0. Hogyan csomagoljuk a vajat ? A vejat, mikor papirosba csomagolják rendesen megszokták vizesiteni, hogy a papiros oda ne ragadjon. Helytelen szokás. Mert a vízzel könnyen rothasztó és erjesztő csirákat vihetünk a vajba, melyek a vajat elrontják és egészségtelenné teszik. A vajat nem kell megnedvesiteni vízzel, hanem egészen szárazon csomagoljuk tiszta papirosba, mert úgy tovább ellenáll a romlásnak és ize tisztán marad. Rend a lelke mindennek. De rendőr nem mindig lelke a rendnek. Nem az fáj a tönkrement gazdag embernek, hogy nincs. Az égeti leginkább, hogy — volt. Nem mindig szegény az, akit annak tart a világ. De nem mindig gazdag sem, aki a gazdagság hírében van. Ä hét. Az ország még mindig a szarajevói megrázó esemény hatása alatt van. Társadalom és sajtó egyaránt sajgó lélekkel tárgyalja a szomorú eseményt és olvassa a még ismeretlen részleteket. Az embertelen gyilkosság megtorlását illetőleg alig tud eligazodni a napi sajtónak változó és merész közleményeiben. A legbiztosabb megállapodás az, hogy bár belgrádi követünk már megkezdette a felelősségre vonás munkáját, de addig a monarchia nem lép fel határozott megállapodással, mig Szarajevóban a vizsgálatot be nem fejezik. Igaz ugyan, hogy biztos hírként Írnak már arról is, mintha ezt a vizsgálatot befejezték volna — és pedig Szerbiának — határozott rovására, de hiszen még mindig újabb és újabb részleteket nyújt maga a sajtó, mely a vizsgálat befejezését hirdeti. Szerbiában is leütött különben egy bomba. Hartwig belgrádi orosz követnek hirtelen halála a mi konzulunk házában és karjai közt. Ez az ember fonta belgrádi fészkében csendesen mint a pók, de elolthatlan ösztönnel és eltagadhatatlan tehetséggel a szláv politika hálójának szálait. Most . . . halálával Szerbiának foly az orra vére. Hiszen legnagyobb és legmerészebb pártfogója, mentsvára tűnt el. A mámoros szerb törekvőkre kétségtelenül nagy hatással lesz. Nagyon érezni fogják — hiányát. * A mi parlamentünkben nyári munka folyik. A kormány azt hitte, hamar learatja sekély szántásokba vetett törvényjavaslatait. Csalódott. Az ellenzék teljes erővel vonull a munka színhelyére és komolyan veszi dolgát. Ha a kormány igy gondolkozik, nyári munkával akarja siettetni a közigazgatási reformot, mi ellenzék éppen a nyári munkával hátráltatjuk. A munkapárt haragszik. A ki pedig haragszik nincs igaza. Hiszen mindig jajgattak, hogy az ellenzék nem vesz részt a munkában. Az országrot érdeklő komoly törvénykezésben. Most hogy ott van, a nyakán ül — az a baj ? Hiszen igaz, hogy a vita hosszú. De vita és szabályszerű. * Nagy súlyként esett a múlt heti parlamenti vitába gróf Andrássy, gróf Apponyi és Rakovszky interpellácziója. A magyar társadalom mély gyászát és komor hangulatát öntötték szinte be a törvényhozó házba. A tetemrehivás érzései közt nyílként vetették a kormány szivébe a kérdés : Szabad-e ilyen események hullámai között olyan munkát végezni, mely ősi intézményeink alapjaihoz nyúl, hogy helyébe kiforratlan és gyors munkával végzett bizonytalan alkotásokat emeljen ? Megrázó szemrehányások, jogos felelősségre vonások nyilait tartalmazták ezen in- terpellácziók a kézzel fogható mulasztások és könnyelműségekkel szemben, a mik miatt megtörténhetett ez a tragikus esemény. És be kell vallani minden részrehajlat- lan embernek, hogy a kormányelnöknek önérzetlen, szinte czinikus felfogása, válasza — megdöbbentő. Mindenkinek éreznie kell, hogy a hideg vér, a higgadtság és czinizmus közt óriási különbség van. Á nemzet fájdalmas rezignáczióval veti fel lelkében a kérdést, hogy vájjon az ilyen erélytelen, szinte gúnyos megnyilatkozásnak minő hatása lesz a kettős monarchia prestizsére. De hagyjuk abba e sorok szántását. * Belgrádból ugyanis ez órában rémhírek érkeznek városunkba, melyeknek ha tized része is igaz . . a világtörténelemben páratlan események elébe, juthatunk. Hogy t. i. belgrádi követünk bizonyos utón értesült arról, hogy a követségi palota ellen, valamint a Belgrádban élő magyarok ellen mészárlás készül. Az osztrák és magyar alattvalók Zi- monyba vagy a követségre menekülnek és igy tovább. Megkönnyebbülten fogad a aztán a közönség a megnyugtató hirt, hogy Belgrádban teljes és nyugalom van, akik tegnap Zi3 monyba menekültek át, ma már visszamentek Belgrádba. Zimonyban azonban a készenlétet továbbra is föntartották. Az utczákon most is őrjáratok czirkálnak mert, bár a helyzet teljesen megnyugtatónak látszik, nem tartják lehetetlennek, hogy Hartivig temetését a szerb túlzók a monarchia ellen demonstráczióban fogják fölfölhasználni. Egyházmegyei hírek. Püspökünk adományai. Megyés püspökünk újabb bőkezű adományairól kell beszámolnunk. A nagytarnai fiókegyháznak (Királyháza filiája) a templommal szomszédos két kát. hold belsőségnek megvételére 3600 koronát adományozott. Nagytarna kath. híveinek száma a Királymezőről és Németmokráról beköltöző és letelepedő rom. kath. lakosokkal folyton emelkedik úgy, hogy a Batarcs községben letelepedett, Galicziából bevándorolt kath. német és lengyel lakossággal számuk annyira fog növekedni, hogy esetleg önálló plébánia létesítése válik szükségessé. A batizi templom építésére 7000 koronát, a szakaszi hitközségnek uj orgona beszerzésére, a róm. kath. iskolaépület újból való befedésére és egyéb egyházi szükségletekre 2300 koronát adományozott a főpásztor. — Az avaslajosvölgyi uj plébánia lak átvetele. Az elmúlt hét csütörtökén vették át Pemp Antal prelatuskanonok és Hámon Róbert irodaigazgató, püspöki megbízottak az avaslajosvölgyi uj plébánialakot. A szép fekvésű modernül megépített tágas és kényelmes lakást püspökünk építtette fel 20.000 korona költségen. Az épületben nyer elhelyezést az isteni tiszteletek megtartására szolgáló kápolna is. Majdan az uj lelkésznek lesz feladata felépíteni e melléképületeket és kerítéseket, amikor is teljesen készen lesz a nagy katholikus és nemzeti missióra hivatott uj plébánia. — Lelkészt kinevezés. A püspök a földmivelésügyi miniszter bemutatása alapján Koller Béla, viski ideiglenes lelkészt ezen állásában véglegesítette. — Kiküldés az egyetemre. Scheffler Ferercz I. évet végzett papnövendék theologiai tanulmányai folytatására a budapesti tudományegyetemre küldetett ki. Miniszteri köszönet. Dr. Boromisza Tibor szatmári megyéspüspök, végzett theo- logusok részére, külföldi tanulmányi ösztöndíjak egáljaira tetemes összegű alapítványt tett, mint azt annak idején jelentettük. A bőkezű adakozásért a vallás és közoktatás- ügyi miniszter most köszönetét nyilvánította a megyes főpásztornak s erről a hivatalos lap egyik közelebbi száma a következő módon ad hirt: A m. kir. vallás és közoktatásügyi mniszter dr. Boromisza Tibor, szatmári megyéspüspöknek, a budapesti tudományegyetem hittudományi karán végzett theologusok számára „külföldi tanulmányuti ösztöndíj“ czim- mel tett 30.240 koronás alapítványért köszönetét nyilvánította. Dr. Mázy Engelbert ezüst miséje. Tankerületi főigazgatónk áldozópapságának 25 évfordulóját a minap ünnepelte — csendben. A kerületében megjelenő hírlapok melegséggel és az elismerésnek lendületével emlékeznek meg dr. Mázy egyéniségéről, pedagógiai gazdag tudásáról és hivatásának rendületlen betöltéséről. Akár Pannonhalmán — Írja pl. a „Felvidéki Újság“, akár Kőszegen, Budapesten vagy kerületének bármelyik állomásán kifejtett működése azt igazolja, hogy minden képességével, buzgalmával az egyházat és nemzetet szolgálja. Mi szatmáriak is készséggel és örömmel csatlakozunk ezen meleg elismeréshez és üdvözöljük az országos nevű pedagógust. Ribizli éréskor. — Éd’s anyám! — No már meg! — Van-e lába a ribizlinek ? — Nincs aanak fiam! — No ha nincs, akkor hát Katiczabogarat ettem. Jó ismerős. — A minap emlegettük önt Tarjasyval. — Tarjasy? Nem ismerem. — Pedig azt mondta, jól ismeri . . . Már ismételten foglalt önnél, mert hiszen végrehajtó. r
