Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-24 / 25. szám
Szatmíi-Németi 1914. junius 24. Aztán kimegy a folyosón álldogáló Tisza Istvánhoz és azt mondja neki: — Nézze uram, jobb lesz, ha hallgat. Tudja ki az, aki bent van és dohányzik ? Tisza István. Tudja milyen ember? ! Elcsapat, ha egy szót is szólok. Tessék inkább átmenni egy másik kocsiba. Betörőket fogott a kutya. Szent- pétervárott igen érdekes esemény történt. Roboff gazdag kereskedő uj szolgálót fogadott. A leány a helybeállás napján hatalmas és nehéz ládát szállított szobájába. Estefelé a kereskedő kutyája betévedt a szobába és szaglászni kezdte a ládát. Majd éktelen ugatásba és vonításba tört ki és nem akart a láda mellől távozni. Mintnogy a leány igen megrémült, a kereskedő gyanakodni kezdett és rendőröket hivott. Amikor felfeszitették a ládát, két toprongyos alak ugrott ki belőle és revolverrel támadtak a rendőrökre. Ezek azonban lefegyverezték őket. Mindketten bevallották. hogy éjjel meg akarták gyilkolni a kereskedőt, hogy vagyonát elrabolhassák. A kutya ébersége gazdájának életét és vagyonát mentette meg. CSARNOK. ' A kis gazdasszony. Monolog:. Irta : BODNÁR GÁSPÁR. (Háziasán öltözött leány. Majd nyugodtan egy helyen, majd sétálva mondja, úgy ahogyan az indulat folyamat kívánja.) — De igazán, milyenek is az emberek 1 Ha már, mikor családi körben vagyunk . . . tréfálkoznak velem . . . kötekednek, gúnyolnak, pirítják az arczomat ... az csak megjárja. Hauem mikor vendégek vannak. Idegenek. Akik minden szóra figyelnek, minden kifejezést mérlegelnek ... no az már szörnyűség .... Képzeljék kedves lelkeim ! Engem otthon meghitt tűzhelyünkön, a nagynéninél, meg a kuzinoméknál.. . csak úgy csúfolnak : — Kis gazdasszony. És még hozzáteszik : tanárnő. Tanárnő ... Mikor először hallottam, bizony én el- pityeregtem magam. Azt mondják, még zokogtam is . . . Bizony! Hanem azt én fel se vettem. No bizony, ha mindent fel venne az ember, hova jutnánk akkor. Hanem ... a minap nagy vendégség volt nálunk. Apuka fen- tartó testületi elnök az iskoláknál; hát meglátta a pedagógusokat . . . vacsorára. És a vacsora kitünően sikerült. A sok dicséretnél aztán ... az a tökéletlen kuzinom . . . reám mutatott és megint rám pirított. Azt mondta ott az idegen vendégek előtt: A kis gazdasszony, a tanárnő . . . főzött. Olyan lettem, mint a főtt rák. {Arczát kezeibe takarja.) Aztán nem bírtam tovább, kifordultam és most már igazán zokogni kezdettem. Pedig én igen ritkán szoktam zokogni. Mikor aztán kisirt szemekkel {pedig úgy meg törültem) visszamentem, hát egy rögtönzött okmányt adtak át nekem. Valóságos bizonyítványt. Képzeljék, aláírta minden pedagógus . . . Hogy hát engem a mai estén képesítenek a gazdasszonyság tanárnőjének ... Szent Isten . . . csaknem elájultam. Pedig én még sohasem ájultam el. Azóta . . . azóta {olyan büszkeséggel) már a városban is mind közönségesen csak úgy szólítanak, titulálnak : — Kis gazdasszony . . . tanárnő .. . Szünet. Pedig tessenek elhinni, hogy sose hittem, hogy én belőlem valaha jó gazdasszony lesz. Sohase’ hihettem ! Hiszen édes jó Istenkóm I A gazdasz- szonykodásra születni kell, akár a poétaságra. Igaz, hogy sokan születnek. Sok gazdasszony, jó gazdasszony terem a magyar leányok közt. Több, mint jó poéta a magyar fiuk közt. De én bizony úgy hittem, hogy sose’ leszek jó gazdasszony. Nem éreztem születést, hivatást reája. , Ám, később értettem meg, hogy ez a feltevés nem volt őszinte. Hogy is mondják „HETI SZEMLE“ 5 csak most — eredeti, egyéni. Belém szugge- rálták. Elhitették velem, hogy én magasabb, fensöbb lénynek születtem. Ugy-e kiváncsiak, édes lelkeim, hogy miképen történt ez ? * . . . Úgy történt, hogy már elmondjam ... úgy történt . . . Anyjuka beíratott a felsőbb leányiskolába. Apuka váltig nem akarta. De anyjuka úgy gondolta, hogy meg kell kísérlem, vájjon felsőbb magasabb leánynak szü- lettem-e ? Ott pedig a felsőbb leányba . . . sokszor mindig beszélgettünk, vitatkoztunk a leány hivatásáról. A felsőbb leány hivatásáról. Zsuzsika volt a prókátorunk. A mi prókátorunk pedig csak azt hajtogatta : — Lányok . . . vagy tanulni,vagy főzni ! A kettő összeférhetetlen. Kezdetben igazán át sem igen, értettem, hogy mit jelent az: összeférhetlen ? Én mindig arra gondoltam, hogy csak a honatyáknak, a képviselőknek privilégiuma az, hogy össze- férhetlenek. Fájdalom, később nagyon is megértettem . . . . . . Otthon bizony a mamuka befogott. Főzni kellett! Még dagasztani is. Alig várta mamuka, hogy haza menjek. Már befogott a konyhába. A könyveimhez alig nyúlhattam. Köztünk szó maradjon . . . nem is igen óhajtottam. Hát bizony az én feleleteim — nem igen sültek el az iskolában. Francziska kisasszony, aki a gazdasz- szgnykodás elméletét tanította, sokszor figyelmeztetett : — Kisasszony vagy tanulni, vagy otthon maradni . . . És én megvallom, válaszúton voltam. Irigyeltem Francziska kisasszonyt. Szép fizetése volt. A legelső vendéglőből készen hozták neki a legelőkelőbb ebédet. Nem kellett soha főznie. Egy hig tojást sem. Egy rán- tottát se’ kellett sütnie. Milyen pompás állapot ez ! felső leánynak, tanárnőnek lenni. Az igaz, hogy valahányszor étvágya volt Francziska kisasszonynak, sose’ tudott enni. Mert azt mondotta, hogy a nagy vendéglőben olyan valaki főz, aki a gazdasszonykodás elméletét sose’ tanulta. De én sem tanultam ! Mégis gonosz nevetésben törtem ki, mikor Francziska kisasszony, tanárnő . . . nem tudott. . . enni se elméletileg, se gyakorlatilag. Ilyenkor mindig az én jó édes anyámra gondoltam. Aki főz, hogy hét vármegyében hires. És aki sose tanult elméletet. De én sem tanultam ám 1 Aminek az lett a végzetes következménye, hogy Francziska kisasszony tanárnő is megbuktatott a gazdasszony ságtanból. * Szörnyű hatást keltett otthon ez a sze- kunda. Mindenből eltűrték volna a szekundát ... de már a gazdasszonykodásból ... ezt szörnyű igazságtalanságnak vették. Ilyen nem történt ebben a huszadik században. Hogy az én anyámnak a leányát... a hires, hétvármegyére szóló gazdasszonynak a leányát... a gazdasszonykodásból szekundába pónálják. Pedig megtörtént. Azt a szekundát az én bizonyítványomból többé kivakarni nem lehetett. Apám . . . szegény jó apukám . . . úgy mosolygott. Olyan jóságosán megsimogatott. Anyám szörnyen dühös volt. És ? És a második félévre kivett — a felső leányból. — Jössz te az én iskolámba, mondotta. Majd megmutatom én, hogy mi az a pedagógia. ... És mutogatni kezdette. Úgy befogott az én jó anyukám a házi pedagógiába, hogy én bizony egyszer csak azt vettem észre, hogy anyám leánya vagyok. Sokszor még mamuka kérdezett meg tőlem egyet mást. Bizony! Szünet. . . . Hanem . .. hanem aztán, mi történt ? Az történt, kedves lelkeim ... de ne esudálkozzanak ám rajta, hogy Francziska kisasszony . . . tanárnő . . . jegyese lett egy igen előkelő, jóhirü, de gurman férfiúnak. Jegyese! És teljesen boldog volt... Csak... {hamiskásan) . . . csak . . . mikor a konyhára gondolt .. . mikor eszébe szökött, hogy az ő elméleteivel nem fog tudni az ő drága uracs- kájának még egy korhely levest sem főzni : akkor . . . akkor . . . kicsordultak szegény jó Francziska tanárnőnek, most már boldog jegyesnek könnyei. És mikor az uj tűzhelyre ment .... akkor még boldogtalanabb lett. Mert az ő elmélete cserben hagyta. Paprikás csirkéje összement . . . A káposztája megkoz- másodott... A malacz pecsenyét nem merte feltálalni. A fánkja nem sikerült . . . Egyszer aztán a gazdasszonya is a faképnél hagyta. Rettenetes napot élt át. Úgy hogy majd elszaladt hazulról ... Jó iskola volt számára ez a nap. Nagy elhatározásra szánta magát. . . . Képzeljék kedveseim, mi történt. Eljött hozzánk, mint a bűnbánó Magdolna. Hozzánk !... És hulló könnyek közt panaszkodott, hogy csupa szerelemmel nem lehet boldogulni, Hogy mily boldogtalan ő, . . . mert hónapról- hónapra más és rosszabb — nála rosszabb szakácsné főz az ő igen jó, kedves, de gurman uracskájának. Mily boldog volna, ha ő kedveskedhetnék . . . evvel ...avval... a nehéz munkából hazatérő urának; Ő tudja, hogy most is szereti. Igazán. Őszintén. De az a szeretet még mélységesebb és ideálisabb lenne, ha ő a konyhában is asszony tudna lenni. A múltkor is vendégei voltak és azt dalolták: — Nekem olyan asszony kell . . . Ha beteg is keljen fel . . . Főzze meg a vacsorát. ... De ... de azt se’ tudta, hogyan zon- gorázza. A szemeiből hullott a könnyű. Hogy ő ilyen asszony nem lehet : Akkor . . . akkor mindjárt feite.te magába,... hogy eljő hozzánk . . . eljön. Bizony 1 És meg fogja ismerni a gyakorlati pedagógiát. Az igazi, iskoláját a gazdasszonykodásnak. És eljött. És naponként eljött. Sokáig . . . hetekig jött! Hónapokig. Szorgalmasan. Szünet. . . . Úgy hallgattunk arról a szekundá- ról, akár a sir. Nem merjük még említeni sem. Csak azon voltunk, hogy a mi tanítványunk gyakorlati pedagógus legyen. Megszerezze ... a képesítést ... a gazdasszonykodásnak ne csak elméletéből, de gyakorlatából isv És a mi kedves tanítványunk jól tanulta a gyakorlatot. Nem úgy, mint én az elméletet. Mi képesítést adtunk neki. Ma már királyné nemcsak a szobáiban, de a konyhájában is. ... És az én kedves tanitványom hálás. Elmondotta minden alkalommal, hogy mikép’ szerezte ő meg a gazdasszonykodásból a képesítést. No hát . . . most aztán csudál- koznak drága lelkeim ... ha az emberek kifognak rajtam. Ha uton-utfélen csufondáros- kodnak: —- Kis gazdasszony . . . tanárnő. ... De igazán milyenek is az emberek. Hát ilyen bizalmas, meghitt körben csufon- dároskodnak. (Ujjával fenyeget.) . . de várjanak még ... de várjanak ám még . . . mikor majd elérkezik az idő, hogy én igazándiban letehetem a képesítést. . . de a magam konyhájában . . . (Elbeszélő hangon.) . . . Mamuka ugyanis azt mondja, hogy már úgy látja . . . Két hires gazdasszony nem fér meg egy konyhában. Én is úgy érzem, hogy a leány csak akkor lehet igazán nagy gazdasszony, ha a maga konyhájába jut. Szerkesztői Üzenetek Hálás szivvel köszönjük munkatársaink, előfizetőink és olvasóink jóságát s a Heti Szemlét továbbra is jóakaró figyelmökbe és támogatásukba ajánljuk. — Többeknek. A kéziratokat átadtuk az uj szerkesztőnek, aki határozni fog azok jövője felett. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NYOMTATVÁNYOK ÉS TANSZEREK KAPHATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR- NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ.
