Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-10 / 23. szám
XXIII. évfolyam ‘cív/A^ Szatmár-Németi, 1914. junius ÍO. 23. szám. HITI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Buvi a ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : Dr. BAKKAY KÁLMÁN. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Ettinger János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyllttór sora 40 fillér. -----------------A lap megjelenik minden szerdán. Katholikusok a közéletben. Irta : PILCZ EDE. Most, hogy néhány szabadon gondolkozó „népneve^ tatásnak az iskolából v&M^^zlfrását felszínre vetette és ezzel szemben a katholikus ujjáébredés vezérfórfiai Budapesten impozáns gyűlésen emelték fel tiltakozó szavukat, — ismét klerikális veszedelemről zeng a „magyar“ sajtó. Nincs mentség. Elveszünk. Megindult a fekete sereg. Oda az ország békéje. Feldúlva a nemzet nyugalma. Ilyen és ehhez hasonló, jajveszékeléssel van tele a levegő. És sokan azt hiszik, hogy a tatárjárást, a törökveszedelmet csak kiheverhettük valahogy, de a klerikálizmus, a fekete sereg felvonulása, ez eltemet bennünket. Hiába minden vigasztalás. Engedékeny, békéltető hang. Apponyi, Huszár, Zboray, Polónyi hiába magyarázzák, hogy ők sem pártokat, sem felekezeteket bántani nem akartak, csupán kath. meggyőződéssel hitök megvédése ügyében emeltek szót és a nemzet ezeréves alapjait támorf Hák, mikor igazolták Ma- gy zág herczegprimásának szavait, hogy az iskolából nem a hitoktatást kell kizárni, hanem azon tanítókat, akik ilyen eszmék terjesztésére vállalkoztak. Hiába minden, a rómlátások csak nem szűnnek. A kath. szervezkedés állandóan kisért. A népszövetség lassan, de fejlődik. Kath. körök nap-nap után alakulnak. Keresztény szövetkezet is több van a soknál. Sőt az intelli- genczia köréből is — ha még nem is sokan — de már vannak, akik keresztény meggyőződésük mellett nyíltan exponálják magukat. Most is ezrekre ment a máriabessenyői bucsusok száma. Ezek mind vészjósló események. A Ha nem tudnóly hogy emiatt, az a sok csendes rezignáczió vagy kíméletlen kitörés t.sá-k’trrktika, mely- lyel az öntudatra ébredt katholiku- sokat lefegyverezni óhajtják, még elhinnők, hogy a kereszténység diadala küszöbön áll. De ha figyelemmel kísérjük azt az áramlatot és hatalmat, mellyel a kereszténység ellenségei rendelkeznek, nehéz lesz megérteni, kik és miért félnek Magyarországon a keresztény, vagy mint előszeretettel mondják, a klerikális irányzattól. Tessék csak szétnézni. Hol van a nagy erő, a közéletben való érvényesülés, amitől félni lehetne. Hiszen még elenyésző csekély része van velünk a keresztény társadalomnak, melynek pedig teljes egészében velünk kellene lenni. Még nagyon sokat tart vissza a félő tartózkodás, emberi tekintetek, a mindennel megalkuvás. Maguk a nép vezetői tenn- állanak sziklaszilárdan, újból és újból meg kell győzni őket, hogy a színvallás ideje elérkezett, a gyáva meghuny ász kodásért nem jár jutalom és az egyesült erőkifejtésre égető szükség van. Vagy talán mienk a föld, mi irányítjuk az anyagi boldogulás útját, kezünkben az ipar, kereskedelem és tőke? Ugy-e, hogy ezt a legnagyobb jóakarat sem mondhatja? Sajnos, nem. Mert e téren, mint a járni tanuló gyermek, csak most tesszük az első lépéseket, nemhogy elvegyük Láthatlan szálak. jffifíalnak a szivünkßöl Az édes dallamok, 5 évek muííán alig cseng Akkordjuk itt vagy oii. $)e egy da[ hu Barátunk § örökké visszatér: A falusi karangszó DKindig csak elkísér. Odlily Büverö van Benne, Jdogy vissza-visszaszáll? loan szivünket falunkkoz A űzi varázsfonál? Aon ál, min a karangszó Szivünkké lopva kát; Aon ál, mit sors-vikar tép 6 ketté soksem szakad. e S tört testedööl ka elszáll Aj végső tekelet, lőán e fonál kuzódik A sirBa teveled. Feleld Sándor. Ferrini Contardo. 1859—1902. II. 3. A kereszténység magaslatán. Istent ismerni és szeretni, ez az egész ember. Ezért élünk. E kérdéssel oldotta meg Ferrini ez élettalányt úgy az elméletben, mint a gyakorlatban. Korunk világfelfogásai közt ez volt az ö világfelfogása. Ferrini a kath. vallásban született, nem kellett tehát az igazság keresésével vesződnie, a tiszta igazságot készen találta. S ha valaki, úgy ő élt hite szerint. A keresztény életben az első az imádság. Ferrini az imát fölöttébb nagy becsben tartotta, hűségesen gyakorolta. „Nem értem, hogy élhet valaki ima nélkül, az ily élet az éj sötétében vesz el. Amely nap elnémul az ima ajkainkon, vége minden erkölcsi életnek, á jóra való törekvésnek, lelkem legjobb erői elpusztulnak.“ Ez volt az ő életelve. O korántsem tekintette az imádságra szánt időt veszteségnek.' „Hacsak kezdetleges jellemem is van, én azt az imának köszönöm s amire mentem tanulmányaimban, azért az ima áldásainak vagyok adós.“ S aki nekem az idő- fecsérlést veti szememre, annak azt felelem, hogy én az imádság vigasztaló hatásait tekintve, semmi időt se pazarlók el a színházra, kávéházra és a könnyelmű élet ha- szontalanságaira.“ Egye, micsoda józan felfogása ez a felsőbb katholiczizmusnak !! És amint szobájának csendes magányában imádta Istent, ugyanazt nem restelte a nyilvánosság előtt is megtenni úgy kicsinyek, mint nagyok előtt. Páviai tanársága alatt szüleinél lakott Milanóban. Egyetemi előadásait a hét három utolsó napján tartotta. Csütörtökön korán reggel utazott be Paviába és szombat este tért haza Milanóba. A vonaton vagy tanult, vagy szent olvasót imádkozott. Mindezt oly magatartással végezte, mely nagy hatást gyakorolt a szemlélőkre. Már tanuló korában megtisztelve érezte magát, ha a szentségi körmenetnél a fáklyát, vagy a me- nyezetet vihette. Égy Ízben megjegyezték előtte, hogy még se alázza le egyetemi tanárságát ily; templomi*szolgálattal. S mit válaszolt ? „Ép azzal akarom az egyetemet megtisztelni, hogy Isten előtt megalázkodom.“ Az iskolaidőben csak egy negyed órát szentelt naponkint az elmélkedő imára. Ám azért épen nem fogta kurtára érintkezését Istennel. Szentmise hallgatás, szent áldozás, szentséglátogatás napi rendjéhez tartozott. Eleinte vasárnapokon és ünnepeken áldozott, mig életének utolsó 12 évében minden elfoglaltsága mellett is naponkint vette magához az Ur szent testét. Igazán a mai kor embere volt tehát e tekintetben is, a mai kor napi áldozási irányát jóval megelőzte. Minél hevesebben harczol a inai kor Krisztus ellen, annál bensőbb összeköttetésbe kell lépniük Kr. Urunkkal a hithü katholikusoknak. így aztán Krisztus bennünk marad és mi ő benne. így leszünk mi a győztesek: „Ne féljetek, én meggyőztem a világot.“ Ferrini lelki életének középpontját az Lapunk mai száma 8 oldal.
