Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-12 / 11. szám
4 Szatmár, 1913. márczius 12. „HETI SZEMLE“ életet, melyen bőségesen kiáramló anyagi eszközökkel képesek lesznek a emberek minden vágyukat kielégíteni. Ezek az Ígéretek nagyobb súlyhoz juttatták a pénzkereskedelmet, mint az a nép- jólét szempontjából igazságos lett volna és igy'a felviruló ipar és kereskedelem révén a nekik adott szabadságok segítségével nagy vagyonhoz jutottak a pénz bálványozói, egy idegenből beszármazott kereskedő osztály, egy kisebbség, mely az ideális törekvéseknek ellensége és megrontója, mely a szabadság nevében megbontja az egyenlőséget, a testvériséget, a nemes idealizmust, a vallásos életet, hogy az egyéni önzés, a kereskedelmi szabadság ezen első tényezője legyen úrrá és ezt nevezi igazi haladásnak, az emberi jog legfontosabb boldogító tényezőjének. Ha egyelőre saját helyzetünket figyelmen kívül hagyjuk, nézzük csak a nagy tanulságok kedvéért, a nagy egységes nemzetek mai helyzetét. Ott azt látjuk, hogy a nagy szabadság létre hozott egyes milliárdosokat és a koldusok elégedetlen seregét, az Ígért egyenlőségnek rikító torzalakját. Az uj alakulás nagy sietséggel belemarkolt az élet minden rétegébe és figyelmen kiviil hagyva a szenvedők rettentő nagy seregét, azt a hazugságot hirdetik : hogy ez haladás! Ez az igazi arany kor! Hát ettől az aranykortól a társadalom elszörnyüködik és keresi az eszközt és módot, hogy ettől megszabaduljon, de attól kell félni, hogy ha a nyomor milliói veszik kézbe a szabadulás eszközét, ismét vérnek kell folyni, hogy megszűnjenek az istentelensé- gek, melyek a szabadság szent neve alatt az önzők kezében létrejöttek. Az angol szigetország fekvésénél fogva egészen külön helyzeténél fogva a közgazdaság terén is külön irányt követ, érthetetlen tehát ha valamely szárazföldi ország azokat a példákat követi, hiszen az a példa nem igen vonzó a távol jövőt tekintve. Még a múlt század hatvanas éveiben az akkori törekvő ifjak, akik a mezőgazdasági pályán okulni akartak, ellátogattak Angliába, mert akkor ott láthatták a világ legfejlettebb gazdaságát. Ott azonban hirtelen megváltozott a helyzet. Uralkodóvá vált az ipar és kereskedelmi irányzat, a szigetország világkereskedelmet kezdett és nagyipart, hajói ipar- czikkeket hordtak szét a világ minden részébe, hazafelé pedig élelmi szerekkel rakták tele hajóikat. A merkantil irány zászlója alá sereglett a szigetország munkásnépe. A bányák, ipartelepek, városok, tengeri kikötők felszívták a munkaképes népet. A világ büszkesége, á legmagasabb fokra emelkedett angol mezőgazdaság elárvult, a példásan müveit földekből legelő és vadászterület lett. A földbirtok értéke miliárdokkal csökkent és az egészséges munkában élő nemzeti, értékes erkölcsi erő a gépek mellett és a föld alatt végzett munkában elsatnyulva immár nyomorban él. Nem irigyelheti ma már senki azt a hatalmas Brittániát, melynek ipari kivitele ijesztő módon csökken azért, mert más országok, ahová képes volt egy ideig ipar termékeit bevinni, nem álltak tétlenül, mert saját szükségletüket otthon képesek kitermelni. Nincs kizárva, hogy ezen angol irányzat úgy megromlik, hogy a munkások nagy része feleslegessé válik, valami nagy külhá- boru az ottani éhínséget hirtelen felidézheti. Az irigyelt vagyonos nép kebelében most is a tömeges nyomor és nélkülözés látható az egyes emberek gyors meggazdagodása mellett. Ugyan ki tarthatja ezt irigylendő állapotnak. Érzik ezt ők maguk is, amit elárul politikai idegességük. A gabonavámok megszüntetése egy időre fellendítette a kereskedelem érdekeit, de egyben miiliárdokkal leszállította a birtck értékét és annak egykor fényes berendezését és ime rövid évtizedek múltával már föl támadt az idegesség, a bukás félelmének hírnöke. Tanulságos példa az, hogy az okos, vagyonos szigetország szem elől tévesztő a nemzetgazdaság harmóniáját. Sok más külföldi példára lehetne rámutatni. Isten mentsen meg bennünket, azok utánzásától, ahol a szabadság czime alatt az önző irányzat lett úrrá és kivándorlásra kényszeríti a legjobb munkaerőt. Ha rá gondolunk a nálunk életbe lépett ki és bevándorlásra, látunk egy útvesztőt, melybe már mi is betévedtünk, azért kövessünk el mindent, hogy abból a kivezető utat megtaláljuk. Az oláhok agitácziója czélt ért. Bombaként hatott az érdekelt szatmár- megyei körökre a fővárosi lapoknak az a híradása, hogy a román nemzetiségi pártnak sikerült a magyar kormány hivatott tagjai val, Lukács László miniszterelnökkel és Jan- kovics Béla kultuszminiszterrel megállapodásra jutni a magyar gör. kath. püspökség tárgyában. Az oláh kívánságok honorálása czéljá- ból 27 tagú bizottságot hi össze a kultusz- miniszter Hajdudorogra s a bizottságban az oláhság is képviselve lesz több taggal. E gyűléseken fogják majd megállapítani az uj püspökség határait s lehetőleg figyelembe venni az oláhság érdekeit és sérelmeit. Nincs módunkban ellenőrizni a fővárosi lapközlemények hitelességét. De erősen azoknak valószínűsége mellett szól az a körülmény, hogy az oláh nemzetiségi párt hivatalos lapja, a Románul győzelemittasan ir a románságnak újabb politikai sikeréről, Azután meg ez a megállapodás szépen beillik abba a nemzetiségi politikába, amelynek Tisza István titokban már hónapok óta készíti elő a talajt. Annyi bizonyos, hogy ha csakugjmn létesült ilyen megállapodás a kormány s az oláh nemzetiségi párt között, ez egyértelmű a magyarság érdekeinek elárulásával s a magyar állam tekintélyének arczulcsapásával. Mekkora volt az örömünk, mikor az uj egyházmegyét megalapító pápai bullával görög katholikus testvéreink ezrei felszabadultak a dákoromán pópák oláhositó nyomása alól! Éreztük, hogy évtizedek mulasztását pótolta és ezrek forró vágyát teljesítette a pápa és király együttes intézkedése. S most az történik, hogy néhány lelkiismeretlen lázitó gyermekes daczoskodása kompromittálhatja a magyar állam tekintélyét, háttérbe szorítja Magyarországon a magyarság érdekét s még nagyobbra növesztheti az oláh izgatóknak amúgy is túlontúl öklelődő szarvait. Szégyen és felháborító gonoszság lesz a kormánytól, ha az uj egyházmegye területének kérdésében enged eddig elfoglalt álláspontjából, ha csak egyetlenegy hitközségnek kikapcsolásába is beleegyezik. Semmi elfogadható ok nincsen arra, hogy a magukról megfeledkezett oláh papök nagyszájú fenyegetőzései elől meghátráljunk. Van a magyar államnak annyi ereje és megfelelő eszköze, hogy a bőrükben nem férő izgató- kat lefegyverezze. Itt mutassa meg Tisza azt a sokat emlegetett „erős kezet.“ Ha le tudta törni az obstrukcziót, a házszabályt, a magyar alkotmányt, csak nem fog egy pár oláh pópától megijedni. Ha a Lukács kormány annyira merne menni pártpolitikai önzésében, hogy a 40—50 oláh képviselő munkapártiságáért áldozatul dobna harminczöt-negyven magyar falut a dákoromán molochnak, akkor nekünk, közvetlenül érdekelt magyaroknak kell a tiltakozás legradikálisabb eszközeihez nyúlnunk s ezt a készülő merényletet megakadályozni. Ha néhány oláh pap visszavonulásra tudta bírni a gyámoltalan Lukács-kormányt, mi, akikkel együttérez az egész sokmilliós magyar társadalom, meg fogjuk akadályozni ezt a szégyenletes és átkozott visszavonulást. Nem ugyan bezárt templomok kulcsainak Rómába küldésével, hanem más, erősebb eszközökkel. Látogatás Papp Aurél műtermében. Müveit társaságokban gyakran esik szó Papp Aurélról, a művész tanárról, aki napről- napra jelét adja nagyrahivatottságának s aki maga köré a tisztelők és ragaszkodó barátok egész "csoportját vonta; azért fölvéve a figyelmes riporter szerepét, meglátogattam a művészt. A most éppen átalakítás alatt álló régi kir. kath. főgimnázium épület egyik első emeleti termében van berendezve műterme, amelyet a megyés püspök engedett át a művésznek. Papp Aurél művészi törekvéseiről annak idején is megemlékezett a „Heti Szemle“, most csak annyit kell még hozzátennünk, hogy a kormány is méltányolta művészi törekvéseit, mert két évi szabadságot adott neki. Ezt a két évet Papp Aurél nagyon jól felhasználta. 1911. októberében iratkozott be a párizsi Julian akadémiába, ahol egymás után négyszer nyert kitüntetést és dijat, de ez csak akadémikus jellegű dolog A művész embert ugyanis csupán munkái ismertethetik meg. Azonban tizhónapi ott tartózkodás után hazakerülve kitárta az ott készített képeit és vázlatait barátai és ismerősei előtt és ekkor nyilvánvalóvá lett, hogy a Julian-akadémia kitüntetései nem voltak meggondolatlanságok. Itthon aztán nagy szorgalommal fogott hozzá Párisból hozott vázlatainak kidolgozásához, de mivel úgy érezte, hogy a franczia fővárosban sok érdekes és értékes dolgot tapasztalt ugyan, amelyeket igazán értékesíteni az olasz ég tiszta levegőjében tudna, azért egy pár hónapra Rómába készült menni. Mert az olasz ég tiszta levegője csodálatosan fokozza a szinérzéket. E terve azonban nem sikerülvén, 1912. év elején felment Budapestre, ahol a rézkarc készítési módját tanulmányozta s igy ma már a művészet háromféle ágában, a festészetben, szobrászatban és a rézkarc készítésében jártas. Ilyen gondolatokkal eltelve léptem be hozzá. A műteremben többen voltak : jóbarátok érdeklődők, művészetért rajongók. Az esti homályban összeolvadt készülő szobor, megfestett kép és élő emberfejek ; de kiemelkedett a művész érdekes körvonalú, kalabriai tipusu feje, koromsötét fürtjeivel s örökké vizsgálódó szemeivel. Elmondtam, hogy most az egyszer komoly ügy érdekében jöttem, a „Heti Szemle“ küldött, hogy írjak valamit róla, müveiről, s esetleges terveiről. Erre aztán megmozdult a müvészkolonia, egyszerre beszélt mindenki: hogy éppen most tárgyaltak valami érdekeset a művészetről, a művészek álmairól, czéljai- ról s a többiről, de hogy jobban megérthessem, adnak egy pohár teát is, s ha szépen viselkedem, még bele is szólhatok a beszédjükbe. Mindent megígértem, mivel a művész elveit szerepem volna hallani a legújabb művészi törekvésekről, amelyeknek sokszerii- sége ma már szinte kétségbeejti a laikus szemlélőt. Eszméit a következőkben vélem adhatni: A vógnélküli tülekedés, a folytonos háborgás, a lárma, a harczi zaj nem uj keletű már a művészetben. A napi lapok leleplezései művészek, müvészklubbok háborúiról — nem egyéb mint a művész-politika megnyilvánulása. Mikor már a kulisszák mögött véresre verten kellene visszavonulnia egyik másik pártnak, akkor is mindig tülekednek Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által
