Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-03-12 / 11. szám
2 .HETI SZEMLE“ Szatmár, 1913. márezius 12. helyett elkeseredett kaczagásba menő zokogást ébreszt a tehetetlen szemlélőben. A katholikus szervezkedés leg- nélkülözhetellenebb fegyvere a napisajtó. A hol az országban életre ébredt az öntudatos katholikusság, áldozatos erőfeszítésekkel mindenütt napilapot teremtett meg. Pedig mindegyik egyházmegye szerencsésebb helyzetben van a miénknél. Ennélfogva ránk nézve még égetőbb a napisajtó kérdése. Életre ébredt Irodalmi Körünk is ezt aczélt irta legelsőnek megvalósítandó tervei élére. Mi egyenesen életkérdésnek valljuk. S a mikor a legkomolyabb beállításban régóta tárgyaljuk a napisajtó tervét, rá is mutattunk a megvalósitásna klegkönnyebb, áldozatot alig kívánó módjaira. Jobbat nem tudunk. Mert a napilap évi 30.000 korona szükségletének csak felét teremti elő az előfizetési és hirdetési dij, másik felét az amortisatios kölcsönből megépítendő bérház, Pázmánv-könvvke7 kJ is reskedés, a megnagyobbított és könyv kiadásra berendezett Pázmány- sajtó tudja csak évenkiát meghozni. Játszva. Ez anyagi oldaltól eltekintve, hogy mekkora erkölcsi eredmények lesznek gyümölcsei a kath. napilap s ennek ébresztésére az egy- házmegyeszerte meginduló öntudatos kath. életnek — ez ma még elmondhatatlan. Most várjuk, hogy Gulliver felhallotta ezeket nevezni idegen eredetű és egymás anyanyelvét sem értő papjaitól: Petri, Pauli, Lázári, Irenaei ecclesia. Egyházi eredetre vallanak még : Monostor, Apáti, Papos, Páczafalu (hajdan : Apáczafalu.) Valószínűleg a községalapitók neveit adják örök emlékezetre: Fülpös, Oéberjén (hajdan: Gáborján,), Oyiigye, Istvándi, Jánk, Mánd, Mikola, Milota, Márk, Derzs, Jánosi, Mátészalka, Endréd, Kálmánd, Sianiszló, Adorján. Vagy ezekben is a védőszentek neveit kell keresnünk ? Az alapitó földesur családi állapotát tüntetik fel a másutt letelepült fiúval szemben : Atya és Apa. Az Árpád-korban letelepült falusi mesteremberek vagy másképen udvarnokok hivatását, akik a királyi hadsereg részére dolgoztak, árulják el : Kis- és Nagyszekeres, meg Dobos. A királyi udvar, vagy talán a szatmári ispáni udvar szolgálatában állottak a szláv dvor szóból eredő Udvari lakosai is. A megindult élénk közlekedés, kereskedelem s a vele együtt járó vámszedés mind máig fennmaradt helynevei : Válaszút, Do- mahida, Vámos, Vámfalu és Cseke. Ez az utóbbi név az ősmagyar nyelvben gázlót, a folyón átkelő helyet jelentett, mint ahogy a Pannónia megvételéről szóló legrégibb histó- riás énekünk következő verssorai bizonyítják : Kelem földén a Dunán étkeiének, Az Csekőn ők esőkének. Miről is akartam Írni ? A Honfoglalásról. Száraz, összefüggéstelen adatok. De a múltak emlékein elmerengő haza- és nemzetszeretet a képzelőtehetség erejével ezeket kiegészíti és egy összefüggő képpé alakítja át. (Források : Borovszky : A honfoglalás története, Bp. 1894. — Gyarmat hi, Affinitás lingvae Hungáriáé, Gattingae 1799. — Szatmár vármegye monográfiája, Bp. 1908. — Pallas Lexicon. — A szövegben idézett müvek.) (Vége.) keljen a porból, széttépje a közöny czérnaszálait és nagy lépésekkel nekiinduljon a tevékeny életnek. Ha van könnyebb módja e lépések megtevésének annál, a melyet e czikksorozatban tárgyaltunk, kér- ve-kérjük ennek elmondását. Ue ikérve-kérjük az Irodalmi Kört is, hogy közgyűlésén a napilap megteremtésének kérdését a legaprólékosabb módon megvitassa. — Videant consules . . . Ne felejtsük el, hogy a liberálisok, szabadkőmivesek és szocziáldemokraták tolvajnyelvén „a klerikalizmus“ a kath. vallást, vagyis a kath egyházat jelenti. Ha valakit klerikalis-nak mondanak, ugyanazon tolvajnyelv szerint annyit tesz, hogy az illető hű és derék katholikus ember. Találóan mondja valaki : A „klerikalizmus“ okos, ravasz emberek találmánya, hogy az ostobák felüljenek neki. Statisztikai adatok a német katholikusokról. II. A katbolikusok arányszámának hullámzásait a dolog természete szerint a legnagyobb szövetséges államban, Poroszországban vesszük először vizsgálat alá. Poroszországban mint említettük 1910. deczember 1-én a 40.165.219 főnyi összlakosságból 24.830.547 (61’8°/o) volt protestáns és 14.581.829 (36'3%) katholikus. Ha az adatokat az 1905-iki nép- számlálás adataival hasonlítjuk össze, úgy a katholikusokarányszámának jelentékeny emelkedését konstatálhatjuk ; 1905-ben ugyanis csak 35‘8%-át (13.352.444) tették ki az összlakosságnak. Öt év alatt tehát 0"5% al javult az arányszámuk. S ez az előnyomulásuk nem újabb keletű : 1867. óta állandó, amiről a következő kimutatás nyújt áttekintést. Poroszország lakosságából kath. volt : 1867-ben 3317% 1871 „ 33-56 „ 1880 „ 33-74 „ 1885 „ 33‘98,. 1890 „ 3428 „ 1900 „ 35-14,, 1910 „ 36-31 „ Ugyanezen idő alatt (1867—1910-ig) a protestánsok arányszáma 65'27°/o-ról61'82°/o-ra csökkent. Ha az egész Poroszországban ilyen jelentékeny a katholikusok előnyomulása, magától értetődik, hogy a tartományok többségében is ugyanezt a jelenséget kell tapasztalnunk. Poroszország tudvalevőleg 14 tartományra oszlik. Összehasonlítva a katholikusok arányszámait a két legutóbbi népszámlálás alapján, azt találjuk, hogy katholikus volt: 1905-ben 1910-ben Nyugat-poroszországban 13-7% 14 00% Keleti 51-4% 51-8% Berlin 109% ll-7°/0 Brandenburg 65% 7-3°/0 Pommeránia 2-9% 3"2°/0 Pózén 07 8% 67'7°/0 Szilézia 55-9% 56-6°/0 Szász tartomány 77% 7'5°/0 Schleswig-Holstein 2-7 % 3-3°/0 Hannover 13-4 % 13-7°/0 Wesztfália 51-0% 5U4°/o Hesszen -Nasszau 28-3°/o 28-2o/o Raj na vidék 69-4% 69 00% Hohenzollern 94-8% 94'3»/o Méreteiben ugyan vajmi csekély, jelentőségében azonban annál figyelemreméltóbb a katholikusok gyarapodása Wesztfáliában. Ez a tartomány már-már azon a ponton volt, hogy elveszíti katholikus többségét, 1817-ben még 59%-ában volt a katholikus; 1871-ben már csak 53°/o-os volt a katholikusok számaránya és 1900-ra még ez is leszállóit 50-7°/o re, úgy hogy a katholikusok a lakosságnak éppen csak felét tették ki. Ekkor azonban fordulat állott be, mely állandónak ígérkezik. 1910 ben már ismét felülemelkedett a kath. lakosság arányszáma az 51% on. Csökkenés csak 5 tartomány katholikus lakosságában állott be. Hesszen-N sszauban, a Szásztartományban és a mindössze 75.000 lakosú Hohenzollernbea oly csekély az apadás, hogy annak nagyobb jelentőséget nem kell tulajdonítani, főleg ha tekintetbe vesz- szük, hogy ezek fejlett ipari vidékek, ahol a munkások gyakori változása is okozhat néhány tized százalékos ingadozást a vallási statisztikában. Pozenben a porosz kormány telepitő- és kisajátító politikája szorítja le a katholikusok perczentszátnát; a kisajátítottak t. i. mindig katholikus lengyelek, a helyükbe kerülő telepesek pedig protestáns németek. Feltűnő azonban a katholikusok- nak elég nagymérvű (0'4%) visszaesése a Rajnavidéken, annál is inkább, mert ez a visszaesés évtizedek óta állandóan tart; 1871 ben még 73‘4%-a a Rajnavidéknek volt katholikus, 1900 ban már csak 69‘8%, mig legutóbb mór csak 69°/0, Jó volna tudni, hogy mi ennek a következetes visszafejlődésnek az oka! A második nagy szövetségi államban, Bajorországban a katholikusok arányszáma hosszú idők óta változatlan. 1871-ben 71’2°/o. -1910-ben pedig 70'6%-a a lakosságnak volt katholikus. Tehát 40 esztendő alatt csupán 0'6% os eltolódás történt a katholikusok rovására. Mint talán kevesek által tudott érdekességet említjük, hogy a szinkatholikusnak tartott Bajorországnak 8 kerülete közt 3 olyan van, amelyben a katholikusok kisebbségben vannak: u. nJ. Pfalz (44%-a katholikus), Oberfranken (42°/o) és Mittelfranken (26%). A zsidóság szama — talán egyedül az egész világon — Bajorországban nemcsak perezen- tualiter (0'85-ről 0'80%-ra, hanem abszolúte is fogyott az utolsó 5 év folyamán : 55.234- ről 55.065-re. Szászországban ugyan elenyészően kicsiny a katholikusok száma, de azért mégis felemlitendőnek tartjuk aránylag nagymérvű gyarapodásukat az utolsó 40 év alatt. 1871- ben 53.634 (2%) volt a számuk, jelenleg pedig 233.872 (4"8%). Ugyanezen idő alatt a protestánsok arányszáma 97'5%-ról 93'9-ra esett. Itt azonban nem szabad konverziókra gondolnunk, a katholikusok gyarapodása túlnyomóan a katholikus ipari munkások bevándorlásából származik. Württembergben 1832. óta számtani pontossággal ugyanazt az arányt képviselik a katholikusok, 80 esztendő alatt semmi eltolódás nem fordult elő. Annál jelentékenyebbek és lesujtóbbak a változások a Badeni nagyherczegségben. Itt 1836 ban még a lakosság 66‘9%-a volt katholikus (31‘3o/o protestáns), mig jelenleg már csak 59’6%-ot képviselnek a katholikusok (a protestánsok pedig 38‘3°/o ot). Hesszenbon egyre szaporodik a katholikusok száma. 1826. óta körülbelül 4% os az emelkedésük. Akkor még a lakosságnak alig egy negyedét tették ki, ma már elérték az egyharmadát. Még egy nagyobb szövetségi államot. Elszász-Lothar ingiát kell megemlítenünk. Ebben a katholikus többségű államban az utolsó 5 év alatt — ellentétben az előző lusztrumok- kal — 0 2% os visszaesés mutatkozik a katholikusok arányszámában. Ez azonban nem jelenti a katholikusok elmaradását s a protestánsok előnyomulását. Az egésznek az a magyarázata, hogy a birodalmi hadvezetőség az Elszász Lotharingiában levő két világhírű erősségnek (Straszburg és Mert) eddig is óriási helyőrségét csaknem kétszeresére emelte. Ez a helyőrség pedig túlnyomóan protestáns porosz katonákból áll. Mindent összevéve megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a német katholiczizmus gyengitetlenül áll a sokféle kemény támadás közepette és nagyobb arányú előnyomulással dicsekedhetik, mint amennyi elvesztett pozi- czióját kell fájlalnia.
